Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Aba-Novák Vilmos Tanulmányok

  1. Aba-Novák Vilmos - Női aktok
    1. Jelezve jobbra lent: Aba-Novák 21. Proveniencia: Proveniencia: Az 1920-as évek első felétől Péterfy Lajos, majd örököseinek gyűjteményében

  2. Aba-Novák Vilmos - Fürdetés
    1. jelzés: Aba-Novák 24 bírálat: Reprodukálva: B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos, Corvin Kiadó, Bp., 1966, 8. kép VÉDETT- NO EXPORT

  3. Aba-Novák Vilmos - Székely falu - Zsögöd
    1. "Nincs az a mozihíradó, amely fürgébben és változatosabban nyüzsögtetné a látnivalók eleven sokadalmát, mint Aba-Novák piktúrája. ... Nézzük csak, hogy itatják meg itt a patak vizében az ökröket, vagy figyeljük a patak partján trécselő asszonyokat meg a fontoskodó libákat. Jó messzire végig látni a falu utcáján is, fel egészen a hegyig meg a templomig, mégpedig olyan élesen, hogy az ember a szemével szépen elsétálgat a képen széltében-hosszában, látni merre van a járás." Kállai Ernő, a XX. századi magyar műkritika egyik legjelentősebb alakja jellemzi e szavakkal Aba-Novák Vilmos műveit 1936-os kiállításának katalógusában. Nem kétséges, hogy éppen a most aukcióra kerülő festmény ihlette az idézett gondolatokat. Kállaihoz hasonlóan a mai szemlélő is ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy képzeletben bebarangolja az ábrázolt erdélyi tájat, végigsétáljon a feketébe burkolódzó hegyek lábainál ülő falu utcáin, megálljon a zsögödi patakon átívelő deszkahíd korlátjánál és a munkából megtérő asszonyok beszélgetését hallgatva beleszagoljon a közelgő nyári este megenyhülő levegőjébe. A Székely falu zsúfolt, zegzugos kompozíciója, mesélőkedvű tematikája a meghittség, az otthonosság érzetét sugallja, valami nehezen megfogalmazható, archaikus ösztönzést ad nézőjének, hogy hosszú percekig kutassa, a búvóhelyet kereső gyermek izgalmával pásztázza végig szemével a festmény felületét. Minden egyes apró részletből történetet kerekít a szemlélő fantáziája: az egyetlen képben rögzített egyetlen múló pillanat így válik ezer és ezer, szerte és messze nyúló ágra. "Akármihez nyúlok, abból novella kerekedik"- mondta egyszer Aba-Novák, hiszen "nem csak szemem van, hanem ember is vagyok". E művészi hitvallás és a modern festészet minden irodalmiasságot elutasító, témaellenes motívum-centrikussága között látszólag feloldhatatlan ellentét feszül. Mégis, meglepő módon, Kállai Ernő, a legmodernebb irányzatok következetes képviselője, a dessaui Bauhaus egykori tanára és propagátora Aba-Novákot az "új magyar festői kultúra egyik legeredetibb és legérdekesebb" alakjának tartotta. Jól látta, hogy bár anekdotizáló művészi lénye a kizárólagos festőiséget elutasította, képeinek varázslatos tárgyi bősége és tarkasága kivételesen fegyelmezett, szisztematikus komponálással egyesül, művein a színek és formák következetes és virtuóz összefűzése szilárd, statikus összhangzatot eredményez. Aba-Novák festményein az ábrázolt tárgyakon végigfutó színértékeket nem a fény intenzitása determinálja, hanem - revideálva ezzel a térábrázolás klasszikus, illúziókeltő hagyományait - a kompozíció elvont, logikus rendje. Miközben a testek plaszticitása másodlagossá válik, a bátran ütköztetett intenzív színek a képek kolorisztikus összhatását szőnyegszerűvé teszik, dekorativitásukat a végletekig fokozza. Aba-Novák egyik radikális újítása, hogy a feketét és fehéret visszaállította hajdani, az impresszionisták által megbolygatott státuszába: képein a sötét alapból felcsattanó élénk, tompítatlan színeknek a homogén szürke alap ad szilárd foglalatot, ebben a keretben jön létre a foltok logikus, a művész invenciója által megkomponált egysége. Az anekdotikus részletekkel felékített téma tehát autonóm, a valóságtól elszakadó, ha tetszik l'art pour l'art festői formálással bomlik ki Aba-Novák festményein. Kállai Ernő szavai szerint: "a színfoltok közt szerteszét villódzó, széttarkálló eszmecsere vagy csetepaté messzi túllendül az ábrázolt dolgok alakján és olyan tisztára festői összeköttetésekkel, utalásokkal szövi keresztül-kasul az egész képet, amelynek semmi közük sincsen a kompozíció tárgyához. ... A szem a látás tárgyi síkjáról minduntalan "átszállhat" a festői viszonylatok síkjára és fordítva. A képeknek ez az ide-odavillanó optikai kétrendűsége is folytonos kalandozásra, csapongásra készteti a szemet." A Székely falu tökéletesen illusztrálja Aba-Novák művészetének fenti kétarcúságát. Páratlan technikája, manuális tehetsége és ösztönös karakterizáló képessége révén egy-egy odavetett ecsetvonással képes megragadni az ábrázolni kívánt tárgy formai lényegét, s a színfoltok tudatos elrendezésével teremt - a motívumok zsúfoltsága ellenére is - kiegyensúlyozott képi harmóniát. Festményeinek utánozhatatlan, a múló időnek tökéletesen ellenálló koloritját - a reneszánsz mesterek hagyományát követve - maga készítette festékekkel érte el.
      Érett korszakának művei, az egyre sűrűsödő falkép megrendeléseken túl, három fő téma mentén sűrűsödtek: a cirkusz világa mellett az Alföld és a Hargita lábánál fekvő Zsögöd adott témát képeihez. A még 1925-ben megismert Nagy Imre hívta a kristályos levegőjű székely faluba Aba-Novákot. 1935 nyarán, a new yorki gyűjteményes kiállítás után érkezett ide: érett művészi stílusában, felvértezve már az évtized elején kikísérletezett temperatechnika minden mesterfogásával, itt festette meg a Székely falu című, többször is kiállított és reprodukált remekművét.

      KIÁLLÍTVA:
      Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Galéria, 1936 március. (7. Székely falu /Zsögöd/ 1100 pengő)
      Zehn Ungarische Maler. Galerie Neumann und Salzer, Wien. 1936. (Székler dorf)
      Aba-Novák emlékkiállítás. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1962. (168. Székely falu)
      BÁV. 57. aukció. 1982 május.

      REPRODUKÁLVA:
      Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Galéria, 1936 március. Katalógus.
      Zehn Ungarische Maler. Galerie Neumann und Salzer, Wien. 1936. Katalógus.
      Szépművészet. 1941. 264.l. (3. kép)
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. (XI. színes kép)

      IRODALOM:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.

      MP

  4. Aba-Novák Vilmos - Itáliai táj
    1. E mostani aukción kivételes bőséggel jelenik meg Aba-Novák egyéni hangú művészete. Pályájának szinte valamennyi szakaszát kiváló művek illusztrálják. A húszas évek stílusát egy felsőbányai táj és egy metafizikus hangulatú életkép szemlélteti, míg a stílusformáló római ösztöndíjat követő éveket olyan remekművek példázzák, mint a Tiszai kompátkelés, a Delelő gulya, valamint most tárgyalt alkotásunk, az Olasz táj.
      1929 januárjától Aba-Novák - a Collegium Hungaricum ösztöndíját elnyerve - mintegy 14 hónapot tölthetett Itáliában. Pályatársainak zömével ellentétben nem a kortárs olasz festészet és nem is a szinte mindenkit lenyűgöző toszkán quattrocento művészet emlékei gyakorolták rá a legerősebb hatást. A hatalmas műtörténeti emlékanyagból elsősorban az ókeresztény mozaikok és a trecento primitívjei nyűgözték le, terelték új irányba alkotói látásmódját. Giotto falképfestészete, az ábrázolások narratív, elbeszélő jellege, a szőnyegszerűen kibomló, additív kompozíció, s a régi táblaképek ragyogó, tiszta koloritja indította el fantáziáját. Az új irányba tett első lépések meddőnek tűnő kísérletezést hoztak: a virtuóz grafikai vénával megáldott művész nehezen talált rá belső igényeit kielégítő festői stílusára. Az igazi áttörést az olajfesték temperával való felcserélése hozta magával. Az új médium használatával egy csapásra eltűnt az olajképek komorabb tónusa, a paletta kivilágosodva közvetíteni tudta Itália napfénytől tüzes, ragyogó színességét. Ettől fogva a temperatechnika gyakorlatilag kizárólagossá vált alkotói módszerében, saját maga által kevert festékkel, rendkívüli gondossággal előkészített fatáblára festette műveit.
      Vizsgált képünk, s a római ösztöndíj termékeny hónapjai során festett alkotások döntő többsége is jól mutatja, hogy Aba-Novák számára a vidéki Itália atmoszférája, a sziklákra kúszó középkori városkák hangulata és látványa jóval többet adott, mint Róma grandiózusabb, barokkosabb miliője. Az élmények inspiráló erejét hangsúlyozza 1930 júniusának végén fogalmazott levelében is: "A római barokk kultusz után Perugiában fellélegeztem. Utazásom - Perugia-Arezzo-Francavilla al mare-San Vito-Sanciano - olyan eredményes volt, amihez foghatót eddigi pályámon még nem éltem át. Ez csudálatos volt." E Patkó Károllyal közösen tett kirándulásokon születtek azok a képi vázlatok, melyeket Aba-Novák római, majd később budapesti műtermében fejlesztett kész kompozícióvá. Az apró, kubusos házakkal teleszórt hegyoldalak, a meredek sziklákra felkúszó középkori városok látványát néhány jellegzetes építmény élénkíti: kecses reneszánsz campanilék, évszázados viaduktok, gótikus városkapuk, omladozó sziklaormokon pihenő elhagyott lovagvárak, s köztük a táj karakterét meghatározó növények, zöldellő pineák és tűhegyes ciprusok monoton ritmusa. Van valami ünnepélyes titokzatosság Aba-Novák olasz vedutáiban. Farkas Zoltán, a korszak kitűnő műkritikusa a következő szavakkal jellemezte e városképek időtlen hangulatát: "Legtöbbjükön mély csend uralkodik, az élet pezsgéséről nem beszélnek s ha néha vannak is emberi, vagy állati alakjai, melyek bennük megállnak, ezek is teljesen beléolvadnak a mélységes nyugalomba. Álmodnak ők is, mint sohasem szabaduló rabjai egy ki nem kerülhető és meg nem változtatható létnek, amelynek nincsenek nagy hullámai, nincsenek gyors változásai, csak szükségszerűen lassú vegetálása van. Ennek a világnak halk ünnepélyességét nem szakítják meg dúló szenvedélyek, nincsenek sóvár vágyai és nincsen szenvedése, ezek a csendesen pihenő városok és lakóik sohasem vajúdnak, lassan élik százados életüket, amelynek nincsen a múlttól vagy a mától különböző jövője."


      PROVENIENCIA
      Egykor Varga Ernő tulajdonában.

      KIÁLLÍTVA
      Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum CXVII., 1931 február.

      REPRODUKÁLVA
      Magyar Művészet, 1931/3. 134. l.

      IRODALOM
      Aba-Novák Vilmos: Vallomás. In.: Magyar Művészet, 1931/3. 129-136. l.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
  5. Aba-Novák Vilmos - Kompátkelés a Tiszán
    1. Aba-Novák Vilmos Kompátkelés a Tiszán című munkája a festő érett korszakának egyik legszebb, legihletettebb alkotása. A stílusformáló római ösztöndíj utáni esztendő önfeledt pillanatairól tudósít, mikor az Itáliában kikísérletezett temperatechnika segítségével végre rátalált a reneszánsz olasz freskók, oly régóta keresett - friss, tompítatlan koloritjára, miközben gátlások nélkül érvényesíthette páratlan manuális tehetségét és szárnyaló alkotói fantáziáját. Aba-Novák legyőzhetetlen vonzalma az epikus jellegű témákhoz testi-lelki alkatából, telivér, életigenlő karakteréből eredt. Mindig, mindenhol az élményt kereste, a pusztán dekoratív, képi ötlet nem tudta kielégíteni. Az elvont festőiséget számonkérő bírálatokat frappáns, művészi alapállásáról sokat eláruló visszavágással ütötte el: "A kizárólagos festőiséggel azért nem foglakozom, mert nem csak szemem van, hanem ember is vagyok." Fiatalabb festőtársának adott intelmeiből hasonló alkotói elvek bontakoznak ki: Életet csinálj a vásznon. "időálló művészetet, melyet nyílt szemmel és szívvel csinálnak és élveznek." Aba-Novák érett festészete három fontos témacsoport köré szerveződik. Római ösztöndíja után haláláig, közel egy évtizeden keresztül a cirkusz ellentmondásos világa, az erdélyi Zsögöd kristályos tisztaságú hegyvidéki tája és a magyar Alföld tarka viseletű népe töltötte ki alkotói fantáziáját. Vizsgált festményünk az utóbbi csoport egyik kiemelkedő reprezentánsa. A tiszai kompátkelés témája szinte egy teljes évtizeden át foglalkoztatta festőjét: képünk a motívum talán legelső, de mindenképpen a ma ismert legnagyobb méretű feldolgozása. A tükörsima vízfelületen súlytalanul lebegő komp búcsúsok tarkaruhás, színes zászlókkal felszerelt csoportját hordja. Aba-Novák kolorit központú festői nyelve érthetően kedvét lelte e témában, mely alkalmat adott számára a dekoratív, tompítatlan erejű, merészen ütköztetett színfoltok villódzó, egymásnak felelgető "csetepatéjára". A szőke Tisza - szürkeségében is ezer színnel tarkálló, az este sötétjét magára öltő - felületéből bontakoznak ki a parton és a csendesen lebegő kompon álló alakok ünneplőbe öltözött csoportjai. Felettük a falusi házsor fűrészfogszerű, monoton ritmusképletét az alföldi templom magasba szökő tornyai zárják le. Az ábrázolás felületét Aba-Novák saját készítésű, az idő múlásának tökéletesen ellenálló temperafestéke vonja be szürkés, hamvas párával. Vizsgált képünkön szokatlan erővel érhető tetten Aba-Novák sokszor rejtve maradó arca: groteszkbe hajló karakterábrázolásai, nyüzsgő, lármás csoportokat megjelenítő cirkuszképei mellett csendesebb, ünnepi áhítatot sugárzó tájképein és népéletképein álomszerű hangulatot sugárzó, lírai hangon szólal meg. E méretében is kiemelkedő munka Aba-Novák számára páratlan sikereket hozott. Mint a festő önéletrajzából megtudhatjuk, az 1932-es Velencei Biennálé magyar szekciójában szerepelve felkeltette a New York-i Modern Múzeum vezetőinek figyelmét, akik meg is vásárolták gyűjteményük számára. Ezzel a ténnyel magyarázható, hogy azóta egyetlen gyűjteményes kiállításon sem bukkant fel, s most először érkezett vissza hazánkba egy tengerentúli kollekcióból.

      PROVENIENCIA
      Amerikai magángyűjteményből.
      KIÁLLÍTVA
      XVIII. Velencei Biennálé, 1932. (XVIII. Espositione Internazionale d?Arte della
      Cittá di Venezia, 1932) 148. tétel.
      REPRODUKÁLVA
      XVIII. Velencei Biennálé, 1932. (XVIII. Espositione Internazionale d?Arte della
      Cittá di Venezia, 1928) Katalógus.
      ANALÓGIA
      158/1. Székely falu ? Zsögöd, 1935, 80×100 cm, tempera, fa, magántulajdon
      kép: előző kat, 82. tétel
      158/2.Tiszán. 1933 körül, 60×70 cm, tempera, fa, magántulajdon
      IRODALOM
      Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Magyar Művészet, 1931/3.
      137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
  6. Aba-Novák Vilmos - Vásár
    1. "A magyar Breughel" - számos korabeli külföldi kritikus ragadtatta magát erre az érzékletes párhuzamra Aba-Novák művészetének jellemzésekor. A bővérű mesélőkedv, a mozgalmas csoportfűzés és a szereplők jellemzésének már-már groteszkbe hajló élessége kétségtelenül alapot teremt az összehasonlításra. Sőt, a most vizsgált alkotás a kompozíciós felépítés tekintetében is szoros kapcsolatot mutat a XVI. századi németalföldi mester egyik leghíresebb festményével, a Parasztlakodalommal. A bal alsó sarokban - az erővonalak kiindulópontjainál - mindkét képen kiürült flaskák és kancsók sorakoznak. A szinte önálló életet élő csendéleti részletek az átlósan elhelyezett asztalokig irányítják a néző tekintetét, ahonnan Breughel képén a tányért pakoló figura széles mozdulata, Aba-Novák alkotásán az asztalfőn ülő férfi könyöklő jobbjának sziluettje vezet tovább. Négy évszázadnyi távolság, mégis a hasonló művészi karakter a formai megoldás terén is közeli rokonságot eredményez.
      Aba-Novák a XX. századi magyar festészet egyik legkarakteresebb alkotója. Az autodidakták ösztönösségével, ám az akadémikusokra jellemző precizitással és tudatossággal fejlesztette ki egyéni, utánozhatatlan festői stílusát. Úgy volt modern, hogy közben perben állt az izmusokkal, s bár teljes alkotói lényével a korszerűség problémája foglalkoztatta szenvedélyesen feleselt a modernizmus alapvető stiláris elveivel. Elvetette a téma nélküli motívumfestészetet, lelki alkatától idegen volt a puszta formalizmus bűvöletében élő analitikus kísérletezés. "A csak és kizárólagos festőiség ma már nem elég. Felkészültségem teljesebb, fantáziám elevenebb, a kizárólagos festőiséggel azért nem foglalkozom, mert nem csak szemem van, hanem ember is vagyok." - írta 1935-ös amerikai utazása során.
      A stílusformáló itáliai útról hazatérő Aba-Novák a harmincas évek elején "az élet ízlelésének telhetetlenségével" kutatta azokat a témákat, melyek kereteket adhattak féktelen mesélőkedvének. Így fedezte fel - egy gyermekkori élmény igézetében - a cirkuszok bizarr világát, az erdélyi Zsögöd acélos levegőjű atmoszféráját, és így talált rá az alföldi vásárok nyüzsgő, zsibongó forgatagára. Különböző helyszínek, de mindhárom hasonló változatossággal vonultatta fel a szereplők ezernyi karakterét, s az ezernyi arcból ezerfelé bomló cselekmény fonalait. A most vizsgált szolnoki vásári jelenet is: felnagyított gesztusokkal átszőtt színpad, melynek minden egyes szereplője köré történetet kanyarít a képzelet. "Akármihez nyúlok, abból novella kerekedik" - mondta egyik szolnoki festményéről Aba-Novák Vilmos. A fárasztó nap végén a tarka vásári nép beköltözik a lacikonyhák asztalai közé, arcukat, alakjukat néhol meleg vörösbe burkolja a lemenő nap ponyvák alá beszökő sugara. A hazagondoló, fáradt asszonyok elmélázó pillantásai, a kalapját a szemébe húzó férfi ravaszkás, elégedett arckifejezése - tökéletesen eltalált jellemrajzok, festőjük karakterizáló képességének kivételes bizonyítékai.
      Aba-Novák azonban nem csupán azzal fordult a modern festészet lassan dogmákká merevedő elveivel szembe, hogy a témát, a mondanivalót visszahelyezte hajdan volt státuszába. Formai téren szintén a tradíciókból merítve újította meg sajátos festői stílusát. Az itáliai tanulmányút során kísérletezte ki képeinek egyéni ízű koloritját, a szürke, fekete alapra építkező expresszív erejű színvilágot. Felismerte, hogy a színek erejét azzal tudja szinte a végletekig fokozni, hogy sötét környezetbe ágyazva villantja fel őket. Évekig kísérletezett saját készítésű festékeivel, intenzív erejüket a múló idő sem tompította. Képünkön is jól megfigyelhető, milyen féktelen erővel csattannak elő az élénk türkiz, narancs és citromsárga foltok. Elszórt, egymásra felelő villanásaik - e harsány színakkordok - összefogják a szőnyegszerűen felépített, dekoratívan tagolt felületet. Néhány ábrázolt motívum felszínére eleven, vibráló mintát feszít: az előtérben ülő nő pöttyös kendőjén, az abroszok kockás vonalhálóján kiéli korlátlanul előtörő dekoratív hajlamát. Miközben nagy, tagolatlan foltokból formálja alakjait, néhol csaknem egy ötvös vagy rézmetsző finomságával rajzol hajszálvékony ecsetjével. Az így kanyarított sziluettek gyakran elszakadnak a körül ölelt formától, s a kontúrok között a háttér tónusa is átüt.
      Kállai Ernő, a húszas-harmincas évek egyik neves művészettörténésze, bár a modern irányzatok talán legelszántabb képviselője volt, mégis lelkesedett Aba-Novák epikus ízű festészetéért. Felismerte ugyanis, hogy képei bár szinte tobzódnak az irodalmias részletektől, magával ragadó erejüket mégis a tisztán festői megoldásoknak - a kompozíció tudatos szerkesztésének, a szín- és formakezelés virtuozitásának - köszönhetik. "Aba-Novák filmszerűen mozgalmas festőiségét már a szédületes technikai lendület is ébren tartja. ... itt is, ott is emberek láthatók, csoportba verődve, látjuk, hogy beszélnek egymással, hogy heverésznek vagy kászálódnak, hogy tesznek-vesznek. Érdekes nézni az arcok játékát, a kezek-lábak mozgását, mert Aba-Novák mesterien, elevenül ábrázolja őket, sokszor csak egy-egy odavetett vonással, az ecsetnek egy-egy fürge fintorával, nem minden íze nélkül a humornak, karikaturisztikus tréfának. De éppen ez a fordulatos ecsetjárás, amely a temperával is olyan folyékonyan és egy-kettőre kanyarít oda egy-egy figurát, mint más festő az akvarellel - éppen a színfoltoknak ez a tarka, játszi szökdécselése az, ami minden tárgyi vonatkozáson túl annál jobban kezdi lekötni a szemünket, minél tovább nézzük a festményt."
      Valóban: Aba-Novák kompozíciós megoldása nyomán a festmény formai karaktere, részletekből építkező megformálása is szinte epikus jelleget ölt. Mintha egy pattogó hangú, szélesen gesztikuláló, gyermeki kedvű mesélő kerekítene tarka elbeszélést: ízről-ízre, foltról-foltra, ecsetvonásról-ecsetvonásra fejlődik ki a történet, egy lebilincselően sokszínű, nyüzsgő, kaleidoszkópszerű színpadon.
      E külföldről, csaknem hatvan év elteltével hazakerülő alkotás kivételes teljességben vonultatja fel Aba-Novák érett stílusának minden festői erényét, s betekintést ad "egy nagy férfigyermek izmos képzeletének álmaiba."
      A kép hátoldalán "Aba-Novák Vilmos Budapest I. Zsolt u. 7." felirat, valamint a milánói Collezione Grassi pecsétje: "Collezione Grassi Il ponte casa d'arte - Milano Lotto No. 171"


      PROVENIENCIA
      Egykor a milánói Museo d'Arte Moderna, Collezione Grassi-ban.

      KIÁLLÍTVA
      Exposition de Peintres Hongrois Contemporains. Kairó, 1936. (2. Scéne de foire)

      IRODALOM
      Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      Exposition de Peintres Hongrois Contemporains. Kairó, 1936. Katalógus.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84

      MP
  7. Aba-Novák Vilmos - Fürdőzők
    1. A hazai neoklasszicizmus képviselőinek, Aba-Novák Vilmosnak és pályatársainak - Szőnyi István, Patkó Károly és Korb Erzsébet - 1920-es években készített aktkompozíciói, fürdőző-jelenetei reprezentatív alkotásai a korszak Árkádia-festészetének, melynek gyökerei egészen a 19. század utolsó harmadába nyúlnak vissza, Hans von Marées szimbolikus kompozícióihoz és Puvis de Chavannes monumentális falképeihez. A századvég aranykor-festészetét azonban elsősorban a Marées és Paul Cézanne nyomán az 1910-es években induló avantgárd művészek, a Nyolcak - közülük is elsősorban Kernstok Károly, Pór Bertalan és Márffy Ödön - illetve az aktivisták klasszicizáló mestereinek alkotásai közvetítették a fiatalabb generáció számára. Közvetlen előzményként tarthatjuk számon a Hetek (Fiatalok) tagjai, Kmetty János és Uitz Béla szimbolikus-allegorikus aktjeleneteit, melyek Aba-Novák számára is követendő mintaképül szolgáltak. Bravúrosan szerkesztett képeik, bibliai vagy mitológiai környezetbe helyezett sokalakos jeleneteik az ember és táj idilli kapcsolatát, a letűnt, de visszavágyott Árkádiát idézték fel újra. Az alkotások főszereplőivé, a forma- és kompozíció-kísérletek színtereivé az aktok, elsősorban a női figurák váltak. A testek plasztikus tömegét hangsúlyozó, erőteljes fény-árnyék kontrasztra építő, szinte monokróm kompozíciókhoz számtalan tanulmány és vázlat, rajz vagy olajfestmény készült, melyeknek összegzői voltak a reprezentatív, nagyméretű művek, mint például Szőnyi Danaidák (1922-23, Magyar Nemzeti Galéria, Zwickl 91. kép), vagy Patkó Niobé (1923, magántulajdon, Zwickl 87. kép) című alkotása. Ezekhez szorosan kapcsolódnak Aba-Novák Fürdőzők-sorozatának legfontosabb darabjai: a Magyar Nemzeti Galériában őrzött tusrajz (1922, Zwickl 73. kép) és változatai, illetve a néhány esztendeje újra felbukkanó, nagyméretű, több alakos Fürdőző nők (1922-23, magántulajdon, Zwickl 72. kép), mely 2001-ben az Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. című tárlaton az aktkompozíciókat felvonultató terem egyik legfontosabb képe volt. A sorozat egy kései darabjaként született meg a Kieselbach Galéria aukciós kiállításán most szereplő Fürdőzők, mely a művész több fontos alkotásával együtt egykor a patinás Soóky-gyűjtemény - melyből 1992. nyarán, Gyulán a Dürer Teremben rendeztek kiállítást ("Negyven kép, három festő, egy gyűjtő" - Aba-Novák Vilmos, Gulácsy Lajos és Vaszary János festményei) - reprezentatív darabja volt. A Fürdőzők című vászon kiemelt szereplője, a kompozíció elsődleges szervezője a klasszikus kontraposztba állított, jobb kezével drapériát tartó akt és mellette a fatörzshöz támaszkodó, törölköző nő, a háttérben fák között, már a vízbe gázolva tűnik fel a harmadik figura hátaktja. Az előtér alakjainak erőteljes, plasztikus megfogalmazása még a korai, szoborszerű, elsősorban a test szerkezetét kiemelő aktkompozíciókat idézik, azonban a testfelület villódzó rózsaszín, mályva és zöld, illetve a fehér lepel zöldes, okkeres reflexei már az évtized közepének prizmatikus fényfestészete felé mutatnak, melynek legjelentősebb darabjai már Zugligetben, illetve Felsőbányán készültek. Ezzel szemben a vázlatosabb megoldású, oldottabb háttér már előre vetíti az évtized második felének újabb fényértelmezését. Az aktok vastagabban, zsírosabban megfestett, néhol ecsetnyéllel karcolt részleteit hatásosan ellenpontozzák a tájháttér vékonyabban, áttetszően megfestett felületei. Az utóbbi évtizedekben Aba-Novák Fürdőzők című képét többször bemutatták itthon és külföldön egyaránt, pontosabb meghatározására azonban mégsem került sor, a kiállítási katalógusokban több, különböző évszámot, általánosabb címet szerepeltettek a rendezők. A festmény születése körülményeinek pontosításához nyújt segítséget Kelemen Emil utóbbi esztendőkben előkerült, hasonló, csupán a két figurára koncentráló, széles ecsetvonásokkal megfestett, expresszív kompozíciója (20. aukció. Nagyházi Galéria, 1998. március, 286. tétel, Törölköző nők), illetve a műről készült archív reprodukció a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában (leltáriszám: 21400/1982 F9/9). Egy 22 darabos fotó-sorozat hátoldalára maga a művész írta fel képeinek legfontosabb adatait, az aktkompozícióra a következőket: "Mizzi, Kató, Zugliget, 1926. nov." Ennek alapján bizonyos, hogy Kelemen és Aba-Novák - néhány más képükhöz hasonlóan - egyidőben, a Zugligetben festették meg feleségeiket, kik az 1920-as évek elejétől képeik állandó modelljei voltak. A szép fekvésű, kellemes éghajlatú budai hegyvidék kedvelt kiránduló- és üdülőhelye volt a fővárosiaknak, művészek közül is többen megfordultak itt. Feltehetően egy hétvégi kirándulás után határozta el Aba-Novák Vilmos és élettársa, Vulkovi? Kató, hogy a szűkös, komfort nélküli, Kálmán utcai mosókonyhából kiköltöznek a Zugligetbe. A Csillagvölgyi úti beálló vendéglő melléképülete, egy földpadlós nyárikonyha adott nekik otthont 1924-től egészen 1928-ig. Itt kötöttek házasságot 1925-ben, szűkös körülményeiket feledtette a vadregényes környezet és az inpiráló festői motívumok sokasága. Aba-Novákék nyitott házat tartottak, számos festőbarát fordult meg náluk, a táj szépsége mellett igen vonzóak lehettek számukra a környék zöldvendéglői és kiskocsmái. A hangos összejöveteleken, mulatságokon Patkó Károly, Fonó Lajos, Czumpf Imre, Bánk Ernő, illetve a Kelemen- és a Mattioni-házaspár állandó, kedves vendégeknek számítottak. Egész kis művészkolónia alakult itt, szinte mindegyikük kötődik néhány alkotással, tájképpel, illetve figurális kompozícióval ehhez a vidékhez, de közösen vonultak le 1925-ben Patkó Károly ajánlására Felsőbányára, illetve 1926-27 nyarán Baumgartner Sándor és Oszkár meghívására Igalra és Törökkoppányba is. Aba-Novák 1927-ben, már Somogyban készítette el a Fürdőzők párdarabját, egy bővített változatot, mely hosszabb lappangás után szintén a közelmúltban bukkant fel újra (43. Karácsonyi művészeti aukció. Polgár Galéria, 2002. december, 323. tétel. Társaság a szabadban). A kisebb méretű vázlatosabb variáción az aktok, a fürdőzők és néhány, az újabb helyszínt meghatározó, pontosító motívum - mint például Kelemen sokak által kedvelt kutyája és a falu templomának háttérben felbukkanó tornya - egy fénypászmákkal szabdalt, szinte sugárzó tájban jelennek meg. A művész felfokozott fény-és színkísérleteinek eredményeként ezen az alkotáson a formák már szinte felolvadnak a vakító fény és a vibráló színek kavalkádjában.

      Hátoldalon: a Magyar Nemzeti Galéria "Kivitelre engedélyezve"-bélyegzője [1988], a vakkereten elhelyezett cédulákon: Dr Soóky András, Gyula, illetve 16.

      PROVENIENCIA
      Az 1950-80-as években Dr. Soóky András főorvos gyűjteményében,
      1989-ben a Műgyűjtők Galériája-Thébes Gallery közvetítésével került torontói, illetve budapesti magántulajdonba.

      KIÁLLÍTVA
      Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962. július-november, katalógusszám: 19. (Aktok, 1922)
      Aba-Novák emlékkiállítás. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1962. november-december, katalógusszám: 19. (Aktok, 1922)
      Tibor Pólya and the Group of Seven. Hungarian Art in Toronto Collections 1900-1949. Justina M. Barnicke Gallery, Hart House, University of Toronto,
      1989. május 12-június 8., katalógusszám: 1. (Three Female Bathers, 1920 körül)
      Aba-Novák Vilmos. Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház, 1997. május 8-június 10., katalógusszám: 19. (Fürdőzők/Bathers, 1924 körül)

      REPRODUKÁLVA
      Tibor Pólya and the Group of Seven. Hungarian Art in Toronto Collections
      1900-1949. (katalógus) Justina M. Barnicke Gallery, Hart House, University of
      Toronto, 1989. hátsó borítón
      Aba-Novák Vilmos. (katalógus) Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház, Budapest, 1997. 19. oldal

      ANALÓGIA
      Aba-Novák Vilmos: Fürdőző nők II., 1922-23. magántulajdon
      IRODALOM
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. (2. kiadás 1971.)
      Zs. F. [Zsákovics Ferenc]: Aba-Novák Vilmos: Fürdőző nők, 1922-23. In: Őszi aukció. XIX-XX. századi mesterművek és Zsolnay kerámiák. (katalógus) Mű-Terem Galéria, Budapest, 1999. 48-51. oldal
      Zwickl András (szerk.): Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. (katalógus) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001.
  8. Aba-Novák Vilmos - Mezőn
      • IRODALOM
      • Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. Magyar Művészet, 1931. 3. sz. 137-146. oldal
      • Gerevich Tibor: Előszó. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. (katalógus) Nemzeti Szalon, 1942. március, 5-10. oldal
      • Murádin Jenő: Felsőbányai nyarak I. Művészet, 1972. 6. sz. 20-23. oldal
      • B.Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. (2. kiadás 1971.)
      • Murádin Jenő: A felsőbányai művésztelep. In: Máriás József (szerk.):
      • Felsőbányai kalauz. EMKE füzetek 15-16. Nagybánya, 1998. 74-91. oldal
      • Zwickl András (szerk.): Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. (katalógus) Magyar Nemzeti Galéria, 2001.
      • ANALÓGIA
      • Szécsen Zoltán: Bánk Ernő, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Nagy
      • Oszkár Felsőbányán, 1925 (fotó, magántulajdon)
      • Aba-Novák Vilmos: Fény, 1926 (olaj, vászon, 200,5x117,5 cm),
      • magántulajdon
      • Az analógiák reprodukálva:
      • Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. (katalógus) Magyar Nemzeti
      • Galéria, 2001.
      • 223. oldal - archív fotó
      • 203. oldal - festmény

       

  9. Aba-Novák Vilmos - Római Traverna "Trattoria"
    1. Aba-Novák Vilmos az első világháború után induló művésznemzedék egyik legjelentősebb mestereként többek között Szőnyi István, Patkó Károly, Molnár C. Pál és Pátzay Pál társaságában töltötte ösztöndíjas éveit 1929-1931 között Itáliában. Pályatársaihoz hasonlóan a Rómában talált műemlékek és régiségek Aba-Novákra is nagy hatást gyakoroltak, elsősorban a trecento és quattrocento nagymestereinek monumentális freskóciklusai, illetve az ókeresztény és bizánci falfestészet és mozaikművészet emlékei inspirálták. Motívumokat keresve nemcsak Rómát és közvetlen környékét, hanem Patkó társaságában szinte az egész félszigetet bejárta. Élményeit vázlatfüzeteiben örökítette meg, melyekben a tájskiccek mellett a vidék jellegzetes figuráit is megtaláljuk. A rajzok és kisebb akvarellek alapján már római műtermében készültek el a festői olasz tájakat és azok lakóit megörökítő olaj és tempera festményei. Nagyobb kollekciót hazatérése után, 1931. februárjában mutatott be az Ernst Múzeum termeiben, itt szerepeltek először a Trattoria-kompozíció és a hozzá készült tanulmányok is.

      Róma új technikát és új alkotómódszert hozott Aba-Novák számára. A korábbi tónusfestészetről áttért a valőrfestésre, a színeket ezentúl nem egymáshoz mérte, hanem a homogén szürke alaphoz, melyet kiindulópontul határozott meg. Az átmeneti periódusban, 1929 folyamán még olajtechnikával, de sok esetben már az újabban alkalmazott temperafestékkel keverve egy egész sorozat kép készült el, melyek jellegzetes darabjai a nagyszabású Térzene (Magyar Nemzeti Galéria), a hozzá szorosan kapcsolódó Mérges Giovanni és az Utcai zenészek (mindkettő magántulajdon). Ebben az időszakban született a római periódus egyik legfontosabb kompozíciója, melyről maga a művész számolt be a Magyar Művészetben közölt cikkében: "Rómában 1929-ben egy nagyméretű vásznat vettem kezelésbe. Egy trattoria (kocsma) jelenet ez, amelyhez készült négy naturstudiumot a most lezajlott kiállításomon bemutattam. Ennek a nagy képnek a mérete 320x260." (Aba-Novák 1931. 196. oldal).

      A Trastevere ódon hangulatú, zegzugos utcácskái, sikátorai, tivornyázástól hangos kiskocsmái, tavernái - melyeknek nagyobb baráti társaságban Aba-Novák is gyakori látogatója volt - nemcsak szórakozást, hanem újabb és újabb festői témákat kínáltak a művésznek. Az asztalok körül üldögélő, borozgató, beszélgetés közben hevesen gesztikuláló, nagykalapos alakok és muzsikusok váltak a művész befejezetlenül maradt, monumentális méretű képének és változatainak (Trattoria, 1929, 200x240 cm, magántulajdon) és a hozzá készült figurális tanulmányoknak (Okarinás, Dudás, Ivók, 1929, magántulajdon) a főszereplőivé. A téma egyik kisebb méretű, de teljesen kidolgozott, véglegesnek tekinthető változata szerepel most a Kieselbach Galéria aukciós tárlatán. Az oszlopokkal alátámasztott, boltozatos térben szenvedélyesen mulatozó, groteszkül egyénített figurák nem előzmény nélküliek Aba-Novák művészetében. Már az 1920-as évek első felében készített hasonló felfogású, figurális kompozíciókat, melyek az 1925-ös felsőbányai nyár során teljesedtek ki igazán a Román tánc grafikai variációin, illetve festményváltozatán (Magyar Nemzeti Galéria és magántulajdon). A trattoria-sorozat darabjai kisebb-nagyobb változtatásokkal végigkísérik az ösztöndíjas éveket, egy kevéssé archaizáló, modernebb felfogású olajfestményt a Szinyei Merse Pál Társaság 3. kiállítása alkalmával közöltek a Magyar Művészetben (1931. 16. oldal), míg egy variációja állami vásárlás keretében a római Museo Capitolino gyűjteményét gazdagította.

      KIÁLLÍTVA
      Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, 1931. február, katalógus: 29. (Trattoria romana, 800 Pengő)
      3. Képaukció. Válogatás magángyűjteményekből. Műgyűjtők Galériája Kft, 1988. december, katalógus: 1. (Trattoria)


      REPRODUKÁLVA
      3. Képaukció. Válogatás magángyűjteményekből. (katalógus) Műgyűjtők Galériája Kft, Budapest, 1988. december, oldalszám nélkül (Trattoria)
      Galerie Ritzel katalógus melléklete. Évszám nélkül , (Vilmos Aba-Novák: Bodega)


      IRODALOM
      Lázár Béla bevezetője. In: Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. (katalógus) Ernst Múzeum, 1931. február, 3-6. oldal
      Aba-Novák Vilmos: Vallomás. Magyar Művészet, 1931/3. 129-136. oldal (136. oldal)
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. Magyar Művészet, 1931/3. 137-146. oldal (137. oldal)
      Gerevich Tibor: Római magyar művészek. Magyar Művészet, 1931/4. 188-212. oldal
      Gerevich Tibor: Előszó. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. (katalógus) Nemzeti Szalon, 1942. március, 5-10. oldal (6. oldal)
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. (55. oldal)
      P. Szűcs Julianna: Közösség hiánya - álközösség csapdája. Pályaképvázlat Aba-Novák Vilmosról. Világosság, 1982. április, 216-225. oldal (222. oldal)
      P. Szűcs Julianna: Aba-Novák Vilmos. In: Magyar művészet 1919-1945 I. (szerkesztette: Kontha Sándor) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 418-426. oldal (421. oldal)
      P. Szűcs Julianna: A római iskola. Corvina Kiadó, Budapest, 1987.
      ZSF
  10. Aba-Novák Vilmos - Erdélyi falu (Itatás)
    1. "Minden érdekes, ami csak van a nap alatt, ha Aba-Novák szemével nézzük. Még az is, ami, ha csak rajtunk állana, talán közömbösen hagyna bennünket. De a festő látása a mi szemünket is fölnyitja és most már mi is észrevesszük, hogy milyen szórakoztatóan, lebilincselően tarka színpad ez a világ. Színpad, amelyen egyik díszlet és jelenet a másikat éri, amelyen folyton történik valami, aminek érdemes nézője lenni."

      Ez a mozgalmas színpad, melyet Kállai Ernő, a XX. századi magyar műkritika egyik legnagyobb alakja e néhány mondatban megidézet, a harmincas évek közepére újabb helyszínnel, újabb díszlettel bővült: Itália mediterrán városai, Szolnok napszítta alföldi kulisszái, a cirkuszok groteszk világa után az erdélyi Zsögöd tiszta, csengő egű, hűvös levegőjű tája is Aba-Novák képeinek gyakori témájává vált.

      1935-ben, kollégája és barátja, Nagy Imre invitálására látogatott el a Hargita lábánál fekvő apró faluba, s ettől fogva a nyarakat hol itt, hol pedig a szolnoki művésztelepen töltötte. A környező hegyekből érkező hűsvizű patak, a rajta átívelő fahíd több zsögödi képének vált fő motívumává. A most aukcióra kerülő temperafestmény kompozíciójának diagonálisát is ez az érdekes leleménnyel összerótt építmény jelöli ki, és vezeti a néző szemét a kép centrumába. Ám Aba-Novák - bármennyire is kedvét lelte e festői motívum részletes ábrázolásában, bármennyire is vonzódott a képi elbeszélés anekdotikus elemeihez - virtuóz festői modora, tudatos szín- és formakezelése révén felülemelkedik a látvány mechanikus reprodukálásán, történet puszta "elmondásán". Képein, így a most vizsgált alkotáson is, a homogén színfoltokból felépülő formák, a kompozíció mélyfekete fókuszából kibomló szín- és formaritmusok önálló életet élnek és elszakadnak a látványvilág letapogatható felszínétől. A jellegzetes festői megoldások, a lendületesen meghúzott, fodros szélű festékpászmák, a grafikus részletekként megjelenő bekarcolások, a fel-felvillanó visszatörlések, a karakteres, fürge ecsetkezelés utánozhatatlan frissességet kölcsönöz a képnek. Kállai Ernő szavai találóan tapintanak rá Aba-Novák érett festészetének legfőbb erényére: "Éppen ez a fordulatos ecsetjárás, amely a temperával is olyan folyékonyan és egy-kettőre kanyarít oda egy-egy figurát, mint más festő az akvarellel - éppen a színfoltoknak ez a tarka, játszi szökdécselése az, ami minden tárgyi vonatkozáson túl annál jobban kezdi lekötni a szemünket, minél tovább nézzük a festményt."

      IRODALOM
      Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Galéria, 1936. március. Katalógus Kállai Ernő előszavával.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép.
      MP
  11. Aba-Novák Vilmos - Cirkusz (Zenebohócok)
    1. "Ki ez a barbár zseni?!"- igy kiáltott fel Picasso a Párizsi Világkiállításra kiküldött festmények láttán. Aba-Novák Vilmos volt a festő, aki 1937-ben a világkiállításon megkapta a nemzetkőzi elismerést jelentő, Grand Prix kitüntetést.

      A festő a két világháború közötti magyar epikus festészet legeredetibb alkotója. Festészetének kulcsa személyiségének megértése. Gyerekkorától kezdve nem csupán festőnek, de művésznek készült és a tisztánlátás képességével bírt korát illetően. Aba-Novák kézírásos háborús naplójának illetve magatartásának összevetéséből kiderül, hogy kettősség már 19 éves jellemének alapvonása: "A tömeg örült a háborúnak és éltette. Mikor behívták káromkodott, de ment. Mikor aztán a 7. bőrét is lenyúzták akkor forrongani kezdett .. utóbb már csak a gyávaság volt a motívum, mely a háború logikáját nem szakította meg. Azután a kétségbeesés jött." A háború iránt érzett undora ellenére, akaratlan háborús hősként több kitüntetéssel tér haza.

      1920-25 között kubisztikus korszakában az európai festészeti izmusok hatásait fogadja be. A későbbiekben a kubisztikus daraboltság eltűnik, a formák tisztán de puhábban simulnak egymásba.

      A festői útkeresés 1926-1928 között folytatódik. Az elnyert Szinyei utazási díjjal 1926 tavaszán európai tanulmányutat tesz. Munkája azonban nem hozza meg a kívánt sikert: "Tavaly kizsűriztek azóta kivülről nézem őket. Tudod úgy van velem itt minden, hogy ezeknek nem vagyok modern, a közönség és festői szemében pedig érthetetlenül vad vagyok. Pedig: naturalista vagyok a természet lényegét -nem a betűt - illetően, a földön járok, de szemem a térben kutat." - írja barátjának 1926-ban.

      1929-ben elnyerte a Római Akadémia ösztöndíját. 1929-30 -ban alakul ki az a sajátos képi és formanyelv, amely Aba-Novákot "barbár zsenivé" teszi. Ekkor, Rómából barátjához írt levelében megfogalmazza "autodidaktaságát", amely Aba-Novák szóhasználatában a festői útkeresést jelenti: " Én ki nem kávéházakban szívom a nemzeti elemet magamba, hanem átéltem magyar becsületséggel és hittel egy autodidakta minden keserűségét és örömét, én tanúja voltam és vagyok ma is az új generációk önálló művészi meditációjának, mely ha Párist nem is kerüli ki, magyar marad mostoha viszonyok között is."

      Az elemzett mű keletkezésekor, 1935-re kialakult Aba-Novák groteszk és eredeti szemléletmódja. Képi világa elbeszélően ábrázolja a mutatványosok "bizarran furcsa" világát. Az ábrázolt cirkuszos téma kettősségét már fiatalon, 1913-ban megfogalmazza vázlatfüzetében, amelybe az első állatkerti vázlatokat készítette. A majom rajzok mellett ez olvasható: "...érzem az élet bizarran furcsa, lázasan beteg álmait ... Nem messze a cirkuszosok, bohócok és utcai nők Eldorádója."

      A zenebohócok című képen gitáros és fuvolás zenebohóc mosolygó szívélyességgel tekint ki a nézőre. A széken ülő majom koravén, filozófusi pózban osztja meg sorsukat. A háttérben "Miss M" felirat utal a cirkuszi plakátra. A bohócok elhasználódott mosolya leplezi e világ valódi: keser - édes arcát. Aba-Novákot a cirkuszélet kettős arcából leginkább a színlelés drámája izgatja. A kép bal sarkában elhelyezett jellegzetesen aba-nováki csúcsos kalap, a festő névjegyéűl szolgál. Átvilágítja e két jellegzetes bohóc típust: élc nélkül, de röntgen-szemmel.

      A cirkusz téma pszichikai légköre, tartalmának kettőssége, az ami nem hagy kétséget, hogy a művész túllépett az ábrázolt dolgok szószerinti értelmén, látványán.

      Aba-Novák társadalmi helyzetéből eredően, alulnézettből ábrázolja korának arcát, amely tragi-komikusan tekint le ránk. Ez a modernség teszi időtállóvá - egyben aktuálissá - a jelen korban is a képet

      • Magyar Nemzeti Galéria birálati szám: 3200/1986
      • Kiállítva: BÁV Aukciós Kiállítás 1986, Károlyi Palota Aukciós Kiállítás
      • Lexikális referencia: Művészeti Lexikon: I/12, Benezit: 1/3, Vollmer: 1/2.
      • Magyar Nemzeti Galéria birálati szám: 3200/1986
      • Reprodukálva: Dr. Kovács Zsolt Gyűjteménye
        KOVACSDR

      .

  12. Aba-Novák Vilmos - Perugia
    1. Kiállítva: - Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest, 1931. február, katalógus: 84.

  13. Aba-Novák Vilmos - Déli pihenő
    1. Az Itáliában töltött ösztöndíjas esztendők után a nagyszabású állami és egyházi freskómegbízások mellett Aba-Novák Vilmos érdeklődéssel fordult a paraszti hétköznapok és ünnepek ábrázolása felé, egyik legfontosabb műfajává a népéletkép vált. Az 1930-es években készült temperafestményeinek, sokalakos cirkusz- és életképeinek többsége az Alföld patinás művésztelepéhez, Szolnokhoz kötődnek. Már 1913 nyarán megfordult a városban, a Képzőművészeti Főiskola nyári kurzusán Fényes Adolf korrigálta, kinek festészete nagy hatással volt rá. Csaknem két évtized múlva, 1929-31 között a nyári hónapokban Rómából hazalátogatva egyre gyakrabban kereste fel a művésztelepet. Az évtized folyamán Aba-Novák a kolónia egyik legjelentősebbbb művésze lett, temperaképeivel rendszeresen részt vett Fényes Adolf, Zádor István, Chiovini Ferenc, a Pólya-testvérek, Iván és Tibor társaságában a helyi kollektív kiállításokon és a budapesti reprezentatív tárlatokon egyaránt.

      "A népet, az igazi magyar népet figyeli meg, új erkölcsi felfogásban, a maga leplezetlen valójában .." - írta a művész emlékkiállításának katalógusában Gerevich Tibor (Gerevich, 1942. 7. oldal). A Szolnokon - valamint az évtized közepétől Csíkzsögödön - készült temperafestményein a kőművesek, kubikusok mellett cséplők, pihenő mezei munkások és tiszai halászok váltak főszereplőkké. Megörökítette vallásos életüket, a körmeneteket, illetve a vásárok gazdag, színes forgatagát, a körhintát, a látványos paraszttáncot és a lacikonyhák kedélyesen borozgató vendégeit is. Aba-Novákot a népéletkép műfajának megújítójaként tartjuk számon, hamis romantikától és folklorisztikus felfogástól mentes, modern hangvételű, elbeszélő képei egyfajta "folytatásos festészeti regényt", valódi korrajzot alkotnak. Bizarr képzelettel írta át a paraszti hétköznapok és ünnepnapok eseményeit, melyeket a témaválasztás ötletessége és a figurák groteszk jellemzése tesz egyénivé. Ezek a falemezre készített temperaképek Aba-Novák táblaképfestészetének talán leginkább jellemző és a közönség által is keresett darabjai voltak, amelyeknek igen sok variációját állították ki a harmincas évek folyamán az egyéni és csoportos tárlatokon, elsősorban a Fränkel Szalon termeiben.

      A népéletképek egy sajátos csoportját alkotják az 1931-32 között született ún. szolnoki "ebédképek". A sorozat egyik legfontosabb darabjaként készült el a Cséplők ebédje mely hosszú lappangás után most újra látható a Kieselbach Galéria aukciós tárlatán. Képünkön a munka szünetében, délidőben falatozó, beszélgető vagy csendesen szemlélődő, heverésző parasztemberek, mezei munkások és az ebédet hordó asszonyok kisebb-nagyobb csoportjai jelennek meg a falu határában. Mellettük lovasszekerek, kordék várakoznak, a mező szélén a cséplőgép, míg a háttérben az élénkkék égbolt alatt a közeli házak sziluettje tűnik fel a föléjük magasodó templomtoronnyal. A felülnézet, a szőnyegszerű, illetve mozaikszerű, dekoratív kompozíció a közel egyidőben készült olasz tájképek és kikötőábrázolások felfogását követi. A művész monumentális alkotásaihoz hasonlóan egyenrangúan kitöltötte a rendelkezésre álló teljes képfelületet, a sötétebb tónusokból, a szürkék és barnák árnyalataiból kiragyogó okkerek-narancsok és a színes ruhadarabok, kendők, valamint a csendéleti tárgyak, korsók és kancsók élénk, vörös-kék-türkiz-sárga színfoltjai.adják meg képünk verőfényes alaphangulatát.

      Aba-Novák Vilmos Cséplők ebédje című temperafestménye elkészülése után nem sokkal több nemzetközi kiállítás anyagát gazdagította, így jelen volt az 1935-ös brüsszeli világkiállításon és a hátoldal cédulája szerint az 1930-as években beválasztották a Velencei Biennálén kiállítandó alkotások közé is. Feltehetően közvetlenül a művésztől kerülhetett a kép Friedmann József tulajdonába, majd örököseinek a birtokába. További sorsa kevéssé ismert, az elmúlt öt évtizedben nem találjuk nyomát, s nem szerepelt az 1962-ben rendezett emlékkiállításon sem. Közvetlen analógiájaként, párdarabjaként említhetjük a művész hasonló, de kevesebb alakra redukált képét, a Cséplőket, melyet elkészülte után már reprodukáltak Aba-Novák Huszonnégy kép című kötetében. Ezt a festményt 1936-ban mutatták be Velencében, a kompozíció népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy maga Benito Mussolini vásárolta meg az olasz állam számára.

      Proveniencia: Friedmann - gyűjtemény

      PROVENIENCIA
      Az 1930-40-es években Friedmann József tulajdonában

      KIÁLLÍTVA
      Exposition Internationale d’Art Moderne. Bruxelles 1935.

      IRODALOM
      Aba-Novák : Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      Kállai Ernő: Aba-Novák újabb képei. In: Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. (katalógus) Fränkel Szalon, 1936. 1-4. oldal
      Gerevich Tibor: Aba-Novák Vilmos 1894-1941. Szépművészet, 1941/11. 261-266. oldal
      Gerevich Tibor: Előszó. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. (katalógus) Nemzeti Szalon, 1942. március 5-10. oldal
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák festészetének nemzeti sajátosságairól. Magyar Nemzeti Galéria Közleményei II., 1960. 79-86., 175-177. oldal
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. (2. kiadás 1971.)
      P. Szűcs Julianna: Aba-Novák Vilmos. In: Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945 I. Corvina Kiadó, Budapest, 1985. 418-426. oldal
      ZsF
  14. Aba-Novák Vilmos - Akt műteremben
    1. Az első világháborút követő évtized klasszicizáló festészetét és grafikáját összefoglaló reprezentatív kiállítást Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928 címmel három esztendővel ezelőtt rendezték meg a Magyar Nemzeti Galéria földszinti termeiben. A csaknem 200 festményt, rajzot és rézkarcot bemutató tárlat közönségsikere nyomán számos, több évtizeden át lappangó, eddig a feledés homályába vesző alkotás bukkant fel az utóbbi években, köztük Aba-Novák Vilmos Akt műteremben című tanulmánya, melyet hosszú idő után a Kieselbach Galéria kiállításán láthat újra a művészetkedvelő közönség.

      Az egyszerű szobában ábrázolt, függgöny előtt, drapériával letakart széken profilban ülő, kezében papírlapot/levelet tartó erőteljes női akt pontosan azonosítható, ismerős lehet művészettörténésznek, műértőnek és műgyűjtőnek egyaránt. A 2001 őszén rendezett kiállítás gazdagon illusztrált katalógusában alakja igen sokszor tűnik fel, nemcsak Aba-Novák Vilmosnak, hanem az 1920-as évek folyamán a művész szűkebb baráti köréhez tartozó tartozó festőknek, Patkó Károlynak, Kelemen Emilnek és Bánk Ernőnek is ihlető modellje volt. "Bronzfényű haja, fehér bőre, eleven és mégis szomorkás tekintete, szépen tagolt alakja festő számára a mesebeli modellt jelentette. (..) Ez az asszony a művész nőeszményének alapképlete, klasszikus megfogalmazása: Deméter-Ceres, a termékenység istenasszonya, erős kötésű, dús idomú lény (..) ..Kató, a tökéletes feleség, aki Aba-Novák emberi-művészi arcmásának hátterében jelentékeny szerepet játszik" - jellemezte az általa még személyesen ismert modellt Supka Magdolna a művészről írt monográfiájában.

      Képünk 1923 körül készült, talán még a művész nagyszüleinek Zsolt utcai lakásában, vagy Aba-Novákék első önálló otthonában, egy igen szűkös, komfort nélküli, csak a legszükségesebb tárgyakkal berendezett, Kálmán utcai mosókonyhában, melyet a később világhírűvé lett fotográfus, André Kertész is megörökített. 1924 folyamán hasonló jellegű, puritán műtermi környezet adott keretet néhány aktfestménynek -- mint például az Eta-képeknek (Eta mosdik, Magyar Nemzeti Galéria; Eta fésülködik, lappang) és Vulkovics Katót ábrázoló figurális kompozícióknak (Fürdetés, Vasaló nő, mindkettő magántulajdon).

      Pályatársaihoz - Szőnyi István, Patkó Károly és Korb Erzsébet - hasonlóan Aba-Novák számára is a formai- és kompozícionális kísérletezések színterévé az emberi test, különösen a női aktok váltak. A nagyszabású bibliai-mitológiai aktkompozíciókat sok rajz és festmény előzte meg, a művész hagyatékában egész sorozat ceruzával, tussal és tintával készített, különböző testhelyzetekben pózoló aktokról készített tanulmányok és kompozíciós vázlatok maradtak fenn - az 1920-as évek elejétől az évtized közepéig -, köztük az Akt műteremben grafikai változatai is. A korai alkotásokon sokkal inkább érzékelhető a test szerkezetét hangsúlyozó, kubisztikus formaképzés, 1922-től azonban egyre több fény járja át a testeket. Hasonló törekvések fedezhetők fel képünkön is, a sötét, mályva-lila reflexekkel élénkített kékes-szürkés háttér előtt ülő akt formái már lágyabbak, a sejtelmes, meghatározhatatlan forrásból eredő, a korai Szőnyi-festményekre is igen jellemző "rembrandti fény" kissé feloldja a tömböket, finoman modellálja a vöröses-barnás testfelületet. Mindezt erősíti a kép változatos faktúrája, a vászonra igen vastagon, ecsettel és/vagy festőkéssel felvitt, majd ecsettel és ecsetnyéllel többször megdolgozott festékréteg, melynek gazdagsága, változatossága Aba-Novák Vilmos talán legszemélyesebb kézjegyeként értékelhető.

      Analógiák Aba-Novák Vilmos: Eta mosdik, 1924, Magyar Nemzeti Galéria Aba-Novák Vilmos: Akttanulmány, 1921, Damjanich János Múzeum, Szolnok

      IRODALOM
      Gerevich Tibor: Előszó. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. (katalógus) Nemzeti Szalon, Budapest, 1942. 5-10. oldal
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. (2. kiadás 1971.)
      P. Szücs Julianna: Közösség hiánya - álközösség csapdája. Pályaképvázlat Aba-Novák Vilmosról. In: Világosság, 1982. április, 216-225. oldal
      P. Szűcs Julianna: Aba-Novák Vilmos. In: Magyar művészet 1919-1945 I. (szerkesztette: Kontha Sándor) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 418-426. oldal
      Zwickl András: Neoklasszicizmus a 20-as évek magyar festészetében. Ars Hungarica, 1993/2. 203-211. oldal
      Zsákovics Ferenc: Aba-Novák Vilmos, a grafikus. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) rajzai és akvarelljei. (katalógus) Ferenczy Galéria, Budapest, 2000.
      Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. (katalógus, szerkesztette: Zwickl András) Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001.

      REPRODUKÁLVA
      Modern magyar festészet 1919-1964, Kieselbach Tamás, 2004. 242. kép
      ZsF

  15. Aba-Novák Vilmos - Lacikonyha
    1. Az 1930-as években a nagyszabású állami és egyházi freskómegbízások mellett Aba-Novák Vilmos műterméből népéletképek hosszú sorozata került ki. "A népet, az igazi magyar népet figyeli meg, új erkölcsi felfogásban, a maga leplezetlen valójában ..." - írta a művész emlékkiállításának katalógusában Gerevich Tibor (Gerevich, 1942. 7. oldal). A Szolnokon és Csíkzsögödön készült temperafestményein a kőművesek, kubikusok mellett cséplők, pihenő mezei munkások és tiszai halászok jelennek meg. Megörökítette vallásos életüket, a körmeneteket, illetve a vásárok színes forgatagát, a körhintát, a látványos paraszttáncot és a lacikonyhák világát is. Aba-Novák hamis romantikától és folklorisztikus felfogástól mentes, modern hangvételű, elbeszélő képei egyfajta "folytatásos festészeti regényt", valódi korrajzot alkotnak. Bizarr képzelettel írta át a paraszti hétköznapok és ünnepnapok eseményeit, melyeket a témaválasztás ötletessége és a figurák groteszk jellemzése tesz egyénivé.


      A szolnoki és csiki sokadalmak, állat- és korsóvásárok tarka zsibongása szinte kimeríthetetlen kincsestára a témát kereső Aba-Nováknak. Beleveti magát a vásári forgatagba "... öt érzékszervvel toppan közéjük. Lesi, füleli, tapintja, ízleli a lacikonyhák mindennemű ingerét, bőségét, széles kedvvel illatokat kóstolgatva, fürdőzve a fény és árnyék hullámverésében." (B. Supka, 1966. 70. oldal) Benyomásait néhány perc alatt, könnyű kézzel rögzítette vázlatfüzeteibe. A szénnel vagy krétával készült - a művész hagyatékában fennmaradt -, riportszerű rajzokat lapozgatva újra megelevenednek számunkra a komédiások, a várakozó szekeresek, a tereferélő kofák, a lacikonyha évődő vendégei. A vázlatrajzok felhasználásával már a budapesti műteremben elkészült vásárképeken minden csupa történés, a művész figyelmét nem kerülik el az apró motívumok, az epizód-jelenetekből felépített elbeszélés "megtelik atyafiságos részletekkel". Ezek a temperafestmények Aba-Novák táblaképfestészetének talán leginkább jellemző és a közönség által is keresett darabjai voltak, amelyeknek igen sok változatát állították ki a harmincas évek folyamán az egyéni és csoportos tárlatokon a Fränkel Szalon termeiben. A művész régebbi, kedvelt témáit rendszeresen újrafogalmazta, vázlatok és festmények egész sorozatával járta körül. A vásárképeken belül különösen fontosak a lacikonyha-sorozat több variációban elkészült darabjai, melyek szinte az egész évtizedet átívelik.

      E sorozat egyik kisebb méretű alkotásán, az 1940-ben készült Lacikonyhán hatalmas napernyő árnyékában, kedélyes poharazgatás közben lepjük meg a művész "modelljeit". Beszélgető kofaasszonyok és széles gesztusú, kalapos-pipás parasztemberek ülnek a csíkos-kockás kendőkkel leterített, palackokkal és üvegpoharakkal megrakott asztalok körül. "Érdemes nézni az arcok játékát, a kezek lábak mozgását, mert Aba-Novák mesterien, elevenül ábrázolja őket, sokszor egy-egy odavetett vonással, hogy úgy mondjuk: az ecsetnek egy-egy fürge fintorával, nem minden íze nélkül a humornak, karikaturisztikus tréfának" - olvashatjuk Kállai Ernő a vásári képekről írt jellemzésében. "De éppen ez a fordulatos ecsetjárás, amely a temperával is oly folyékonyan és egy-kettőre kanyarít oda egy-egy figurát, mint más festő az akvarellel - éppen a színfoltoknak ez a tarka, játszi szökdécselése az, ami minden tárgyi vonatkozáson túl annál jobban leköti figyelmünket, minél tovább nézzük a festményt." (Kállai 1936. 2. oldal) A művész monumentális alkotásaihoz hasonlóan egyenrangúan kitöltötte a rendelkezésre álló teljes képfelületet, a sötétebb tónusokból, a szürkék és barnák árnyalataiból kiragyogó színek, az élénkpirosak, kékek és sárgák adják meg képünk verőfényes alaphangulatát.

      A Lacikonyha egy Ernst Múzeumban rendezett kiállítás után kedves ajánlósorok kíséretében, közvetlenül Aba-Nováktól került 1940. augusztus 31-én Urbán Oszkárhoz. Jelentőségét mi sem bizonyitja jobban mint, hogy az 1940-es évek elején több igen rangos külföldi tárlaton is bemutatták. Már a művész halála után, 1942-ben Csánky Dénes a Szépművészeti Múzeum főigazgatója kérte kölcsön a Velencei Biennálé magyar pavilonjába, majd azon a reprezentatív, a magyar művészet legjavát bemutató kiállítássorozaton szerepelt, melyet a Kultuszminisztérium 1944 folyamán Svájcban szervezett. Aba-Novák egyik összefoglaló ígénnyel készült lacikonyha-képét Supka Magdolna még mint lappangó művet reprodukálta a művészről írt monográfiájában, hosszú évtizedek után most a Kieselbach Galéria aukciós kiállításán találkozhat vele újra a nagyközönség.

      Reprodukálva: B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos, Corvina, 1966. 83.kép
      Analógiák A művész képeslapja a festmény első vásárlójának.

      A hátoldalon felirat: V. ABA-NOVÁK VILMOS, BUDAPEST, I. Zsolt u. 7. és gépelt kiállítási cédula: Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete, Tulajdonos neve: Aba-Novák Vilmos, Festmény: Vásári konyha 40x62, tempera

      PROVENIENCIA:
      1940-től Urbán Oszkár, majd leszármazottainak a birtokában.

      KIÁLLÍTVA:
      XXIIIa Esposizione Biennale Internazionale d’Arte. Venezia, 1942. katalógus: 290. oldal 9.
      L’Art Hongrois Moderne. Bern, Neuchatel, Basel, Zürich és Genf, 1944
      Aba-Novák emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 1962


      REPRODUKÁLVA:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. reprodukálva: 83. kép
      Aba-Novák emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 1962

      IRODALOM:
      Kállai Ernő: Aba-Novák újabb képei. In: Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. (katalógus) Fränkel Szalon, 1936. 1-4. oldal
      Gerevich Tibor: Aba-Novák Vilmos 1894-1941. Szépművészet, 1941/11. 261-266. oldal
      Gerevich Tibor: Előszó. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. (katalógus) Nemzeti Szalon, 1942. március 5-10. oldal
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák festészetének nemzeti sajátosságairól. Magyar Nemzeti Galéria Közleményei II., 1960. 79-86., 175-177. oldal
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966.
      P. Szűcs Julianna: Aba-Novák Vilmos. In: Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945 I. Corvina Kiadó, Budapest, 1985. 418-426. oldal
      Zsákovics Ferenc: Aba-Novák, a grafikus. In: Aba-Novák Vilmos (1894-1941) rajzai és akvarelljei. (katalógus) Ferenczy Galéria, Budapest, 2000. 3-4. oldal

      ZsF

  16. Aba-Novák Vilmos - Gémeskútnál
    1. Szerepelt a BÁV 14. képaukcióján, 1966 május, 14. tétel

      Analógiák Patkó Károly: Falurészlet, 1927, MNG Szobotka Imre: Igali téglakészítés, 1928 körül, magántulajdon

  17. Aba-Novák Vilmos - Kilátás az ablakomból
    1. Az 1920-as évek végétől működő Munkácsy Céh elsősorban műkereskedelmi jellegű társulás volt, tagjai célul tűzték ki a műgyűjtés és művásárlás jobb, hatékonyabb megszervezését, a közvetlen kapcsolat megteremtését a művészek és műgyűjtők, műbarátok között. Kiállításaikon saját árellenőrző bizottságuk állapította meg a méltányos eladási árakat, s garanciát is vállaltak az alkotások művészi értékéért. A Nemzeti Szalon termeiben rendezték meg bemutatkozó tárlatukat 1928 novemberében. A kiállítás gazdagon illusztrált katalógusából kitűnik, hogy a társaság arra törekedett, hogy az húszas évek csaknem valamennyi irányzatának képviselői szerepeljenek alkotásaikkal. Az erkölcsi elismerés mellett a bemutatónak szép anyagi sikere is volt, a 175 kiállított alkotásból 40 mű kelt el 36.500 - Pengő értékben. A fiatal művészgeneráció tagjai közül Aba-Novák Vilmos, mint a Céh alapítótagja négy festményével szerepelt. A Komédiások, a Ninette, a Kilátás az ablakomból, és a Téglagyár című alkotásainak egy része az elmúlt esztendőkben a Zugligetben vagy vidéki útjai során Felsőbányán és Zebegényben, valamint a Somogy megyei Igalon vagy Törökkoppányban készült.


      A Kilátás az ablakomból című vászna ezen a bemutatón nem talált gazdára, úgy tűnik ezt maga a művész sem igazán sajnálta, hiszen a kép ezután Aba-Novák műtermének egyik leginkább megbecsült darabja lett. A utóbbi két esztendőben több adat is előkerült, mely pontosítja képünk tárgyát, illetve helyszínét, valamint meghatározhatjuk a festmény első tulajdonosát is. Aba-Novák az 1920-as évek elejétől haláláig folyamatos, először csak üzleti, majd egyre inkább baráti kapcsolatban volt Kner Imrével, a neves tipográfussal és könyvkiadóval, a gyomai Kner Nyomda tulajdonosával. Először csak rézkarcokat és kiadványokat csereberéltek, majd a művész festékkészítő vállalkozása, a Norma-cég számára Kner különböző nyomtatványokat, címkéket és szórólapokat szállított. Kapcsolatuk dokumentumait, Aba-Novák és Kner levelezését az 1923-1941 közötti időszakból Gyulán a Békés Megyei Levéltárban őrzik.

      Aba-Novák ügyeinek lezárása után, 1929 elején utazott Rómába. "...csak egy két dolog maradt, nem elintézetlenül hanem végrehajtatlanul. Éppen ez ügyben zavarom most hieroglifjeimmel: a címkék fejében szállítandó képem elszállításáról van szó. ’Kilátás az ablakomból’ c. képemet ajánlom fel" - olvashatjuk Kner Imréhez 1929 február 15-én írt levelében. "Ez a képem egy nagyobb méretű vászon, mely a ’Munkácsy Céh’ kiállításán nemrég szerepelt és a zsűri netto 1200 pengőre limitált. Én ezt nagyon szeretem és örülök, hogy Önhöz kerül. Ezt adom a legnyugodtabb lelkiismerettel. Átvehető műtermemben II. Margit körút 54. V. em., Novotny Róbert kollégától ki most lakásomban-műtermemben mint albérlő van ott. Arra gondoltam, hogy Bercinek könnyü lesz elvitetni a nyomdába, ahol bőven akad léc és ember, hogy a képet (keretezve van!) csomagolja, és elküldhesse Gyomára. Így hát kérem, hogy ezt a gyermekemet is adaptálja." Két nappal később írt válaszában Kner nyugtázta a festmény megérkezését: "Megérkezett a kép és el is helyeztem végleg a könyvtáramban. Igen szép helyet kapott és nagyon nagy dísze a szobának a két falat teljesen betöltő könyvekkel szemben. Még most ismerkedem csak a képpel, de máris igen sok örömöm telik benne és azt hiszem, rövidesen nagyon jó barátok leszünk mert valóságos szín- és formaköltemény, amelynek igazi élmény az alapja, tehát képes igazi élményt ébreszteni is. Már most is olyan nagy igazságot és őszinteséget érzek benne, ami nagyon közel hozta a szívemhez s azt hiszem, ez a legtöbb, amit képpel szemben el lehet mondani. Nagyon hálásan köszönöm Önnek ezt a nagy örömet és kérem adjon alkalmat, hogy megszolgálhassam valahogyan."

      A festményt korábban a Zugligetben, illetve a Felsőbányán 1924-26 között készült alkotások között helyeztük el, de nem tudtuk pontosan meghatározni, hiszen mindkét táj karaktere igen közel áll egymáshoz. Helyszínként felmerült Zebegény is, az újabb kutatások alapján azonosítható a kompozíció központi motívuma, a fehér falú, vörös tetejű, tornyos épület, mely minden bizonnyal a kápolna a Kálvária-hegy tetején. Aba-Novák felesége, majd leánya társaságában az 1920-as évektől többször megfordult a barát és pályatárs Szőnyi István lakóhelyén, Zebegényben, sőt a családnak nyaralója is volt a szemközti domboldalon. Kilátás az ablakomból tárgya tehát az ablakból feltáruló látvány, a Kálvária-hegyen burjánzó, gazdagon tagolt, plasztikusan formált lombok, melyeknek zöldes-sárgás, barnás-vöröses, ragyogó színei már kora őszi hangulatot idéznek. Korábbi meghatározásunkat csak az mentheti, hogy az 1925 körül a Zugligetben készült, valamint a Felsőbányához köthető kompozíciók közül több szorosan kapcsolódik ehhez az alkotáshoz, sőt egyes motívumai - mint például a középtér sziklafalának mályva és rózsaszín reflexei - megelőlegezik az 1926-27 nyarán Somogyban készült képek világosabb, oldottabb színeit is. A művész nagyon ritkán maradt tartósan a festői településen, inkább családja tartózkodott ott hosszabb ideig. Zebegényi témájú alkotásai közül eddig csupán néhány vázlatrajzot - egyik közülük szintén a Kálvária-hegyet ábrázolja (Zsákovics 2000. 18. kép) - ismerünk, olajfestménye eddig még nem került elő. Kilátás az ablakomból című, nagyméretű tájképe tehát valódi különlegességnek számit, melyet Kieselbach Galéria aukciós kiállításán láthat újra a szakmai- és nagyközönség.

      Hátoldalon: Nemzeti Szalon kiállítási címke, és Munkácsy-céh 1923-as raglap

      Analógiák Aba-Novák Vilmos: Felsőbánya látképe, 1925, magántulajdon

      Hátoldalon jobb oldalon alul nagyméretű bélyegző: MUNKÁCSY CÉH KIÁLLÍTÁSA, alatta kisebb bélyegző:1928.
      A korabeli vakkereten felül felirat: Kilátás az ablakomból, továbbá a Nemzeti Szalon a művész által ceruzával kitöltött cédulája: Munkácsy Céh, Aba-Novák, 5332

      PROVENIENCIA:
      Egykor Kner Imre, később örököseinek a tulajdonában.

      KIÁLLÍTVA:
      Munkácsy Céh első kiállítása. Nemzeti Szalon, 1928. november, katalógus: 146.

      IRODALOM:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966.
      Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. (katalógus, szerkesztette: Zwickl András) Magyar Nemzeti Galéria, 2001.
      Árkádiától Zebegényig. A zebegényi művészkolónia 1928-42 között. (katalógus, szerkesztette: Klemmné Németh Zsuzsa) Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003.
      ZsF
  18. Aba-Novák Vilmos - Körmenet
    1. "Mily óriási távolságban áll Aba-Novák a csendéletfestőktől, akik az őszibarack, a körte, a citrom, vagy a hering örökös megfestésében látják a festő legtisztább művészi feladatát. Aba-Novák talentuma szétfeszíti ezeket a szűk kereteket, visszaköveteli a művészet számára azokat a lelki területeket, amelyeket l’art pour l’art egyoldalú érvényesítése folytán szinte elveszített. Jól mondja ő, hogy az igazi festőművész tulajdonképpen olyan, mint a nagyskálájú színész. Egyfolytában kell megszólaltatnia a nagyszabású akcentusokat és a groteszk tréfálkozást. A biblikus kompozíciók szent áhitatának megjelenítése éppúgy a birtokában legyen, mint a karikatúrák mulatságos szellemessége." Ybl Ervin 1931-ben megjelent értékelésének idézett szavai Aba-Novák alkotói karakterének egyik alapvonására mutatnak rá. Művészi sokszínűsége nem csupán témaválasztásában mutatkozik meg, de abban is, ahogy összeházasítja az elbeszélő tartalom közvetítésének elemi igényét a tisztán festői megfogalmazással. Úgy mesél történetet, hogy közben ízes festői gesztusai mégis a formára, a színek és ritmusok erejére irányítják a figyelmet. "Kizárólagos festőiséggel azért nem foglalkozom, mert nem csak szemem van, hanem ember is vagyok." - írta magáról találóan, ám képeinek egyéni, összetéveszthetetlen modora mégis legyőzi és háttérbe szorítja műveinek epikus tartalmait. Témaválasztásában, gondolkodásában szinte archaizáló, festői nyelvében azonban modern. A harmincas években megszületett művein mind az új tárgyiasság, mind az art deco stílusjegyei felismerhetők: képei téma-központúak, formái stilizáltak, kompozíciói dekoratívak. Távol áll tőle a német kortársak groteszkbe csavart komoly társadalomkritikája, de a franciás, játékos könnyedséget is elutasítja. Ezekben az években már kategorikusan szakított a posztnagybányai "lírikus tilinkózással", kemény, csattogó színekkel, élesen körülhatárolt formákkal keltette életre választott motívumait.


      Aba-Novák életművében találunk néhány témát, melyhez több alkalommal, különböző stíluskorszakaiban, akár évtizedes távolból is visszatért. A Román tánc és a Csángó család példányai mellett ilyen, szorosan összetartó képcsoportot alkotnak a Körmenetek. A rézkarc változat mellett ismerünk egy 1927-es olajfestményt és több temperaképet, köztük két, igen közeli analógiát is. A Felsőbányai körmenet szerepelt Aba-Novák 1931-es, Pátzay Pállal közösen rendezett, Ernst Múzeumbeli kiállításán, míg a most elemzett, Körmenet (Processió) című alkotás először 1935-ben, a pittsburghi Carnegie Institute nemzetközi tárlatán került bemutatásra. A képek domináns, közös motívuma, a karcsú tornyú felsőbányai templom mindkét említett festményen, s a korábbi változatokon is feltűnik, a Nagybányához közeli erdélyi faluban tett 1925-ös látogatás emlékét idézve. Mivel Aba-Novák ekkor járt itt utoljára, a későbbi művekhez - szokásos alkotói módszerét követve - minden bizonnyal az itt készült festmények és vázlatok szolgáltak előképül. Aba-Novák kimeríthetetlen képi fantáziáját jellemzi, hogy miközben a téma, a nézőpont azonos, a kompozíció alapfelépítése változatlan, egyetlen részlet, egyetlen ábrázolt figura sem ismétlődik a két festményen. A most vizsgált alkotás tagoltabb, összetettebb, gazdagabb felületű, a zegzugos csoportfűzésben a foltok dekoratív rendje teremt egységet: a szürke alapszövetből kiragyogó intenzív színek dinamikája, s a bonyolult, néhol pergő, majd lelassuló, a kép egész felületén végigrohanó taktusok a keleti szőnyegek vibráló és szertelen, mégis összetartott, geometrikus rendbe fogott mintázatát idézi.

      Aba-Novák monográfusa, Supka Magdolna szerint, "arra is eleven magyarázatul szolgál e mű, hogy mitől is nem merevednek állóképpé Aba-Novák cselekmény-ábrázolásai. Ő sohasem exponálja elbeszélését kizárólag a történet végkifejlésének pontjára..., hanem az eseményt előzményeivel együtt írja le, a témát kiegészítő epizódok egymásutánjával. Így a szemlélő képzeletét megindítja a nem ábrázolt események felé is, bőséggel foglalkoztatja gondolattársító személyes tapasztalatainkat lélektani gazdagságával, az előadásmód és a jellemzés elevenségével."

      Aba-Novák Körmenet című alkotása az életmű egyik legnagyobb méretű, legtöbb szereplőt mozgató temperafestménye. Jelentőségét növeli, hogy alkotója - többféleképpen is értelmezhető művészi gesztusként - a kompozíció bal alsó sarkában, egy kék színű körmeneti zászlót tartva, saját alakját is a képre festette.Kiállítva: Carnegie Institute, Pittsburgh

      Analógiák Az 1935-ös pittsburgh-i kiállítás katalógusának címlapja

      Hátoldalon kiállítás cimke 1937-ből, 471. sz., 1935-ös pittsburghi kiállítási címke.

      KIÁLLÍTVA
      The 1935 International Exhibition of Paintings. Carnegie Institute, Pittsburgh. 1935. október 17-december 8. (206. kép)
      Aba-Novák emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 1962. (137. kép "Körmenet")

      REPRODUKÁLVA
      The 1935 International Exhibition of Paintings. Carnegie Institute, Pittsburgh. Katalógus, 98. repr.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 51. kép (Téves adatokkal.)

      IRODALOM
      Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.

      MP

  19. Aba-Novák Vilmos - Vurstli
    1. Aba-Novák Vilmos Vurstli című festménye az életmű egyik legnagyobb méretű cirkuszképe. Korabeli népszerűségét, kiemelkedő megbecsültségét bizonyítja, hogy 1931-ben színes reprodukción közölték a Magyar Művészet című folyóirat mellékleteként. A képet dr. Baumgartner Sándor vásárolta meg Aba-Nováktól, s az elmúlt több mint hetven évben mindvégig a család birtokában maradt. Baumgartner körül valóságos művészkolónia alakult ki a húszas évek folyamán, igali házát évtizedeken át látogatták festő és költő barátai. Mecénásként jelentős gyűjteményt hozott létre, melyben Aba-Novák művészete központi szerepet játszott.

      A festők élénk vonzalmát a cirkusz világa iránt a téma számos jellegzetessége kiválthatta: a szürke, hétköznapi léttől radikálisan elváló ünnepélyesség és csillogás, a vonzó-taszító egzotikum inspiráló, borzongató közelsége, s persze a fény és árnyék, a színfalak előtti és a kulisszák mögötti világ beszédes ellentéte: a reflektorokba vigyorgó, fehérre festett bohóc-arc és a verejtékes felkészülés tragikus kettőssége. A cirkuszábrázolások legtöbbjén a hajlongó, álarcot viselő bohóc rejtett művész önarckép is, a művész-lét kettősségét, ellentmondásosságát megjelenítő szimbólum.
      "Az sem véletlen, ha Aba-Novák, az emberhez közeledve, ma legszívesebben a cirkusz népének világát festi. Hiszen ez áll legtávolabb a hétköznapiságtól, itt öltözködnek a legkülönösebb ruhákba, itt esetlenkednek a leggroteszkebb bohócok, itt a legtarkábbak a színek, ez a világ a legszeszélyesebb, itt a leghetykébb a földiséggel űzött játék, mert súlytalan könnyűvé váltak emberei. Itt van még - akármilyen csináltan is - ünnepélyesség. Itt csupa játék van, csupa törvényszerűtlenség, ez az az élet, amelyben a megunt hétköznapokból semmi sincsen. Nincs nehézség és akadály, csak bravúros mozdulatok vannak, melyek mindent legyőznek. S amidőn ez a cirkuszi társaság napközben kiül furcsán össze-vissza kocsitábora közé, eszik, iszik, dohányoz, vagy apró tréfáit gyakorolja, akkor is még mennyire más ez, mint a banális polgári élet: megelevenedett mesevilág, tiltakozás a hétköznap realitása ellen" A korszak egyik legkiválóbb műkritikusa, Farkas Zoltán ezekkel a szavakkal indokolta Aba-Novák erős vonzalmát a cirkusz világához. A manézs sajátos, titokzatos, kétarcú mikrokozmosza gyakran megihlette az elmúlt néhány század művészeit. Watteau Louvre-beli Bohócától kezdve - ha csupán a legjelentősebbeket említjük is - hosszan sorolhatók a példák: Cézanne Harlekinje és Pierottja, Degas akrobatái, Seurat és Toulouse-Lautrec műlovarnői mellett a cirkusz szinte minden szereplője a festők vásznaira került. Néhány művész, így Picasso vagy éppen Aba-Novák, hosszú ciklusokat szentelt a témának. A cirkusz sajátos, sokszínű közössége, a benne rejlő festői, emberi, érzelmi problémák, a komikus és tragikus elemek örök keveredése új romantikát teremtett. A fellépők összeszokott, teátrális, elegáns mozgása, a borzongató életveszély, a vándorcirkusz állandó utazása, a kötöttségektől mentes emberek iránti megmagyarázhatatlan vonzalom mindig valami sajátos erotikával is megtöltötte a cirkusz világát.

      Aba-Novák érett korszakának képein elsősorban a bámulatra méltó technikai biztonság, a virtuóz formaadás és az élénk, felfokozott kolorit ragadja meg a nézőt. A szinte homogén színfoltokkal kitöltött, feszes szerkezetű képfelületet vékony ecsetvonásokkal, rajzosan megoldott részletek élénkítik. Aba-Novák legendás technikai felkészültsége, párját ritkító manuális tehetsége kivételes komponálási tudással párosult. Mérnöki precizitással építette fel szinte szőnyegszerűen dekoratív festményeit, figyelembe véve a színek relatív és abszolút értékeit is. Mindeközben azonban a téma, a történet központi szerepet játszott művészetében, legyőzhetetlen vonzalma az epikus jellegű előadásmódhoz testi-lelki alkatából, telivér, életigenlő karakteréből eredt. Mindig, mindenhol az élményt kereste, a pusztán dekoratív, képi ötlet nem tudta kielégíteni. Az elvont festőiséget számonkérő bírálatokat frappáns visszavágással ütötte el: "A kizárólagos festőiséggel azért nem foglakozom, mert nem csak szemem van, hanem ember is vagyok." Fiatalabb festőtársának adott intelmeiből hasonló alkotói elvek bontakoznak ki: "Életet csinálj a vásznon. ...időálló művészetet, melyet nyílt szemmel és szívvel csinálnak és élveznek."

      Aba-Novák Vilmos Vurstli című képe az életmű múzeumi rangú darabja. Tökéletes állapota, eredeti kerete révén autentikusan közvetíti a művész alkotói invencióit. Értékét, jelentőségét növeli, hogy mind a mai napig, több mint hét évtizeden át egyetlen gyűjteményben volt, s Baumgartner Sándor neves kollekcióját gazdagította.


      PROVENIENCIA
      Egykor Baumgartner-gyűjtemény

      KIÁLLÍTVA
      Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál kiállítása, Ernst Múzeum CXVII, 1931. (Kat. sz. 89. Kis Vurstli 1500 P.)
      Aba-Novák Vilmos emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, 1962. (Kat. sz. 149)

      REPRODUKÁLVA:
      Magyar Művészet, 1931/3. 129. l.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 24. kép

      IRODALOM:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      MP
  20. Aba-Novák Vilmos - Komédiások

    1. Az aukció két kiemelkedő darabja, Mednyánszky és Aba-Novák, méretükben is lenyűgöző, muzeális kvalitású festményei, az alkotói karakter és a kép manuális, technikai megformálásának annyira különböző típusait reprezentálják, hogy együttes megjelenésükkel szinte kikényszerítik a szemlélőből az összehasonlítást. Keresve sem találhatnánk a magyar művészet történetében két ennyire eltérő művészi felfogásról tanúskodó alkotást. Mednyánszky melankolikus, zárkózott, benső démonokkal küzdő lelki alkata tökéletes ellentétben állt Aba-Novák életigenlő, telivér, robosztus személyiségével. Míg az egyik sajátos, személyre szabott vallást kialakítva elmenekült a mindennapokból, addig a másik zamatos humorával, a "nagyevő bohém mezét viselve, a testi-lelki egészség légkörét" sugározta magából. S mindez műveik által megjelenítve: sejtelmes, összefolyó, kavargó formák, sötétség és fojtott kolorit a Mednyánszky festményen, biztos szerkezetbe fogott tiszta színfoltok, gondtalan, játékos virtuozitás Aba-Novákén. Talán éppen ez a bámulatra méltó technikai biztonság az, mely annak idején, s ma is először szembe tűnik, s nyűgözi le a nézőt a Pihenő artisták című képen. A szinte homogén színfoltokkal ritmizált, feszes szerkezetű képfelületet vékony ecsetvonásokkal, rajzosan megoldott elemek élénkítik: összefoglaló, karakterisztikus kalligráfiával kimunkált csendéleti részletek: csillogó üvegek, vigyorgó karakterfejek a kocsikra tűzött plakátokon. Aba-Novák legendás technikai felkészültsége, párját ritkító manuális tehetsége kivételes komponálási tudással párosult. Írásaiban többször kinyilvánította ösztönös idegenkedését az elvont, analitikus kísérletezgetésektől, az izmusok "életidegen" piktúrájától, ám a kép szigorúan felépített - a színek relatív és abszolút értékeit is figyelembe vevő - konstrukcióját megkerülhetetlen kiindulópontnak tartotta. Sohasem Braque és Picasso úttörő művészetét bírálta, hanem kései követőikét. Úgy vélte, a formai problémafelvetések ideje már lejárt, a festő legfőbb feladata: "életet csinálni a vásznon." Művészi felfogásának egyik egyenes következménye, hogy képein a téma, az elbeszélés visszakerült régi státuszába, az izmusok által száműzött tartalmi elem újra fontossá vált. Ez a folyamat nem elszigetelt jelenség. A húszas évek során Európa szerte megfigyelhető - az izmusok forradalmi lendületének kifulladásával párhuzamosan - a festészet tradicionális értékeinek felértékelődése: a közvetíteni kívánt tartalom, a mesterségbeli tudás, a kiérlelt, lezárt kompozíció újra fontossá, a kvalitás mércéjévé vált. A hagyományos, évszázados múltú képtípusok ismét népszerűvé váltak, a "nagy" témák közül jó néhány új köntösben jelent meg. Ezt a reneszánszt példázzák azok a festmények, melyek a bohócok, artisták, láncszaggató erőművészek és kétes erkölcsű műlovarnők világát idézik nézőik elé, egyszóval: a cirkuszképek.
      A manézs sajátos, titokzatos, kétarcú mikrokozmosza gyakran megihlette az elmúlt néhány század művészeit. Watteau Louvre-beli Bohócától kezdve - ha csupán a legjelentősebbeket említjük is - hosszan sorolhatók a példák: Cézanne Harlekinje és Pierottja, Degas akrobatái, Seurat és Toulouse-Lautrec műlovarnői mellett a cirkusz szinte minden szereplője a festők vásznaira került. A filmtörténet nagyjai közül elég csupán Chaplin Cirkuszát vagy Fellini Az országúton című munkáját említeni. Néhány művész, így Picasso vagy éppen Aba-Novák hosszú ciklusokat, sorozatokat szentelt a témának. Az írókat, zeneszerzőket, rendezőket, de leginkább a festőket valósággal lenyűgözte ez a világ. Ez a sajátos, sokszínű közösség, a benne rejlő festői, emberi, érzelmi problémák, a komikus és tragikus elemek örök keveredése új romantikát teremtett. Örökösen úton lenni: titkon mindenki számára vágyott életforma. A fellépők összeszokott, teátrális, elegáns mozgása, a borzongató életveszély, a vándorcirkusz állandó utazása, a kötöttségektől mentes emberek iránti megmagyarázhatatlan vonzalom mindig valami sajátos erotikával is megtöltötte a cirkusz világát. Művészek, hírességek, kékvérű arisztokraták keresték és keresik - sokszor a botrányokig fajuló mélységig - a kapcsolatot a manézs bohém szereplőivel.
      A festők fent említett élénk vonzalmát a téma számos jellegzetessége kiválthatta: a szürke, hétköznapi léttől radikálisan elváló ünnepélyesség és csillogás, a vonzó-taszító egzotikum inspiráló, borzongató közelsége, s persze a fény és árnyék, a színfalak előtti és a kulisszák mögötti világ beszédes ellentéte. A reflektorokba vigyorgó, fehérre festett bohóc-arc és a verejtékes felkészülés tragikus kettőssége. A cirkuszábrázolások legtöbbjén a hajlongó, álarcot viselő bohóc rejtett művész önarckép is, a művész-lét kettősségét, ellentmondásosságát megjelenítő szimbólum.
      Aba-Novák életművében kitüntetett szerepet játszanak a cirkusz világát bemutató festmények. A felbecsülhetetlen ihlető erejű itáliai ösztöndíjról hazatérve olasz tájak és falusi ünnepnapok hangulatát felidéző művei mellett a vándor komédiások színpompás környezete vált táblaképeinek legfontosabb témájává. Egyre sűrűsödő monumentális megbízásai közben újra és újra visszatért ehhez a témához. A korszak egyik legkiválóbb műkritikusa, Farkas Zoltán, célzatosságot is felfedezni vélt a festő témaválasztásában: "Az sem véletlen, ha Aba-Novák, az emberhez közeledve, ma legszívesebben a cirkusz népének világát festi. Hiszen ez áll legtávolabb a hétköznapiságtól, itt öltözködnek a legkülönösebb ruhákba, itt esetlenkednek a leggroteszkebb bohócok, itt a legtarkábbak a színek, ez a világ a legszeszélyesebb, itt a leghetykébb a földiséggel űzött játék, mert súlytalan könnyűvé váltak emberei. Itt van még - akármilyen csináltan is - ünnepélyesség. Itt csupa játék van, csupa törvényszerütlenség, ez az az élet, amelyben a megunt hétköznapokból semmi sincsen. Nincs nehézség és akadály, csak bravúros mozdulatok vannak, melyek mindent legyőznek. S amidőn ez a cirkuszi társaság napközben kiül furcsán össze-vissza kocsitábora közé, eszik, iszik, dohányoz, vagy apró tréfáit gyakorolja, akkor is még mennyire más ez, mint a banális polgári élet: megelevenedett mesevilág, tiltakozás a hétköznap realitása ellen"
      Bár Aba-Novák művészetében a testi-lelki alkatából eredő bővérű, gondtalan mesélőkedv dominál, néhány cirkuszképén, és az ezekkel rokon Álarckészítőkön feltűnik hajlama a szimbólumteremtésre, a jelképes mondanivaló használatára is. A vándorkomédiások, csepűrágók, maszkok és álarcok végigkísérik Aba-Novák életművét. A biztonságot adó elrejtőzés, a művészlét illúzióteremtő groteszksége, a szabad közösség iránti nosztalgia csábítása - mint képünk bizonyítja - még élete utolsó hónapjaiban sem halványult. Az ekkor készült, életművét összegző kompozícióján is a kulisszák mögött, lakókocsijaik árnyékában megpihenő, kártyázó komédiások önfeledt csapatát idézi fel.
      • KIÁLLÍTVA: Aba- Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. 1942. Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület (53. tétel) Ungarische Malerei der Gegenwart. 1942-1943. Berlin, Drezda, Bécs, Wroclaw. L'Art Hongrois Moderne. 1944. Bern, Kunsthalle. Aba- Novák emlékkiállítás. 1962. Magyar Nemzeti Galéria (178. tétel) 
      • REPRODUKÁLVA: Ungarische Malerei der Gegenwart. 1942-1943. Berlin, Drezda, Bécs, Wroclaw. Katalógus, 1. kép. (Zirkus) L'Art Hongrois Moderne. 1944. Bern, Kunsthalle. Katalógus, 4. kép. (Scéne de cirque) B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép. 
      • IRODALOM: B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép. Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l. Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      MP
  21. Aba-Novák Vilmos - San-Vito-i tengerpart
    1. Ritka alkalom, hogy egyetlen aukción Aba-Novák Vilmos két kiemelkedő remekműve is a közönség elé kerülhet. Míg a Pihenő komédiások a cirkuszképek - az életmű során újra és újra felbukkanó - sorozatát reprezentálja, addig a San Vitói tengeröböl az oeuvre másik fontos szegmensét, az itáliai veduták csoportját példázza. Míg az előbbi témakör szinte végigkövette a festő érett korszakát, addig az olasz városképek teljes pontossággal datálhatók, az egyes darabok zárt tematikus és stiláris rokonságot mutatnak.
      Aba-Novákot 1929-ben, nem sokkal a Szinyei Társaság nagy aranyérmének elnyerése után, újabb, talán még nagyobb, de feltétlenül meghatározóbb elismerés érte: ösztöndíjat kapott a római magyar akadémiára. A hasonló korú és felfogású alkotói közösség, az inspiráló itáliai táj és természetesen a művészettörténeti előképek kiapadhatatlan bősége egyetlen ösztöndíjast sem hagyott érintetlenül. De míg többségüket elsősorban a toszkán quattrocento emlékei bűvölték el, addig Aba-Novákra sokkal inkább a kora-keresztény, bizánci falképek és a trecento "primitívjei", Giotto és társai kubusos épületekkel tagolt sziklás tájai hatottak. Az addig jellemző, közeli nézőpontból megoldott, egy-két robosztus, monumentálissá növelt figurát mozgató kompozíciók helyett, egyre gyakrabban tűntek fel képein sokalakos jelenetek, széles távlatot befogó veduták. Az igazi változást, a művészi fejlődés lényegét természetesen nem a témaválasztás átalakulása jelentette, sokkal fontosabb volt a megváltozott festőtechnika, a megújuló formaadás. A fény által modellált, finom átmenetekkel operáló tónusfestésről áttért egy sajátos, egyéni törvények által rendszerbe fogott valőrfestésre, az intenzív, tagolatlan színfoltokat árnyalás nélkül helyezte egymás mellé. A tárgyak, képelemek színét már nem a rájukeső fény, a képsíktól való távolság, hanem kompozicionális hangsúlyuk határozta meg. Aba-Novák megváltozott stílusa egy új, illetve újra felfedezett technika segítségével teljesedhetett ki. Fiatalkori barátja, Patkó Károly - a reneszánsz táblaképek és freskók világos tónusaitól megigézve - kísérletezett először a római ösztöndíjasok közül a temperafestéssel. Aba-Novák esetében ez a médium stílusformáló tényezővé vált. Tökéletes technikai felkészültsége, páratlan grafikusi képessége és formalátása alkalmassá tette arra, hogy minden előnyét kihasználja: virtuóz manuális tehetségének nem okozott gondot a felület gyors száradása, az, hogy a kép fejlesztésére kevesebb idő áll rendelkezésre, mint a lassan megkötő olajfestésnél. Cserébe, mint képünk is igazolja, a felület könnyed és levegős, a kép fizikai állapota, színhatása pedig - elég csupán a reneszánsz táblaképekre gondolni - jóval tartósabb.
      A római ösztöndíjas évek során festett képek jól mutatják, hogy Aba-Novák számára a vidéki Itália, a kis toszkán, umbriai, szicíliai középkori városkák hangulata és látványa jóval többet adott, mint Róma miliője. Az élmények inspiráló erejét hangsúlyozza 1930 júniusának végén fogalmazott levelében is: "A római barokk kultusz után Perugiában fellélegeztem. Utazásom - Perugia-Arezzo-Francavilla al mare-San Vito-Sanciano - olyan eredményes volt, amihez foghatót eddigi pályámon még nem éltem át. Ez csudálatos volt." Ezeket a kirándulásokat barátjával, festőtársával, Patkó Károllyal közösen tették, így témáik, a veduták kompozíciói is sok hasonló vonást mutatnak. Az apró, kubusos házakkal teleszórt tengeröblök, a meredek sziklákra felkúszó középkori városok látványa általában megemelt nézőpontból, madártávlatból tárul fel a képeken. Jellegzetes építmények, campanilék, viaduktok, gótikus bazilikák, elvétve egy-egy apró embercsoport vagy kikötött halászhajók teremtik meg az ábrázolás hiteles, intim, megkapó hangulatát. Aba-Novák San-Vitói tengeröböl című képe jóval több, mint a város topografikus hűséggel rögzített látképe: a táj karakterét, az élmény bensőséges hangulatát ragadja meg, s egyben kifejezi az érett stílusára rátaláló festő alkotói örömét az új technika, az immár teljes biztonsággal alkalmazott új alkotói módszer birtoklása felett.

      Kiállítva:
      Ernst Múzeum. 1931 február. 48. kép
      Irodalom:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. in.: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.

      MP

  22. Aba-Novák Vilmos - Itáliai városka
    1. "Amit az olasz élet nyujt, az minden képzeletet felülmul!"-írta Aba Novák Vilmos római tartózkodása idején: 1929 januárjától 14 hónapra elnyerte a római Magyar Akadémia ösztöndíját. Ez az időszak jelentős változást hozott művészetében. "Olaszországi utazgatásai, párosulva mélyenjáró gondos felkészültséggel olyan tanulságokhoz juttatták, amelyek szemléletét végérvényesen eltérítették a nagy formák plasztikájának kultuszától. Mint egykoron Giotto századának mesterei, ő is nagy érdeklődéssel vázolgatta szerte Itáliában az apró hegyi városkákat, amelyek házacskái egymás hegyin-hátán zsúfolódnak. Sok képén kibogozhatatlan tömkelegbe kerülnek az apró, tetőtlen házak kockái, halmazuk magasra tornyosodik olyan sűrűn, hogy szinte alig sejtünk köztük lélegzetre elég levegőt. Ilyesmit láttunk például Viterbo, Citta Vecchia című képein és egy sor szicíliai festményen is." "Az utca -és a kocsmaképek új változataiban aztán összetalálkoznak különböző karakterképeinek hősei - Giovanni, az okarinás, a dudás és a borivók - (ahogyan a római és egyéb olasz városokban szerzett élményei is folyamatos elbeszéléssé gyűlnek össze benne), s kialakítják jellegzetes ember-, táj-, várostípusait. (...) Az anyag és stílus összefüggésének elvét itt értelmezte át a maga festői világára, felismervén, hogy a "szigorú kompozíciót" plasztikusan érzékeltető festésmóddal értelmes, szerkezeti összefüggésbe tudja hozni, s ebbe a keretbe tudja foglalni a különböző epizódjeleneteket. (...) Ettől kezdve válik szenvedélyévé a városok szerkezeti titkainak kutatása. A néző szemét, kíváncsiságát mágnesként vonzzák magukhoz a rejtett zugok; viaduktok labirintusait követjük, s jóleső otthonossággal pihenünk meg egy-egy intim részletnél, ponyva alatt hűsölő halászok között, párkányra könyöklő asszonyok pletykáló társaságában. A tájak, városok jellegét, korát, szerkezetét, hangulatát páratlan érzékkel foglalja egybe."
      "Az umbriai házak típusa: középkori kőházak, mind 2-3 emeletes, de a lépcsőház kívül az utcán! Roppant érdekesek és vonzóak." "Munkáimat jórészt temperával festettem, mert előttem új anyag volt és stíluskialakító hatása esetemben jelentékeny."
      Az Itáliai utca reprezentálja az olaszországi út eredményeit. Elkezd temperával festeni falemezre műmárvány alapozással, kompozíciói szigorúan gótikusan felépítetté válnak, az alaptónus szürke és tompa fényű a tempera miatt, de mindig van egy erős vörös vagy kék folt a képen (ebben az esetben az asztalterítő), mely a jellegzetes aba-nováki kontraszthatást létrehozza. Összességében tehát, a kép olyan fontos darabja az életműnek amely a stílusváltás éveinek lényeges eredményeit foglalja össze.

      IRODALOM:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, 1971.
      Magyar Művészet, 1931.
      Aba-Novák Vilmos: Vallomás
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete

  23. Aba-Novák Vilmos - Ebédelő
    1. Reprodukálva: B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1966. 55.kép
      Proveniencia: Soóky gyűjtemény
  24. Aba-Novák Vilmos - Zugligeti részlet
    1. Aba-Novák Vilmos 1927 februárjában, az Ernst Múzeumban rendezett csoportkiállításon mutatta be 1924-26 között készült alkotásait. A felsőbányai képek mellett néhány Zugligetben készült festményt (140. Zugligeti ház, 146. Kocsmaudvar) és akvarellt (81. Zugliget, 82. Vörösfedelű ház, 83. Én házam) láthatott a közönség. Ezekhez az alkotásokhoz kapcsolható a művész Zugligeti részlet (1926 körül) című, nagyméretű olajfestménye, mely most bukkant fel újra a Kieselbach Galéria tavaszi aukciós tárlatán.
      A húszas évek közepén, 1924-27 között Aba-Novák és felesége, Kató állandó otthonává vált a Zugliget. Pestről, a Kálmán utcából költöztek a Csillagvölgyi úti - a kirándulók és a környékbeli házaló kofák által látogatott - beálló vendéglő melléképületébe, a földpadlós nyárikonyhába. Aba-Novákék vendégeiként számos festőbarát és ismerős fordult meg itt, a táj vadregényes részletein, festői motívumain túl feltehetően inspirálták őket a környék zöldvendéglői és kiskocsmái is. A visszaemlékezések szerint a pályatársak közül Patkó Károly, Kelemen Emil és a Mattioni Eszter, illetve Fonó Lajos, Czumpf Imre és Bánk Ernő is részt vett a vidám hangulatú összejöveteleken, szilveszteri mulatságokon. Itt készült munkáik gyakran szerepeltek a korabeli csoportos kiállításokon, a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.
      Aba-Novák Zugligetben készült festményeinek egyik állandó, szinte emblematikus motívuma volt a vendéglő és melléképülete, "... a zugligeti kunyhó hatalmas, szinte őserdei fák oltalmában, képzeletnövelő bozótvilágban ..." (Supka, 1966. 37.). E sorozat darabjain szinte minden oldalról feltűnik: a kerthelyiség felől, az asztaloknál társalgó vendégekkel (Kocsmaudvar, 1925 körül, MNG), vagy hátulról, mellette farakással (Zugligeti ház, 1925 körül, mgt.). De ott látjuk lezáró motívumként az alakos kompozíciók háttérében (Kettős arckép, 1925, MNG; Anya gyermeke, 1926, mgt.). Ez az épület jelenik meg távolabbról, a fák között vezető út végén megbújva a Zugligeti részleten (1926 körül) is.
      "A Zugligetben készült festmények hangszíne egybefogott, kissé fanyar, mértéktartó; kék-zöld-lilás, a sárgák tompák, földesek, tónusban gazdagok. A formák sűrűn, szinte természeti erővel nyílnak ki egymásból. A fény, ha ki tud fogni a lombon, bezúdul, káprázatba ejti a szemet." (Supka, 1966. 37.). Aba-Novák festészetében bekövetkező változások eredményeként az évtized közepére a testek plasztikája, a szobrászi formálás fokozatosan feloldódott, a monokróm színvilág újabb és újabb színekkel bővült. "A formák kiépített frontját áttörte, föloldotta a színes fények ellenállhatatlan áradata. Mintha a napsugár indított volna háborút a tapintható világ meghódítására." (Ybl, 1931. 137.) A Zugligeti részleten (1926 körül) ennek lehetünk tanúi, a fák szaggatott, expresszív megfogalmazása még felidézi a korai, bodajki és tarjáni tájakat, lombtanulmányokat, ezzel szemben a lombokat átjáró napfény hatására a formák fellazulnak, szinte elvesztik testiségüket.
      Aba-Novák 1925 körüli sajátos, szívárványos színekben tobzódó festészete a Zugligetben bontakozott ki igazán, de hasonló felfogás jellemzi a Felsőbányán (1925) készült festményeket is. A Zugligeti részlet (1926 körül) a művész "prizmatikus látomásai"-nak egy jellemző alkotása. A sorozat darabjaihoz hasonlóan megelőlegezi a következő esztendőkben Igalon és környékén készített képeit, melyek főszereplőivé a formákat szinte teljesen feloldó fény és az irízáló színek váltak
      (-ts)

      Irodalom:
      Elek Artúr: Patkó Károly, Aba-Novák Vilmos és társaik. Nyugat, 1927/I. 443-444.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.
      Gerevich Tibor előszava. Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás.
      Nemzeti Szalon (kat.), 1942. március, 5-10.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      P. Szücs Julianna: Közösség hiánya - álközösség csapdája.
      Pályaképvázlat Aba-Novák Vilmosról.
      Világosság, 1982. április, 216-225.
  25. Aba-Novák Vilmos - Zsögödi udvar
    1. A rajztól a képig

      Aba-Novák művei kulcsot adnak festői módszerének megértéséhez is. Rajzaiból, fennmaradt vázlataiból és végleges formát öltő festményeiből kitűnik, hogyan gyűjtötte szisztematikus munkával témáit, hogyan halmozta fel - egy-egy inspiráló utazás élményeit rögzítve - szabadon variálható motívumkincsét. Itáliai, szolnoki és erdélyi rajzait szemlélve érezhetjük át igazán, milyen élesre állított szemmel figyelte környezetét, hogyan kapott el egy-egy jellemző mozdulatot, érdekes táji részletet, melyeket később, akár évek távolából is építőelemként használt fel készülő kompozícióinál. A megszülető, az élmény frissességét közvetítő skiccek soha nem jelennek meg szolgai ismétlésekként a későbbi, kész festményeken: Aba-Novák élményeket, látványfoszlányokat gyűjtött, melyeket a műterem magányában komponált virtuóz egésszé. "Virágporok ezek, amikből méz fog köpültetni." - írta e vázlatokról Pátzay Pálnak 1929 szeptemberében, s ennél pontosabban nem is lehet meghatározni e rajzok szerepét.

      Az erdélyi út

      Aba-Novák "nektárgyűjtő" körútjai közül minden kétséget kizáróan az 1935-ös csíkzsögödi utazás volt az egyik legeredményesebb. Élete végéig kitartott az e rajzokon tárolt vizuális élménymuníció, melynek apró elemeit szabadon variálva hozta létre erdélyi témájú festményeit. "Te Emre, Zsögödből élek" - mondta sokszor barátjának, festőtársának, Zsögödi Nagy Imrének, aki elbeszéléseivel, színesen megírt leveleivel a Hargita mellé csábította a New York-i útjáról éppen csak hazatért Aba-Novákot. Éppen az ő visszaemlékezéseiből kaphatunk képet az utazás körülményeiről: "Vili távirata jelezte érkezésüket. Zsögödön a vonat keveset áll, csak úgy repültek ki a csomagok a vonat ajtaján, ablakán. Családján kívül két fiatal angol kollégát is hozott magával. Az első pillanattól kezdve az idegenekkel együtt Vilit is lekötötte és megbabonázta Zsögöd. Ez a táj megzavarja az embert. Az emberek sokféleképpen reagáltak. Az egyik például ordított és kiabált. A természet szépsége annyira kikényszerítette hangjának fokozását, hogy a végén csak állati hangok jöttek ki belőle. Mint csendes szemlélő csak mulattam rajta. A magam régi élményeit volt alkalmam így másokon megfigyelni."

      A Bauhaus teoretikusa Aba-Novákról

      Az erdélyi utazás élményét feldolgozó festményeket, cirkuszi témájú és Szolnokon készült kompozíciókkal együtt 1936 tavaszán mutatták be a budapesti Fränkel Szalon kiállításán. A tárlat katalógusának előszavát a Bauhaus és a konstruktivista irányzatok egykori teoretikusa, a modern irányzatok egyik legelszántabb propagálója, Kállai Ernő írta. A 20. század egyik legnevesebb magyar műkritikusa biztos érzékkel ismerte fel Aba-Novák művészetének legfőbb erényeit.
      "Aba-Novák képeinek filmszerűen mozgalmas festőiségét már a szédületes technikai lendület is ébren tartja. Ez a csupa élesszemű, csupa villámgyors megpillantásból, csupa parázs ötletből és temperamentumos fordulatból egybeszökkenő piktúra a megnyugtató és lezáró feketét választotta alapszínéül. De csak azért, hogy ebből a szilárd foglalatból annál meglepőbben csattanjon elő az élénk pirosak, rózsaszínek, sárgák és kékek csetepatéja. (...) Ez a színfoltok közt szerteszét villódzó, széttarkálló eszmecsere vagy csetepaté messzi túllendül az ábrázolt dolgok alakján és olyan tisztára festői összeköttetésekkel, utalásokkal szövi keresztül-kasul az egész képet, amelyeknek semmi közük sincsen
      a kompozíció tárgyához. A tárgy: az alakok és a közöttük, velük lejátszódó emberi vagy természetbeli történés csak váz, amelyet Aba-Novák telides-teli aggat a színfoltok éles ellentétekre szakadó nyüzsgésével. Ezen a tarka nyüzsgésen kalandoztatja végig szemünket a festő, el a tér legtávolabbi zugába is."


      A most bemutatott, több mint hét évtizede lappangó alkotás - Aba-Novák egyik legszebb zsögödi témájú festménye - a Kállai Ernő által kiemelt erényeket villantja fel: a virtuóz technikával megoldott festői ötletek olyan nyüzsgő kavalkáddá állnak össze, mely elválik a látható valóságtól és önálló minőségében, tisztán a színek és foltok autonóm erejével hat szemlélőjére.

      PROVENIENCIA: Egykor Engelman József gyűjteményében


      IRODALOM
      - Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      - Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      - Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
      - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.
      MP
  26. Aba-Novák Vilmos - Olasz kikötő vitorlásokkal
    1. "Ez egy mesés hely!"

      "Két napja újra Rómában vagyok, miután 3 hétig Umbriát kószáltam, Perugia, Assisi, Arezzo (rajzolva) és három hetet az Adria partján Francavilla al Mare és San Vitoban töltöttem Patkó Carollal együtt. Umbriában a középkorból ittfelejtett, a rákövetkező koroktól egyáltalán nem érintett kis városokban gyönyörködtünk. Francavillában egy hetet időztünk - ez fürdőhely.
      A relatíve mondén élet (ca. Siófok nívója) azonban tovább űzött még délebbre, San Vito Marinoba, ahol festő még nem járt! Halászfalu! Színes vitorlák, színes halász kosztümök! Narancs, ordító kék! Sajgó zöld! Gyönyörök tébolya!
      Ezeket a dolgokat raktuk papírra, hogy a római immár elkészült műteremben mindezt realizáljuk, hogy majdan idővel, éspedig remélem rövidesen - pénzzé tegyük egyrészt a szenvedő emberiség, másrészt a mi javunkra."

      Aba-Novák Vilmos szinte valamennyi, itáliai tanulmányútjáról írt levelét a fenti, 1929 szeptemberében kelt tudósításából kiolvasható lelkesedés hatja át.
      "Nagy kedvvel dolgozom itt, ez egy mesés hely!" - tudatta Szőnyi Istvánnal ugyanennek az utazásnak talán legfontosabb tapasztalatát.
      De nem csupán a természeti látvány festői szemnek oly kedves nagyszerűsége nyűgözte le a fiatal művészt: jól érezhetően Itália atmoszférája, a mediterrán élet minden velejárója elvarázsolta. "Jó ez a tengervíz és sós levegő, nincs por,
      de sok osztriga, rák, hal! Más emberek, poétikus vagányok, kicsit komolytalanok, pajkosak, de mindez szellemi váltógazdaságnak valóságos csemege!"


      Egy meglepő kapcsolat: Aba-Novák és Csernus

      A most bemutatott, közel nyolc évtizedes lappangás után előkerült festmény nem csupán a reveláló, a művészi pályán új korszakot nyitó itáliai élményről tudósít, hanem szokatlan erővel irányítja figyelmünket Aba-Novák stílusának - sokszor nem kellő erővel hangsúlyozott - modernségére. A Római Magyar Akadémián töltött időszak első éve az új hang megtalálásával telt: Aba-Novák az olajfestékről áttért a temperára, képeinek alapjaként pedig a rusztikus felületű vászon helyett
      a márvány simaságúra csiszolt, kréta alapozású fatáblát kezdte használni.
      Az alkalmazott anyagok megváltozásával együtt gyökeresen átalakult a stílus, a festői modor is. A hagyományos, tónusos-valőrös modellálás helyett tiszta, fokozott erejű, homogén színfoltok ütköztek a felületen, s a szőnyegszerűen beborított képmezőt frissen cikkanó rajzi részletek élénkítették, melyek nem követték szolgaian a foltok határait, hanem bátran önállósulva a gyorsan odavetett gesztus spontaneitásának érdekes látszatát keltették.
      A most vizsgált képen különösen szembeszökő a felület alakításának autonóm, a látott valóságtól hangsúlyosan elváló jellege. Aba-Novák nem imitálni akar, nem a látvány ábrázolása izgatja, hanem a kép felületének a természeti valóságtól független, festői "megdolgozása". Elsősorban a festmény középső mezőjében, a sziklás meredély megjelenítésekor olyan eszközöket használ, olyan hatásokat ér el, mint a frottázs technikáját előszeretettel alkalmazó szürrealista művészek, vagy mint a hatvanas években csoporttá érő, Csernus Tibor újításait követő fiatal magyar alkotók. Csernus, Lakner, Szabó Ákos vagy Gyémánt László ebben az időszakban készült műveik szinte egyenes leszármazottai Aba-Novák alkotásainak. A zsilettpengével, fésűvel, késsel alakított felületek ugyanúgy visszaköszönnek a szür-naturalisták alkotásain, mint a túlzsúfolt motívumokkal organikus nyüzsgésre kényszerített kompozíció,
      a hangsúlyos figuralitás, a virtuóz rajz és a természettől két lépést tartó - néhol rideg, a puha, lírai hangvételt elutasító -, hidegen ironikus festői attitűd.
      A 20. századi magyar festészet nagy mesélője, időben rövid, de mégis lenyűgözően termékeny életművével számos meglepetést tartogat még:
      ahogy az elmúlt évtizedekben a kortárs festészet figurális ága világszerte visszanyerte hajdanvolt presztízsét, úgy fedezzük fel újra a sokáig méltatlanul mellőzött Aba-Novák elfeledett modernségét.

      IRODALOM
      - Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      - Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      - Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
      - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák
      kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.

      REPRODUKÁLVA: - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008. 14. oldal.
      MP
  27. Aba-Novák Vilmos - Komédiások
    1. Aba-Novák Vilmos Itáliában, a római ösztöndíjas évek (1928-31) alatt készült alkotásait 1932 februárjában gyűjteményes kiállításon mutatta be az Ernst Múzeum termeiben. A nagysikerű tárlathoz kapcsolódva jelent meg a Magyar Művészetben Ybl Ervin átfogó tanulmánya a művészről, illetve Farkas Zoltán, elsősorban a római időszakra koncentráló cikke az Új Szín folyóiratban. Mindkét írást gazdagon illusztrálták, az olasz tájak és városképek mellett különös hangsúllyal szerepeltek a cirkuszábrázolások.
      "Olasz városok és magyar falvak mellett még egy motívum, élettéma érdekli most a művészt. A cirkusz, a vurstli groteszk világa. - állapította meg Ybl Ervin. Aba-Novák itt éli ki összetett művészegyéniségének tréfás, karikatúrás oldalát. Grimasztvágó, vigyorgó pofák színes maskarában, keszeg mozdulatokkal, lomha végtagokkal a cirkusz porondján, vagy a mutatványosbódé pódiumán. Körülöttük a plakátok, betűk ugyanazt harsogják a szemnek, amit ők igyekeznek fülünkbe sikoltani. (...) Tréfa és komolyság furcsa vegyüléke. Szinte már lelki drámák szomorú távlatai nyílnak meg a groteszkségnek ezen a fokozatain." (Ybl, 1931. 146.)
      A művész már diákkorában, az állatkertben rajzolva felfigyelt a közeli vurstli áthallatszó hangjaira: "... érzem az élet bizarran furcsa, lázasan beteg álmait ... Nem messze a cirkuszosok, bohócok és utcai nők Eldorádója. (Supka, 1966. 18.) - olvashatjuk vázlatfüzetében, a majomrajzok szomszédságában. Sok esztendőn át érlelődik e téma, első önálló feldolgozását feltehetően az Igalon és környékén vendégszereplő mutatványosok ihlették (Komédiások, 1928, mgt.).
      Farkas Zoltán véleménye szerint: "Az sem véletlen, ha Aba-Novák, az emberhez közeledve, ma legszívesebben a cirkusz népének világát festi. Hiszen ez áll legtávolabb a hétköznapiságtól, itt öltözködnek az emberek a legkülönösebb ruhákba, itt esetlenkednek a leggroteszkebb bohócok, itt a legtarkábbak a színek, ez a világ legszeszélyesebb, itt a leghetykébb a földiséggel űzött játék, mert súlytalan könnyűvé váltak emberei. Itt van még - akármilyen csináltan is - ünnepélyesség. Rohanó ló hátán álló, libegő lovas, nyakában egy másik csillogó akrobata billeg, a drótkötélen, a sötét háttérből kitündökölve, fantomszerűen valószínűtlen táncosnő siklik, - igen, itt csupa játék van, csupa törvényszerűtlenség, ez az élet, amelyben a megunt hétköznapokból semmi sincsen. Nincs nehézség és akadály, csak bravúros mozdulatok vannak, melyek mindent legyőznek." (Farkas, 1931. 61-62.)
      A cirkusz Janus arca jelenik meg ezeken a képeken. A fülsiketítően lármás, figyelemkeltő cintányéros bevonulás (Vándorcirkusz, 1932 körül, lappang), magamutogató erőművészek, artisták, bohócok tömege a pódiumon (Vurstli, 1930 körül, mgt.; Czája cirkusz, 1938 körül, Szépművészeti Múzeum, Kaunas), majd este, reflektorfényben a porondon vagy levegőben (Lovas attrakció, 1930 körül, mgt.; Kötéltáncosnő, 1930 körül, mgt.), illetve fellépésre várakozva (Előadás előtt, 1930 körül, mgt; Gazdag cirkusz, 1935 körül, mgt) Ezzel szemben "ami Aba-Novákot a cirkuszélet kettős arcából leginkább izgatja, az a színlelés drámája, ezért a bravúros, látványos porondképek mellett egyre gyakrabban fordul a háttéri cirkuszélet alakjai felé. Érdeklődése nem szűnik a téma iránt, egyre több megfigyeléssel gazdagszik, szemünk elé nagyítja a legjellegzetesebb típusokat, élc nélkül, de röntgen-jellemzéssel." (Supka, 1966. 61.)
      Komédiások (1935 körül) című, sokáig ismeretlen helyen őrzött, lappangó festménye a cirkusz világának ez utóbbi, árnyékosabb oldalát tárja a közönség elé. A "... harsány hívás fonákja a csendes, ernyedt várakozás a porond mögött, a cirkuszi kocsik lépcsőjénél. (Cirkuszbódé, 1931 körül, mgt.; Maxwell cirkusz, 1935 körül, elpusztult) Itt mutatkozik meg a civil komédiásélet, az önfeledt, fáradt arcok leleplezik magukat a komédiára való készenlét előtt, lézengő, egykedvű létezés, ájult pihenés vagy gondterelő kártyázgatás történik a paprikáskrumpli örök illatában. Mosolyuk elhasználódott a porond vaskos tréfáiban, a jelenések között ki szabad esni a szerepből, marakodások mérgét ki lehet adni, s bele lehet törődni az ellenféllel tettetett porondszivélyességbe. A majmok koravén, filozófusi pózban osztják e sorsot." (Supka, 1966. 61.)
      • Reprodukálva: B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 28. kép
      • Irodalom: Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. Magyar Művészet, 1931/3. 137-146. Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. Új Szín, I/2. 1931. április, 52-64. Aba-Novák (Vilmos): Huszonnégy kép. Gyoma, 1932. Gerevich Tibor előszava. Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. Nemzeti Szalon (kat.), 1942. március, 5-10. B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      TS
  28. Aba-Novák Vilmos - Savonarola
    1. A Savonarola című rézkarcnál, amellyel Aba-Novák 1925-ben a Szinyei Merse Pál Társulat grafikai díját nyerte el, egy valóságos történelmi figura a víziószerűvé fokozott jelenet főszereplője. A kompozíció sémája a zárt térben, egy félköríves árkádív előtt rajzolódik ki Savonarola aszkétikus alakja - hasonló tartásban festi meg egy évvel később a madaraknak prédikáló Szent Ferencet.

      A gazdagság és a fényűzés ellen fellépő, hajlíthatatlan szigorral küzdő, majd elbukó és kivégzett domonkos szerzetes magával ragadó prédikációját a szószék alatt differenciálatlanul kavargó embertömeg hallgatja. A sötét, szinte összefüggő fekete felületekké sűrűsödő vonalhálóból kezek és arcok világítanak elő: az egyszerre groteszk és eksztatikusan átszellemült, majomarcú vagy halálfejszerű figurák Aba-Novák Vilmos pszichologizáló emberábrázolásának karakteres példái.

      Kiállítva:
      1925 KUT 1.; 1926 Rézkarcnyomó Műhely 16.;
      1927 Ernst LXXXVIII. 85.; 1930 Velence 174.;
      1931 Nemzeti Szalon 3.;
      1931 Szépművészeti - Grafika 197.;
      1933 Műcsarnok 11.;
      1937 London 1.; 1939 Varsó 215.;
      1942 Nemzeti Szalon 128.;
      1962 MNG 5. (Grafikák);
      1962 Szolnok 5. (Grafikák);
      1971 Pápa; 1976 Miskolc sz. n.;
      1977 Athén 1.;
      1979 MNG; 1982 Miskolc sz. n.;
      1983 Esztergom 7.; 1994 Szeged 80.;
      1994 Szolnok; 1994 Cleveland sz. n.;
      1995 Szombathely; 1998 Róma 36.

      Reprodukálva: Zsákovics Ferenc - A rézkarcoló nemzedék 1921-1929, 127.old

      Irodalom:
      MM 1925. 1. R: 46.;
      Elek 1925. 444., N. N.: A magyar grafika amerikai bemutatója. MM 1925. 8. 492.; MM 1926. 1. 36.;
      N. N.: Magyar grafikusok sikere külföldön. MM 1927. 6. 430.;
      Elek 1930. 14.;
      Varga 1937. 159.(Rézkarc 35.);
      Elek 1937. 206.; 1942 Nemzeti Szalon Kat. R: XIII. tábla;
      B. Supka 1966. 26-27. R: 32. kép;
      Németh 1968. 70.;
      P. Szűcs 1982. 219.;
      F. Antal 1983. 5. (Aba-Novák);
      Kontha 1985 I. 420. R. II. 185. kép;
      P. Szűcs 1987. R: 17. kép; Szücs-Zwickl 1994. 31.;
      P. Szűcs 1995. R: 106.;
      Kopócsy Anna: A Képzőművészek Új Társasága, a KUT első korszaka (1924-1926). Művészettörténeti Értesítő, 1997. 3-4. R.: 12. kép;
      Szatmári 1998. 10.
      KOVACSDR

  29. Aba-Novák Vilmos - Olasz tengeröböl templommal
    1. A most aukcióra kerülő festmény, Aba-Novák Vilmos Olasz tengeröböl templommal című alkotása 1930-as megfestése után közel nyolc évtizeddel, az idén Debrecenben megrendezett életmű-kiállításon került először a nagyközönség elé. Felbukkanása egy újabb, a közelmúltig ismeretlen darabbal bővítette Aba-Novák egyre gazdagabban feltáruló életművének talán legnépszerűbb korszakát, az itáliai periódust.

      Az alig másfél esztendős olaszországi tartózkodás döntő stílusváltozást hozott Aba-Novák művészi útjában. Ám ha végigtekintünk a húszas években készült alkotások során, jól látható, hogy e látványos átalakulás egy szerves fejlődés utolsó logikus lépéseként következett be. Már a római ösztöndíjat megelőző igali képeken, sőt - csírájában - már a zugligeti festményeken is megfigyelhetők azok a karaktervonások, melyek Róma után Aba-Novák összetéveszthetetlenül egyéni stílusát jellemezték. A húszas évek közepének pasztózusan felrakott, zsírosan buja felületkezeléssel megoldott festményein a szabadban ellesett reflexek szín- és fénykavalkádja oldotta fel a plasztikus testeket, s így vált fokozatosan a szín egyeduralkodóvá a forma felett. Itáliában mindez az újra felfedezett tempera adta lehetőségekkel is kiegészült, s e festék selymesen ragyogó anyaga, a reneszánsz freskókkal való találkozás élménye megérlelte a végső konzekvenciák levonását.
      A most bemutatott kép Aba-Novák itáliai utazásainak emlékét idézi.
      E motívumgyűjtő utak - melyeken nem egyszer az Római Magyar Akadémia néhány művésztagja, így Patkó Károly, Vilt Tibor és Pátzay Pál is társul szegődött - hatalmas élménymuníciót adtak a műtermi munkához. A legtöbbször rajzban, ritkábban akvarellen rögzített tájvázlatokat Aba-Novák szabadon variálva használta fel, s hozta létre a végső, temperával falemezre rögzített kompozíciókat. Fennmaradt olaszországi levelei és természetesen itáliai tárgyú képei, így az Olasz tengeröböl templommal is jól illusztrálja, milyen mélyen megérintette
      a mediterrán táj, az Adria páratlan szépsége, az apró halászfalvak és a fenséges középkori városok lenyűgöző hangulata. Ez a reveláló hatás mutatkozik meg a most felbukkant alkotáson is, mely felvonultatja a festő itáliai táblaképeinek jól ismert alkotó elemeit: az egymásra zsúfolt házak kubisztikus tömbjeit, a keskeny utcák kanyargó útvesztője mögött a végtelenbe vesző tengert, melynek mélykék felszínét Aba-Novák jellegzetes visszatörlései és a csak rá jellemző könnyedséggel, szinte névjegyként odadobott, apró vitorlások élénkítenek.
      Az itáliai festmények már a kortársakat is elbűvölték. Farkas Zoltán, az Új szín című művészeti folyóirat kritikusa 1931-ben megjelent cikkében így elemezte e gyorsan népszerűvé váló alkotásokat: "Megilletődött csodálkozással emlékezik vissza az adriai tengerpartok, vagy az olasz hegységek sziklafészkeire, ahol valamikor kalózok, rablók tanyáztak, vagy éppen előlük védekezett a falaik közé sereglő lakosság. Aba-Novák körülönti őket azzal a számtalan szenzációval, melyet a tengerre boruló, mélyen kékellő égbolt, a perzselő napsugár és a gályák ünnepélyességével úszó hófehér felhők megajándékozták.
      Legtöbbjükön mély csend uralkodik, az élet pezsgéséről nem beszélnek s ha néha vannak is emberi, vagy állati alakjai, melyek bennük megállnak, ezek is teljesen beléolvadnak a mélységes nyugalomba. Álmodnak ők is, mint sohasem szabaduló rabjai egy ki nem kerülhető és meg nem változtatható létnek, amelynek nincsenek nagy hullámai, nincsenek gyors változásai. Ennek a világnak halk ünnepélyességét nem szakítják meg dúló szenvedélyek, nincsenek sóvár vágyai és nincsen szenvedése, ezek a csendesen pihenő városok és lakóik sohasem vajúdnak, lassan élik százados életüket, amelynek nincsen a múlttól vagy a mától különböző jövője. (...)
      Egy álmodozó lélek különös vízióit látjuk a természet és ember örök mondájának csillogó és világos testté válásáról.
      Mert ezek a látományok egyáltalában nem fátyolosak, nem bizonytalanok. Sőt kegyetlen élességgel és erővel jelentkeznek: világító színeik, határozott és kemény vonatvezetésük nem hagynak semmi sejteni valót, pontosan fejeznek ki mindent, az ábrázolásmód hangsúlyozott félrenemérthetőségére csak a temperafesték szürkés hamvassága borít némi párát."

       IRODALOM
      - Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      - Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      - Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
      - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák
      kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.

      Kiállítva: Aba-Novák, a barbár zseni. Debrecen, Modem, 2008.
      REPRODUKÁLVA: - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008. 69. kép.
      MP

       

  30. Aba-Novák Vilmos - Vásárban
    1. "Nincs az a mozihíradó, amely fürgébben és változatosabban nyüzsögtetné a látnivalók eleven sokadalmát, mint Aba-Novák piktúrája.
      Minden érdekes, ami csak van a nap alatt, ha Aha-Novák szemével nézzük. Még az is, ami, hacsak rajtunk állana, talán közömbösen hagyna bennünket. De a festő látása a mi szemünket is fölnyitja és most már mi is észrevesszük, hogy milyen szórakoztatóan, lebilincselően tarka színpad ez a világ.
      Színpad, amelyen egyik díszlet és jelenet a másikat éri, amelyen folyton történik valami, aminek érdemes nézője lenni.
      Minden csupa történés. Nemcsak az, ami mint emberi vagy állati mozdulat megy végbe, de az is, ami az ilyen elbeszélhető esetnek és a köréje való színtérnek festői nyilvánulása gyanánt ölt testet. Még az a mód is, ahogyan Aba-Novák képein az ecsetvonásokból színes foltok és a színes foltokból tárgyi formák alakulnak; ízről-ízre történést érzékeltet.

      Igaz, hogy itt is, ott is emberek láthatók, csoportba verődve, látjuk, hogy beszélnek egymással, hogy heverésznek vagy kászálódnak, hogy tesznek-vesznek. Érdekes nézni az arcok játékát, a kezek-lábak mozgását, mert Aba-Novák mesterien, elevenül ábrázolja őket, sokszor csak egy-egy odavetett vonással, hogy úgy mondjuk: az ecsetnek egy-egy fürge fintorával, nem minden íze nélkül a humornak, karikaturisztikus tréfának. De éppen ez a fordulatos ecsetjárás, amely a temperával is olyan folyékonyan és egykettőre kanyarít oda egy-egy figurát, mint más festő az akvarellel - éppen a színfoltoknak ez a tarka, játszi szökdécselése az, ami minden tárgyi vonatkozáson túl annál jobban kezdi lekötni a szemünket, minél tovább nézzük a festményt."

      Kállai Ernő: Aba-Novák újabb képei
      Aba-Novák Vilmos gyűjteményes kiállítása. Frankel Galéria, 1936. Katalógusa
      IRODALOM
      - Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      - Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      - Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
      - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni".
        (A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.

  31. Aba-Novák Vilmos - Nyári nap (Igal)
    1. Aba-Novák művészi pályájának egyik legizgalmasabb periódusa a lankás dombokkal övezett, Somogy megyei Igalhoz kötődik. A falu művészetkedvelő körorvosa, Baumgartner Sándor és jogász végzettségű, de gazdálkodásból élő testvére, Oszkár 1927-től több nyáron keresztül ideiglenes otthont nyújtottak néhány tehetséges, fiatal festőművésznek. A vendéglátók érdeklődése a művészetek teljes palettájára, így az irodalomra is kiterjedt. E kevésbé ismert, családias hangulatú "művésztelep" egyik hűséges, visszajáró vendége volt Szabó Lőrinc is, aki 1946-tól szinte minden nyáron több hetet is eltöltött a Baumgartner család igali házában. A kertet, ahol többek között a Tücsökzene című kötet számos verse is megszületett, a költő így festette le 1950 szeptemberében kelt levelében: "Most is a kert végi ,kőlugasomban’ ülök, ingujjban, és nem fázom, bár a nap lemenőben van már. Előttem a száz méter hosszú szőllő-folyosó, véges-végig két méter magasan tele gyönyörű fürtökkel, gyepszőnyege is zöld, felfrissült, végén ott az ampelopszisos ház, egész picike már a távolságtól, a ház körül néhány gömbölyű taxus vagy buxus zöldel, meg az ezüstfenyők, s egészen messze, ennek a zöld folyosónak a meghosszabbításában, de már fent, az égben, a nagy kékségben, az igali templom ezüstözött kalapja ragyog ide".

      A Szabó Lőrinc által említett igali templomtorony 1927-ben tűnt fel először Aba-Novák festményein. Baumgartner Sándor feltehetően az Ernst Múzeum februári csoportkiállításán figyelt fel az első sikereit begyűjtő fiatal festőre, majd meg is hívta őt e családias környezetbe megálmodott "művésztelepére". Aba-Novák nem egyedül érkezett: vele tartottak művészbarátai, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő, Kelemen Emil és Barcsay Jenő. A letelepedés körülményeiről, az ott töltött termékeny hónapok légköréről első kézből értesülhetünk: "Most Somogyban élek, Igalon - írta Aba-Novák1927 nyarán barátjának, Nagy Imrének -, itt földszintes hegyek vannak, erdős dombok. Nagy a por. Ez a karaktere a vidéknek. Nekem ez igen tetszik: a por verekszik a fénnyel, és színek, és színek megint!"

      Egy másik levélben a következő sorokat olvashatjuk: "A vidék igen megfelelő: földszintes hegyek: enyhe dombvidék, tipikusan Dunántúl, Somogy. ... porban kérődzik itt az élet, és ez részemre új. Néhány vásznamon evvel foglalkozom. Csudálatos dolog az, hogy mint viaskodik az őszinte, egyenes fény a meleg, sőt forró porral. Valóságos színorgia, igen kicsi skálán. Nem tarka, a por uniformizálja a színeket és mégis ugyanakkor felbontja!"

      Az igali nyarak fontos változást érleltek meg Aba-Novák festészetében.
      A földközeli, mély zengésű kolorittal és reliefszerűen megmozgatott faktúrával festett korábbi képek helyett az itt született művek légiesebb, éteribb hangulatot árasztanak. "A mindenható erővel behatoló fény lett Aba-Novák festői témája. Nem az impresszionizmus zsongó, vibráló napsütését, hanem a látományszerűen fölfokozott színfölvillanások kápráztató fénykévéit festi" - írta 1927-ben a festő új korszakának alkotásait elemezve művészetének egyik legavatottabb kortárs méltatója, Ybl Ervin. Valóban: ami Felsőbányán elkezdődött, az igali képeken teljesedett be. Az égbolt barokkos villódzása, a fénnyel átitatott színek, a saját készítésű festék mindent elsöprő frissessége és a gazdagon megmunkált, rajzi elemekkel élénkített felület ropogós faktúrája a stílusfejlődés új állomását jelzi. Mint e most felbukkant, évtizedek óta lappangó képünk is bizonyítja, Aba-Novák igali festményei az egész életmű legizgalmasabb darabjai közé tartoznak.

      MP

      IRODALOM
      - Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      - Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      - Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.
      - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
      - Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.

  32. Aba-Novák Vilmos - Pihenő favágók
    1. Izgalmas évek
      A 2008-as Aba-Novák életmű-kiállítás egyik legizgalmasabb tanulsága a festő 1927 körüli, mindeddig kevésbé ismert alkotói periódusának magával ragadó vizuális ereje volt. Az újklasszicizmus körébe sorolt korábbi művek, a felsőbányai, bodajki és zugligeti festmények, valamint az 1929-ben indult, oly jól ismert itáliai képsorozat jellegzetes Aba-Nováki hangütése között sokáig szerényen megbújt az Igalon született művek lenyűgöző együttese. A debreceni tárlat élménye után már tagadhatatlan, hogy Aba-Novák művészi pályájának egyik legizgalmasabb periódusa e lankás dombokkal övezett, Somogy megyei faluhoz kötődik. A környék művészetkedvelő körorvosa, Baumgartner Sándor és testvére, Oszkár 1927-től több nyáron keresztül ideiglenes otthont nyújtott néhány tehetséges, fiatal festőművésznek. A meghitt, háborítatlan nyugalmat és új vizuális élményeket nyújtó környezet - melyet a szintén többször idecsábított Szabó Lőrinc is "megénekelt" - a házigazdák invitálása és hamar barátsággá érő szívélyessége nyomán egyre népesebb festősereget vonzott. Ezeken az önfeledt, nyári együttléteken Aba-Novák mellett feltűntek a művész festőbarátai, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő és Kelemen Emil, sőt a fiatalabb generáció reménységei közül Barcsay Jenő és Mattioni Eszter. A dunántúli táj karaktere, sajátos mikroklímája jól láthatóan megmozgatta valamennyi vendég festői fantáziáját, de elsősorban Aba-Novák itt született művei hatottak társai aktuális festői nyelvezetére is. A művész egyik korabeli levelében olvasható passzusok riportfrissességű leltárát nyújtják az Igalon szerzett élményeknek: "A vidék igen megfelelő: földszintes hegyek: enyhe dombvidék, tipikusan Dunántúl, Somogy. ... porban kérődzik itt az élet, és ez részemre új. Néhány vásznamon evvel foglalkozom. Csudálatos dolog az, hogy mint viaskodik az őszinte, egyenes fény a meleg, sőt forró porral. Valóságos színorgia, igen kicsi skálán. Nem tarka, a por uniformizálja a színeket és mégis ugyanakkor felbontja!"

      A változás útján

      A most bemutatott, Pihenő favágók című kép is igazolja, hogy az Igalon töltött nyarak fontos változást érleltek meg Aba-Novák festészetében. A húszas évek első felében festett művek földközeli, mély zengésű koloritja, vaskos, reliefszerűen megmozgatott faktúrája fokozatosan eltűnt, az ábrázolt látvány a lazán feldobott, vattaszerűen összekapaszkodó színfoltok puha szövedékeként bontakozik ki a képen. A dekoratívan megmozgatott képfelületet egy-egy lendületes ecsetsuhintás és cikkanó bekarcolás élénkíti. "A mindenható erővel behatoló fény lett Aba-Novák festői témája. Nem az impresszionizmus zsongó, vibráló napsütését, hanem a látományszerűen fölfokozott színfölvillanások kápráztató fénykévéit festi" - írta 1927-ben a festő új korszakának alkotásait elemezve művészetének egyik legavatottabb kortárs méltatója, Ybl Ervin. Valóban: ami Felsőbányán elkezdődött, az igali képeken teljesedett be. Az égbolton gomolygó felhők és a visszaverődő napsugarak barokkos villódzása, a fénytől felpuhuló formák, a saját készítésű festék mindent elsöprő frissessége és a gazdagon megmunkált, rajzi elemekkel élénkített felület ropogós faktúrája a stílusfejlődés új állomását jelzi. Mint e most felbukkant mű is bizonyítja, Aba-Novák igali festményei az egész életmű legizgalmasabb darabjai közé tartoznak.

      Proveniencia: A K&H Bank Zrt. gyűjteménye
      Kiállítva: Aba-Novák, a barbár zseni. Életmű-kiállítás, MODEM, Debrecen, 2008 április 21-július 19.
      Reprodukálva: Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". ( A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa) Budapest, 2008. 41. Kép

      IRODALOM
      Aba-Novák Vilmos: Huszonnégy kép. Gyoma, 1932.
      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Magyar Művészet, 1931/3. 137-146.l.
      Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. In: Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l. 
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006.
      Molnos Péter: Aba-Novák, a "barbár zseni". (A debreceni MODEM Aba-Novák kiállításának katalógusa.) Budapest, 2008.
      MP

  33. Aba-Novák Vilmos - Fürdőző nők (Női aktok)
    1. A húszas évek elején színre lépő fiatal magyar festőgeneráció a most aukcióra kerülő festményhez hasonló, monumentális méretű, összetett kompozíciójú aktos csoportképekben alkotta meg programadó főműveit. Az egykor valóban létező görög tartomány, a később mitologikus színhellyé nemesedő Árkádia elevenedett meg ezeken a klasszikus ízű, nem egyszer sok-sok szereplőt mozgató alkotásokon. Ligetes tájai előtt modern nimfák, mitológiai alakok, bibliai hősök vagy éppen önfeledten fürdő lányok és férfiak vonultak fel. Rembrandt mézszínű, melegbarna fényei és plasztikus, tömör formálása jellemzi e műveket, időtálló, múzeumi rangú képek megalkotásának vágya érződik rajtuk. Festőiket a visszatérés akarata fűti: valami állandó, valami biztos, valami nemes tartalom és forma keresése, mely meghaladja az elmúlt évek modernizmusának percről percre változó kísérletezéseit, az izmusok izgalmas, de zsákutcásnak vélt "eredményeit".
      A régiek követése stílusban és témaválasztásban talán önkéntelen menekülés volt az éppen csak lezáruló háború - Magyarország számára annyira elkeserítő - következményei elől, talán csupán a szárnyaikat próbáló fiatalok egymás közötti versengésének eredménye, egymásra licitáló bizonyíték, hogy uralják már az emberi test pontos anatómiáját, s a legnehezebb feladatok kivitelezésére is alkalmasak.
      Az egész Európán végigvonuló klasszicizáló hullám az első világháborút követő évek jellegzetes irányzata, ám legfontosabb témája, a természeti tájba helyezett aktos csoportkép nem pusztán a rajongott reneszánsztól való kölcsönzés eredményeként vált népszerűvé. A húszas évek árkádikus, klasszicizáló festészete a közelebbi múltban is inspiráló mintákra lelhetett. A diszharmonikus külvilágban, az elidegenítő nagyvárosi hétköznapokban a természetközeli élet ideája, az időtlen harmónia utáni vágy ábrándja hívta életre a XIX. század utolsó harmadában a mitikus aranykor képi megfogalmazásának igényét. Első művelője a német Hans von Marées volt, hatását főleg Kernstok és a Nyolcak más tagjai közvetítették Magyarországra. A francia Puvis de Chavannes vagy éppen az idilli, árkádiai világot a déltengeri szigeteken kereső Gauguin művészete is illusztrálja az "aranykor-nosztalgia" elterjedését. De könnyedén ebbe a sorba illeszthetők Cézanne látványt analizáló, autonóm festői világ felépítését célul kitűző kompozíciói, a Fürdőzök különböző variánsai. Hans von Marées mellett talán éppen az ő hatása mutatható ki legbiztosabban a Nyolcak művészetén,
      akik közül Pór, Kernstok, Orbán, Berény és Márffy is feltűnő előszeretettel nyúlt az aktos csoportkép témájához.
      A műteremi miliőből száműzött, természeti környezetbe helyezett hangsúlyos aktok nem véletlenül váltak oly népszerűvé a legmodernebb irányzatok képviselői között. Az újat kereső művészek minden bizonnyal a közvetlen elődök elleni lázadás eszközeként is tekintettek erre a témára, hiszen a tájban feltűnő meztelen emberi testek látványa ellentétes minden hétköznapisággal, így élesen szemben áll az impresszionisták azon doktrínájával, hogy a festő célja ne legyen több
      a környező, mindennapi valóság puszta ábrázolásánál. A művészet újra fogalmakkal, megszemélyesítésekkel kezdett dolgozni, autonóm módon akarta alakítani a környező világot, s érthetően ehhez elsőként az akt ábrázolása kínálkozott tökéletes eszközül. A művészek újra komponálni akartak, nem pedig puszta fényképezőgépként rögzíteni környezetük véletlen-teremtette szituációit.
      Ahogy Pór, Márffy, Orbán és Kernstok, úgy az őket követő avantgárd generáció néhány jeles tagja is összefoglaló főműveket szánt az aktos csoportkép műfajának. Uitz és Kmetty néhány alkotása már nem csupán a témaválasztás okán, de stiláris szempontok alapján is a Szőnyi-kör művészeinek munkáit idézi. Közülük is elsősorban a magát következetesen autodidaktának valló Aba-Novákét, aki generációjának tagjai közül a legnagyobb lendülettel fordult az aktok felé és talán a leginkább befolyásolták a kubizmus tanulságai.
      Végigtekintve a húszas évek első felében alkotott művein, reprezentatív festményein és páratlanul gazdag rajzi hagyatékán, jól érzékelhető a meztelen emberi test iránti felfokozott művészi érdeklődése. Bibliai, mitológiai köntösbe bújtatott, vagy éppen hétköznapi kulisszák közé állított aktjain szinte úgy tűnik, kérkedik bámulatos formaérzékével, könnyű kezével és tökéletes anatómiai ismereteivel. A manierista festőket idézi, ahogy Michelangelo módjára csillogtatja mesterségbeli tudását, végletekig hangsúlyozva az ábrázolt testek plasztikáját, az izmok összetett, duzzadó, feszülő és elernyedő játékát. Most bemutatott festménye is ezt a szándékot illusztrálja: hiába kínál a három grácia története könnyű és kívánatos értelmezési lehetőséget a nézőnek, mégis azt érezzük, hogy képünk valódi témája maga a forma, az eleven test mozgása, a meleg fények játéka a vitalitástól duzzadó felületen.
      Az előtér monumentális, kontraposztba állított aktjainak széles, mégis nyugodt gesztusai, súlyos stabilitásuk éles kontrasztban áll a folyóban fürdő alakok heves mozgásával. Az idilli jelenetnek tépett lombú fák összehajló lombjai, barokkos fénypászmákkal tagolt mélykék égbolt és a nap sugaraitól felfénylő háttéri táj adnak festői környezetet. S e részletek Aba-Novák jellegzetes, gazdagon megmozgatott faktúrájával, érzéki felületkezelésével öltenek formát,
      s olyan színvilágban állnak előttünk, melyben egyszerre vannak jelen a korai képek Remrandttól örökölt barnái, és a következő, felsőbányai, zugligeti korszak mályvás árnyalatai.
      A Fürdőző nők Aba-Novák korai, klasszicizáló periódusának egyik legfontosabb, méretében is kiemelkedő alkotása. Az idén megrendezésre került Aba-Novák életmű-kiállítás kurátoraként e sorok szerzőjét örömmel tölti el, hogy bár
      a tárlatra - szándékával ellentétben - nem sikerült megszereznie a festményt, e mostani aukció mégis alkalmat teremtett arra, hogy a közönség újra találkozhasson az életmű egyik legreprezentatívabb darabjával.
      MP

  34. Aba-Novák Vilmos - Pihenő artisták (Menázsi)
    1. Bár önéletrajzi visszaemlékezésének tanúsága szerint már a gyermek Aba-Novák képzeletét megindította a cirkusz kétarcú mikrokozmosza, művészként először 1927 körül, igali korszakában fordult a manézs szereplőihez. Az ekkor készült művek néhol még a kísérletezés, a kiforratlanság jeleit mutatják, de a ma még zömében csak régi reprodukciókból ismert darabokon már feltűnnek a téma legfontosabb, jellegzetesen aba-novákos alaptípusai: a színpadon álló, hevesen gesztikuláló kikiáltók csoportja és a cirkuszi sátorban függeszkedő légtornászok.
      A típus első, tökéletesen érett megfogalmazásai a harmincas évek elején születtek. Még itáliai tanulmányútja során, egy szombathelyi mecénás falképmegrendelése miatt fordult ismét a cirkusz világához, s röviddel hazatérése után el is készítette az új korszak egyik nyitó darabját, a monumentális méretű, Nagy vurstli című vásznat.
      A téma iránti intenzív, időről-időre megújuló vonzalom Aba-Novák esetében több forrásból táplálkozhatott. Testi-lelki alkatából eredő bővérű, gondtalan mesélőkedve, emberközpontú művészi világképe mellett feltehetően a cirkusz világának groteszk helyzetei és figurái, az extrém, tudatosan felnagyított gesztusok ritmusa, a grimaszba forduló mimika is megihlette. De az is jól látható, hogy számára nem csupán a formai jegyek, hanem a tartalmi, ikonográfiai értelmezés, a művész-clown egyszerre komikus és tragikus kettőssége is fontos volt. A szürke, hétköznapi léttől radikálisan elváló ünnepélyesség, a vonzó-taszító egzotikum inspiráló, borzongató közelsége, s persze a fény és árnyék, a színfalak előtti és a kulisszák mögötti világ beszédes ellentéte adott alapot erre az analógiára. Aba-Novák cirkuszábrázolásainak legtöbbjén - folytatva egy több évszázados hagyományt - a hajlongó, álarcot viselő bohóc rejtett művész önarckép is, a művész-lét kettősségét, ellentmondásosságát megjelenítő szimbólum.
      A Pihenő artisták 1932-ben készült, mikor Aba-Novák már tökéletesen birtokában volt új, Itáliában kimunkált stílusának minden manuális elemének.
      A szinte homogén színfoltokkal ritmizált, feszes szerkezetű képfelületet bátor visszatörlések tagolják, és vékony ecsetvonásokkal megoldott rajzi elemek élénkítik. Az utánozhatatlan, festői névjegyként is értelmezhető grafikus részletek, a foltok határáról leváló, szinte pengő körvonalak, a csattanva ütköztetett színek ropogós szövete olyan festői értékekkel ruházzák fel az ábrázolást, hogy a kompozíció minden tárgyi utalástól mentesen, pusztán a foltok, vonalak és színek autonóm rendszereként is megél. A hibátlan technikai felkészültségből adódó virtuóz könnyedség és a látvány felett érzett felszabadult öröm sugárzik a képről, mely halványan megpendíti azokat a szimbolikus utalásokat, melyek évszázadok óta a cirkuszok, a manézs világának egyszerre irigyelt és megvetett szereplőihez kötődnek.

      Aba-Novák életművének legnépszerűbb fejezetét alkotják a cirkusz világából ihletet merítő alkotások: nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben csupán egy-két ilyen témájú festmény bukkant fel. Kivételes alkalom és különleges öröm tehát, hogy közel nyolc évtizedes lappangás után újra a közönség elé kerül Aba-Novák most bemutatott, Pihenő artisták című képe.
      MP
  35. Aba-Novák Vilmos - Zazarpart Felsőbányán
    1.  "Felsőbánya páratlan természeti szépsége, a kisváros különleges bája vonzotta oda a felfedezőket, a telep művészeit. (...) A települést három oldalról erdős hegyek veszik körül, s csak nyugatra, a Zazar lapálya mentén szélesedik ki a völgy. (...) Maga a város műemlékekben szegényebb, mint Nagybánya, de érdekes, festői urbánus részek itt is akadtak. A hegyek lezárta horizontra kirajzolódott a számos festményen megjelenő kéttornyú katolikus templom; nem messze állott  az ugyancsak kedvelt téma, a manzárdtetős barokk városháza. (...) A temető oldaláról tárul ki talán a legszebben a kisváros panoramikus képe. Látszanak a belső terek, a templomok tornyai, az északi oldalon magas dombon álló  Kálvária kápolna. A borzolt, dúlt Bányaheggyel szemben áll a süveg alakú Hegyeshegy. (...) A hegyek között mindenhol kristálytiszta források törnek föl, apró patakok igyekeznek a Gutin lábánál eredő Zazar felé." (Murádin, 1998. 76-77.)
      Aba-Novák Vilmos festőbarátaival Patkó Károly - aki előző évben, nagybányai tartózkodása idején Korda Vince társaságában többször megfordult a festői bányavároskában - bíztatására telepedett le Felsőbányán, 1925 nyarán.
      A kis kolónia tagjai május 15-től október 10-ig tartózkodtak itt, a zugligeti társaságból Fonó Lajost és Bánk Ernőt, illetve  a nagyváradi Fleischer Miklóst és a fiatal Borghida Pált is körükben találjuk. Bár visszavonultan dolgoztak - a felsőbányai művészek közül Nagy Oszkáron kívül másokkal nem tartottak fenn kapcsolatot - hetenként rendszeresen átrándultak Nagybányára is. Borghida visszaemlékezése szerint: "A nagyvendéglő termét kapták meg műteremnek, velük volt még Aba-Novákné is, a kis csoport modellje és kiváló szakácsnője. Engem, mint ifjú festőt az a nagy megtiszteltetés ért, hogy megengedték hogy velük dolgozzam, és mérsékelt díjazás ellenében velük is étkezhettem. Arra emlékszem, hogy Aba-Novák kisebb alakú, nagyon szép színekben tartott képeket festett, amiket csak otthon, Pesten dolgozott fel nagyobb kompozíciókban." (Murádin, 1972. 23.).
      A Felsőbányán készült kisebb méretű vásznak közé tartozik a Zazarpart Felsőbányán (1925) is, mely most szerepel a Kieselbach Galéria aukciós kiállításán. A festményen Aba-Novák a bányaváros környékének egy rejtettebb, vadregényes részletét ábrázolta: az "ezer zöldben pompázó" felsőbányai hegyek magasodnak a sebes folyású Zazar partján megbújó, pontosan nem azonosítható épület (bányászház vagy esetleg egy érczúzómű melléképülete) felett. A hegykoszorú mélyzöld tónusoktól az élénk sárgászöldekig ívelő színskáláját -  melyek szinte a szemünk előtt váltakoznak a felhők és a napfény játékának megfelelően - ellenpontozzák az előtér épületének tetején megcsillanó kékes-lilás reflexek, a patakpart és a hordalékkal telített meder élénk narancs és mályva színei. Képünkhöz szorosan kapcsolódnak a hasonló tájképi motívumokat ábrázoló, önálló igénnyel készült, lavírozott tusrajzok (Felsőbánya, 1926, 37x51 cm, mgt.; Felsőbányai táj, 1926, 35,5x50 cm, mgt.) illetve azok rézkarcváltozatai (Hegyi patak, 1927, mgt.; Felsőbányai Zazar völgy, 1927, mgt.). Ezeket a lapokat a helyszínen rajzolt vázlatok után Aba-Novák feltehetően már Budapesten készítette, 1926-27 folyamán.
      Aba-Novák felsőbányai ihletésű alkotásai közül nagyobb ismertségnek örvendenek, többet szerepelnek kiállításokon sokalakos, - későbbi népéletképeit megalapozó - kompozíciói, a Felsőbányai körmenet (1925) és a Román tánc (1926) variációi. E reprezentatív alkotások mellett eddig háttérbe szorultak a kisebb méretű, lírai tájábrázolások, s csupán az utóbbi évek tárlatain nyerték el ismét méltó helyüket. Pedig ezekről a képekről sugárzik igazán a táj atmoszférája, hangulata, hiszen - az ott alkotó művészek szerint - "Felsőbánya csöndesebb, szebb, vadregényesebb, mint Nagybánya..." (Murádin, 1972. 22.).

      Irodalom:
      Gerevich Tibor előszava.
      Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás.
      Nemzeti Szalon (kat.), 1942. március, 5-10.
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.
      Murádin Jenő: Felsőbányai nyarak I.
      Művészet, 1972/6. 20-23.
      Zwickl András: Nagybánya és az aktfestészet
      In: Nagybánya művészete. MNG (kat.), 1996. 246-268.
      Murádin Jenő: A felsőbányai művésztelep.
      In: EMKE füzetek 15-16. Nagybánya, 1998. 74-91.
      (-ts)
  36. Aba-Novák Vilmos - Mózes vizet fakaszt
    1. Aukcionálva: BÁV 22. árverés, 2. tétel

      Kiállítva:
      - XXX. Csoportkiállítás. Ernst Múzeum, Budapest, 1924. október, katalógus: 103.

  37. Aba-Novák Vilmos - Nagy vurstli
    1. EGY KIS CIRKUSZ-TÖRTÉNELEM

       

      A német Charles – később Crone (Krone) – cirkusz 1912-ben járt először Magyarországon. A napjainkban is világhírű társulat hatalmas, élő gépezete ma már szinte elképzelhetetlen méretekkel bírt. Szervezettsége, pontossága, felszereltsége ("sátorváros") lenyűgözte a kor emberét. Nézőtere közel 5000 ember befogadására volt alkalmas, mely a mai fővárosi nagycirkusz férőhelyeinek (1850 fő) majd’ háromszorosát jelentette.

      A személyzet 27 állandó művészből, 9 irodai alkalmazottból, 44 munkásból, 48 zenészből állt. Állatállománya: 60 ló, 24 oroszlán, 15 teve és dromedár, 10 zebra, 10 jegesmedve, 8 elefánt, 7 tigris, 7 elefánt, 7 fóka, zsiráf, strucc, bivaly, antilop, kutya volt.

       

      A Crone leglátványosabb produkciói a különféle lovasszámok voltak: szabadidomítás, magasiskola, zsoké, voltizs, par force, groteszk-lovaglás, nyereg-telen lovas, pas de deux, különböző lovasjelenetek, de a lovaszsonglőr szám sem hiányzott a repertoárból. Az ügyességi számok gyakorisági listáján az akrobata csoportok (földszinti, trambulin, ugró- és sportjelenetek) vezettek. Hasonlóan népszerű volt a tipikusan szolisztikus ekvilibrisztika, valamint a kerékpár. A légtornászok gyűrűt, trapézt, lógó bambuszt használtak.

      A zsonglőrök, excentrikusok, kígyóemberek sorát a viszonylagosan sok nyújtó, műlövész és ikária zárta.

      A melange (vegyes) számok mellett akadt néhány nehezebben osztályozható ügyességi produkció is a műsorszámok között: lábekvilibrisztika, földgömb, székpiramida, létrai lábmutatvány, bambusz stb. Tucatnyi gladiátor, atléta szerepelt a Crone cirkuszban, voltak fogerőművészek, tűznyelők, sőt kínai hajmutatványosok is.

       

      A két világháború között más külföldi utazócirkuszok mellett – Busch, Sarrasani – a Crone is többször visszatért Magyarországra, míg mellettük három jelentős magyar társulat járta az országot: a Gazdag, a Donnert és a Czája. Pályája kezdetén – 1933–1934 között – utóbbi adott munkát például Alfonzónak – Markos Józsefnek – a később világhírű művésznek, aki mint mindenes állt itt alkalmazásban.

      Aba-Novák alapos és körültekintő munkát végzett. A fenti hat társulat közül négy, a Crone, a Gazdag, Donnert és a Czája is felbukkan cirkusz-ciklusában. Kizárt, hogy véletlenül "botlott" volna bele az egyes társulatokba. Valószínűbb, hogy szisztematikusan térképezte fel az akkori élet "tarka-barka, fényreklámos, jazz-bandos élet kavarodásához, a modern ember dekadens esztétikájához" oly közel álló világot. Évente felkereshetett egy-egy társulatot, heteken át tanulmányozhatta a cirkuszok világát, melyben megragadta a fényben úszó sátrak látszatvalósága, az artisták, bohócok, mutatványosok életének fonák volta.

      Az 1930-as évek során e groteszk világ több mint tíz éven át folyamatosan visszatérő témája festészetének. Pályája legizgalmasabb, legérdekfeszítőbb ciklusa ez, melyben talán maga Alfonzó is felbukkan valahol!

       

      A NAGYVILÁG MINT PÓDIUM

       

      Karinthy Frigyes A Cirkusz című novellájának fiatal művésze egy saját maga által komponált melódiát próbálna előadni választott publikumának – egy vidéki cirkusz közönségének. Persze a cinikus igazgató még a színfalak mögött útját állja, hogy aztán a cirkusz mélységes bugyraiba vezesse őt. Évek hosszú, gyötrelmes munkájával az előadóművészet minden fortélyát, trükkjét, fogását, csibészségét kitanulva a sokat próbált szerző aztán végül eljut a porondra. Révbe ér! Asztalon, székeken és rudakon egyensúlyozva, a szám csúcspontjaként előhúzza hangszerét egy hegedűt, hogy ott fent a magasban, "értelmetlen" egyensúlyozás közepette eljátsza a régi-régi melódiát!

      Karinthy a cirkusz porondját az élettel azonosítja. A cirkusz a világ kicsinyített mása. Zsúfolt, felfokozott világ, ahol koncentráltan van jelen a kor fény- és árnyoldala egyaránt. A színlelés drámája ez, melyben az érvényesülni, boldogulni akaró ember különös mutatványokra kényszerül. Ez a dráma inspirálta Aba-Novák cirkusz-képeit is: "ezért a bravúros, látványos porondképek mellett egyre gyakrabban fordul a háttéri cirkuszélet alakjai felé. Érdeklődése nem szűnik a téma iránt, egyre több megfigyeléssel gazdagszik, szemünk elé nagyítja a legjellegzetesebb típusokat, élc nélkül, de röntgen-jellemzéssel." – jegyzi meg komédiás képeiről a művész monográfusa, Supka Magdolna.

      Expresszív naturalizmus, zseniális virtuózitás, játékos groteszkség és túltengő mesélőkedv jellemzi ezeket a képeket, mintha Aba-Novák inkább mesélne, semmint festené a cirkusz életének ezer történetét. Mint egy "népmese manóinak játéka" színes maskarák, keszeg mozdulatok, grimaszvágó, vigyorgó pofák tárulnak a szemünk elé a mutatványosbódé pódiumán.

       

      A NAGY VURSTLI TÖRTÉNETE

       

      "Egy szombathelyi műértő új villáját kellett volna dekoratív festményekkel díszítenie. Közülük elkészült a Nagy vurstli című kompozíció és az álarcos képszalag. Aba-Novák itt végre falsíkokhoz jutott, melyen komponáló fantáziáját szabadon élhette ki. A modern villa stílusa nem jelentett megkötést, sőt ellenkezőleg, megerősítette benne a Rómában fölébredt művészi vágyakat. Igaz, hogy a választott téma merőben más, mint az olaszországi motívumok, de annak ilyeténvaló művészi megfogalmazásához stílusának itáliai átalakulása volt szükséges . Tulajdonképpen nem keretbe való képeket festett, hanem igazi faldekorációkat, mint ahogyan többi alkotása is sokszor közelebb áll a freskóhoz, mint a rámával elhatárolandó természetkivágásokhoz." – írja le a Nagy vurstli születésének közvetlen előtörténetét a festő 1931-es, Ernst Múzeumban rendezett kiállítása kapcsán Ybl Ervin.

      A kép végül soha sem került Szombathelyre, s mint a fenti kiállítás legértékesebb darabja, – vélhetőleg méretei miatt – később sem talált vevőre.

      Az 1931-es bemutatót követően mintegy 70 évig, felcsavarta várt a szebb időkre – előbb a művész műtermében, majd örököseinek birtokában, hogy ma mint az újra felfedezett Aba-Novák talán legjelentősebb ciklusának, a cirkusz-képek csúcsdarabjaként hirdesse a kivételes tehetségű festő "barbár zseni"-jét.


      KIÁLLÍTVA:

      Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1931. február, katalógus: 99.

       

      KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:

      A magyar festészet rejtőzködő csodái – Válogatás magyar magángyűjteményekből II. Mű-Terem Galéria, Budapest, 2005, 146. oldal

      Antik Enteriőr 2003. X. Magyarországi Régiségkiállítás és Vásár. Műcsarnok, Budapest, 2003. november 27–30. 35.

      A 121 legszebb magyar festmény, Törő István és Virág Judit válogatásában. Virág Judit Galéria, Budapest, 2009. október 28. – november 29., 185.oldal

       

      REPRODUKÁLVA:

      Ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete.
      Magyar Művészet, 1931. 140. (Vurstli címmel)

      Farkas Zoltán: Aba-Novák művészete.

      Új Szín, 1931. 2. 61. (Cirkuszi kikiáltók címmel)

       KG

  38. Aba-Novák Vilmos - Felsőbányai táj
    1. Árkádia
      A tájfestészet megújítására a húszas évektől legintenzívebben az ún. Szőnyi -kör festői, közöttük Aba-Novák Vilmos vállalkozott. Az aktivisták nyomdokain járó ifjú festők, a klasszikus képkompozíció hagyományait új jelentésekkel bővítő árkádikus festészete elsősorban a tradicionális képtípusokban, így a csendélet, az akt és a tájfestészet keretein belül nyilvánult meg. Aba-Nováknak a húszas évek első felében készült képei a táj átszellemítésével, monumentálissá tételével hatnak. A tájképekhez a festőnek a húszas évek első felében olyan fontos természeti helyszínek adtak inspirációt, mint Bodajk, Komárom- Tarján, Mátraszöllős, Zebegény és Felsőbánya. A feltehetően Felsőbányán készített, az aukción szereplő mű ennek a szemléletnek az egyik legteljesebb, legreprezentatívabb festői megnyilvánulása.

      Felsőbánya
      A felsőbányai művészkolónia működése a húszas évek első felére tehető, mely az ekkorra már akademizálódott nagybányai művésztelep alternatívájaként jött létre. Litteczky Endrét és Nagy Oszkárt említhetjük a telep legismertebb alkotói közül.
      Aba-Novák Vilmos legközelebbi barátaival, kollegáival 1925. május közepétől október 10-ig tartózkodott Felsőbányán. Festőtársai között ekkor Patkó Károlyt, Bánk Ernőt, a nagyváradi Fleischer Miklóst és Borgida Pált, valamint Fonó Lajost találjuk, utóbbi a Norma Festékgyárat működtette közös vállalkozásban Aba-Novákkal. A művésztelepet Patkó Károly szervezte, aki korábbi nagybányai tartózkodása alatt többször feljárt a festői városkába, mely a Zazar partján, a Gutin hegység tövében helyezkedett el, Nagybányától csak néhány kilométerre.  
      A helyi vendéglő termében rendezték be műtermüket, Nagybányára rendszeresen lejártak. A csoporttal volt Vulkovics Katalin, Aba-Novák felesége, aki nem csak modellje, de kiváló szakácsnője is volt a társaságnak. Borgida Pál visszaemlékezései szerint Aba-Novák "kisebb alakú, nagyon szép, ragyogó színekben tartott képeket festett, amiket csak otthon, Pesten dolgozott fel nagyobb kompozíciókban." (Borgida Pál levele Muradin Jenőhöz, 1970)

      A Felsőbányai táj ezeknek a nagyobb kompozícióknak a sorát bővíti. Az őszi dombos tájon végig húzódó erdei ösvény a távoli horizontra vezeti a szemet, melyet plasztikusan elterülő hegyhátak zárnak le. Legközelebbi színbeli analógiáját a képnek a szintén magántulajdonban lévő (Felsőbányai táj, 1925, 56x69,5 cm) jelenti, noha annál harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb az aukción szereplő kompozíció. A mű címében utal keletkezési helyére, de jellegzetes felsőbányai motívum híján, túlmutat topográfiai meghatározottságán és a monumentális tájfestészet általános érvényű megfogalmazását adja.

      Reprodukálva:
      Modern magyar festészet 1919-1964. (Szerk. Kieselbach Tamás) Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest, 2004, 247. kép
      Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság könyvek, Budapest, 2006. 76. kép

      KA

  39. Aba-Novák Vilmos - Kápolna fák között
    1. BÁV 68. aukció, 2. tétel

      Reprodukálva:

      - Modern magyar festészet 1919-1964. Szerk.:Kieselbach Tamás, Budapest, 2004, 252. kép

      - Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság könyvek, Budapest, 2006. 70. kép

  40. Aba-Novák Vilmos - Szüret (Borlopó, Lopótökkel)
    1. Mulatók és kiskocsmák a régi Budán

      "Budán van egy kis hajriger" – szólt a múlt század eleji mulatódal Bilicsi Tivadar előadásában. Csak volt, tehetnénk hozzá, már elég régen. A Budát, Óbudát és a Buda környéki hegyeket a török uralom után benépesítő, rác és német polgárok szorgos szőlőtermesztésbe fogtak a várost övező napos dűlőkön. Az 1900-as évek eleji térképek a Rózsadombtól, a Sváb- és Sas-hegyen át a Gellért-hegyig mindenütt szőlőskerteket jelölnek. Sok helyütt még a tér- és utcanevek – Orbán, Szüret, Bakator – is ennek az időnek az emlékét idézik. A pest-budai polgárság és értelmiség körében is divat lett a hegyvidékre kirándulgatni, ott borozgatni és szüretelni. Jókai Mór maga is gazdálkodott a Sváb-hegyen. Azután előbb a filoxéra pusztította a szőlőt, majd a növekedésnek indult város kurtította egyre-másra a zöldövezeteket.
      A régi főváros hírneves vigalmi negyede, a Tabán, a Krúdy Gyula által megírt zenés kisvendéglőkkel, pincekocsmákkal együtt az 1930-as bontásnak esett áldozatul. Zugliget és Óbuda ugyanakkor még sokáig tartotta magát. "Újlak felől minden harmadik, a Tímár utcától véve minden második, a Flórián tér környékén minden egyes házban kocsma van" – jegyzi fel az 1920-as években az Óbudán élő Krúdy. Mígnem végül oda is beköszönt a modern városrendezés.

      A "Zuglizsé"
      "Zugliget gyerekkorom kedvenc helyei közé tartozott – emlékezett vissza a 19. század végén a Sváb-hegyre Jókai Mór, aki utolsó éveit maga is itt töltötte büszke szőlősgazdaként. Zugliget a legpompásabb nyaralókkal van beépítve, melyeken díszkertek, gyümölcsösök körítenek. Kényelmes vendéglők: a ’Fáczán’, ’Szarvas’, ’Disznófő’ legkedvesebb mulatóhelyei a fővárosi közönségnek. […]Az egész Zugliget mellékvölgyeivel, a Csillag- és Harangvölggyel egy darab Svájc a budai hegyek közt, mely a főváros környékének legfestőibb része."
      A 19. század végétől a II. Világháborúig az estélyek, bálok, farsangi táncmulatságok mellett a főváros időtöltésének kedvelt és divatos formája volt a kirándulás, a zöldben való mulatozás. A 20. század első felétől Budapest egyik legkedveltebb és a villamos vonalnak köszönhetően talán legjobban megközelíthető kiránduló helye volt Zugliget. A Csillag-völgyben vendéglők sora várta a megéhező megszomjazó kirándulókat. A Fácán fogadó a magyar művészek nyári törzshelye volt, a fogadóval szemben található Tündérhegyi szanatóriumban pedig sok neves költőnk-írónk és más művészünk pihent hosszabb rövidebb ideig. Különösen a három jelentős pest-budai búcsú – a gellérthegyi húsvéthétfői népünnep, a zugligeti püskösdhétfői mulatság és a lipótmezei kisasszonynapi búcsú – mozgatott nagy tömegeket.
      Jókai útleírásaiban így ír ezekről a neves pünkösdhétfői mulatságokról: "Pünkösd hétfőjén aztán az egész népé volt a Svábhegy. E napon, mintha az egész város kimozdult volna a helyéből, úgy tódultak föl a hegyi utakon már hajnalhasadtakor a mulató csapatok: dalárdák, céhek, egyesületek, iskolák zászlóikkal, énekelve, dobolva – nyalka stuczer, gitárral nyakában imádottja előtt walzerezve; termetes törzspolgár, nyakába akasztott kulaccsal, felesége karján az elemózsiás tarisznya, kis gyerekszekérbe felpakolva a két legifjabb csemete, azt a nagyobb fiú és leány elől húzva, hátul tolva mozdítja előre; fiatal serdülő leánykák, arcuk a hegyi légtől pirosra festve; cilinderes gavallérok hölgyeik nagykendőjével a karjukon; izmos munkás legények rúdra akasztott söröshordóval a vállukon; kevély bakák pirospozsgás szakácsnőik kíséretében. Útközben egy szál cigány üdvözli az érkező karavánokat, solo trombitán hangicsálva a Klapka-indulót meg a Schneider Fáni-polkát. Az érkező csoportok nem keresnek házat, ereszt, vendégfogadót, hanem árnyékos fát, bokrot. Ott állítják föl a bográcsot. Targallyat szednek, tüzet raknak, főzik a paprikás gulyást, s mellette csapra ütik a hordót. Szép leányok elindulnak mezei virágot szedni; erdő, mező most virít javában; nagybokrétákat kötnek, s mind koszorús fejjel térnek vissza. Elolvasott hírlapok szolgálnak abroszul, amelyekre kiterítik a háziasszonyok lakomáik kincsét. A mézeskalácsos sátorok körül tolong a gyermeksereg; szerelmes legények választottaiknak cifra szíveket vásárolnak. Kucséber narancsos kosarának, görbe bot, cifra nyelű bicsak-áruló tót portékájának van erős kelete. Itt harcias dalokat énekelnek; amott kergetősdit játszanak; a bokrokon hölgykalap, tarka kendő lobog. És közben vagy ötven kintorna gyakorolja a zeneművészetet, versenyezve hat cigánybandával meg a budakeszi sváb paraszt kapella trombitáival és öreg dobjával; ami aztán ahány, annyiféle nóta egyszerre és összekeveredve, felülmúl minden eddig kitalált zeneélvezetet. A lemenő nap negyvenezer embert is lát táncolni, ujjongni, tombolni a Svábhegyen. A zöld gyepen egész szérűk vannak már taposva a polka- és csárdás-tánctól. A "Csillag" kocsmáros alig győzi egész háznépével a szolgálatot. … Ezalatt az ideális mulatozók elvándorolnak a Normafához s föl a János-hegyre, és gyönyörködnek a fölséges kilátásban. Aztán a fölkelő hold látja ugyanazt a népfolyót visszahömpölyögni a hegytetőről. Zilált öltözetek, összegyűrt kalapok, fűzöld foltos fehér ruhák és anginét pantallók, nekipirult arcok, egymást támogató alakok, danoló csoportok, hahotázó, bőrükbe nem férő őstípusai a fővárosi parasztnak; szilaj párok, kiknek nem volt elég a tánc, még hazatértükben is polkáznak az úton; disputáló polgárok, hetyke iparoslegények, kik fogadott kintornással kísértetik magukat hazáig; exaltált családapák, kik minden áron a szabad ég alatt akarják tölteni az éjszakát, kétoldalt támogatva a feleségtől meg a leánycselédtől; közben egy sikongató szép leány, akit felültettek egy szamárra s az nekiviszi a tüskebozótnak. S ez a látvány így gombolyodik le ezernyi változatban késő éjfélig; de azért a gyepen még táncolnak holdvilág, lámpafény mellett a kintorna körül, s a lombsátor alatt még reggel is hangzik a budakesziek öreg dobja és bombardonja.

      Nem messze a Fácántól …
      A mai Csillagvölgyi és a Béla Király utca sarkán – nem messze a Fácán fogadótól – vert tábort Aba-Novák Vilmos és baráti társasága az 1920-as évek közepén. 1924–1927 között ugyanis a festőnek és feleségének, Katónak állandó lakhelyévé vált Zugliget. Pestről, a Kálmán utcából költöztek ide, az út elején álló – a kirándulók és a környékbeli kofák által látogatott – vendéglő melléképületébe. Ez az italkimérés valószínűleg épp az a Csillag kocsma lehetett, melyről Jókai oly kedélyesen megemlékezik a fenti idézetben. Aba-Novákék vendégeiként számos festőbarát és ismerős fordult meg itt. Bánk Ernő, Czumpf Imre, Fonó Lajos, Kelemen Emil, Mattioni Eszter és Patkó Károly vettek részt ezeken a vidám hangulatú összejöveteleken, mulatságokon.
      Aba-Novák Zugligetben készült festményeinek állandó motívumává váltak a környék kertvendéglői és kiskocsmái, valamint a Csillag, annak melléképülete és "... a zugligeti kunyhó hatalmas, szinte őserdei fák oltalmában, képzeletnövelő bozótvilága ...". A kerthelyiségekben készült képek groteszk figurái pedig mintha Jókai útleírásának élőképeiből léptek volna elő: "Ott van az élvezetek Eldorádója: zenekar, népénekes-társaság, hinta, kerengőjáték (Ringelspiel); közben döng a fagolyó a tekepályán; izmos legények ütik magasra ököllel a "balmot" (léggel tölt óriási lapda). Van ott célbalövés, birkózás, karómászás; csörög a kocka a krajcáros Monte-Carlónál, hol vándor kucséber adja a bankot – fügekoszorú nyereménnyel."

      Borozó Budapest – a budai kadarka
      A képen ábrázolt hébér tartalma jellegzetes rubint színével hívja fel magára a szakértő figyelmét. A korsóba távozó ital tipikus áttetsző színe arra enged következetni, hogy annak fajtája nem lehet más – s főleg nem itt a Sváb-hegyen –, mint a híres budai kadarka, "a vörösborok hetyke fickója".
      Ez a ritkaságnak számító, különleges nedű ma elsősorban Szekszárd környékén honos, pedig egykor még a budai régió egyedüli, kifejezetten helyspecifikus vörösboraként tartották számon. A fajtát még a török hódoltság alatt, illetve az azt követő évtizedekben honosították meg a budai hegyek déli lejtőin megtelepedő rác kereskedők és termelők. A fajta eredetét tekintve albán, más források szerint görög – kisázsiai eredetű, mely könnyed nem túl savas karakterével ma leginkább a rozéval állítható párhuzamba. A rác ürmös mellett e borfajta a budai kiskocsmák és vendéglők leggyakoribb portékája volt, melyet a legkisebb betérők és a legelőkelőbb fogadók közönsége egyaránt szívesen fogyasztott.
      "Jöjjön ki Óbudára, egy jó túróscsuszára,
      A kerthelységben sramli szól és ott lehet csak inni jól.
      Az asztal tarka-barka és rajta jó kadarka,
      És már az első csók után, meglátja, de jó lesz kint Óbudán"- szól a Három tavasz egyik slágere, melyet fiatal bohém, iddogáló idős egyaránt ismert, s kántált városszerte.
      A kadarka karrierjét az egyre fogyatkozó szőlőterületek mellett a filoxéra pusztítása tette tönkre a 1890-es évek elején. Termőterületei ekkortól csappantak meg Buda környékén, bár a helyi borászati évkönyvek a 1900-as évek elején még mindig a legideálisabb választásként ajánlják a piros-szőlő ültetésére vállalkozók számára. Nem véletlen írta maga Krúdy róla: "a kadarka legyen a bornál is borabb".

      Proveniencia:
      - korábban Rudas Jenő tulajdonában
      - Urbach Miklós gyűjteményében (1962)

      Kiállítva:
      - LXXXVIII. Csoportkiállítás. Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenő, Kelemen Emil, Patkó Károly és Ziffer Sándor festők. Ernst Múzeum, Budapest, 1927. február, katalógus: 158.
      - Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962. katalógus: 45.

      Reprodukálva:
      - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1971. 13. kép
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság Könyvek, Budapest, 2006. lappangó képek: 16.

      Aukcionálva:
      - BÁV 58 árverés, 1. tétel

      KG

  41. Aba-Novák Vilmos - Műlovarnők (Cirkusz)
    1. Feltehetőleg kiállítva:
      - A Római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása. Nemzeti Szalon, 1931. május – június, katalógus: 66. (Cirkusz címmel)

      Kiállítva és reprodukálva:
      - Aba-Novák, a "barbár zseni". MODEM, Debrecen, 2008. április 24. – július 6. katalógus: 93.

      Reprodukálva:
      - Magyar Művészet, 1931. 143. (Előadás előtt címmel)
      - Új szín. 1932. 66. (Műlovarnők címmel)
      - Molnos Péter: Aba-Novák Vilmos. Budapest, Népszabadság Könyvek, 2006. 143. kép

  42. Aba-Novák Vilmos - Fiatal lány portréja körül
    1. Aba-Novák Vilmos markáns, karakteres festőisége korán megmutatkozott. Az 1910-es években még szolid impresszionisztikus képeket festő fiatalemberből 1919-20-ra egy az avantgárd képépítéssel teljesen tisztában lévő, a század eleji izmusokat - egyébként kortársaival egyetemben, vö. például Rabinovszky Máriusz 1924-es írását az izmusok elhalásáról - elparentáló, önérzetes alkotó vált, aki lépten-nyomon hangoztatta autodidakta nevelődését. Bár az első világháborút végigharcolta, közben - kórházi kezelése miatt is - hosszabb-rövidebb időket Pesten töltött, így - de különösen 1918-19 folyamán - lehetősége nyílt arra, hogy a forrongó hazai művészeti közéletben megpróbáljon tájékozódni. Amikor 1919 őszén Patkó Károllyal és Korb Erzsébettel átvette Berény Róbert elhagyott Városmajor utcai műtermét, zsebében fontos művészi tapasztalatokkal fordult a klasszikus művészet felé. Ugyanekkor jutott hozzá Burger Cézanne und Hodler című műtörténeti elemzéséhez, amely a szín- és formakérdések egyik legkorszerűbb összefoglalásának számított. Fontos volt számára, hogy a szerző az avantgárd műveket a régi mesterekéivel párhuzamba állítva vizsgálta. A három fiatal festő - az érettebb Szőnyi Istvánhoz kapcsolódva - a régi festészetben elsősorban a szimbolikus tartalom és a heroikus formaképzés lehetőségeit kutatta. Ebből az okból figyeltek fel a fény-árnyékok drámai, spirituális kezelésére és a szűk képi térben elhelyezett monumentális figurák arányrendjére, mely végül festészetük alapja lett. Az 1920-as években Aba-Novák vastagon felrakott, ismétlődő, gyors ecsetvonásokkal dolgozta ki festményeit, ,,zsírosan dolgozott. A felületeken éppúgy érzékelhető a felrakás könnyedsége, hevessége, mint a visszaszedések, átfestések ismétlődése, a megdolgozottság. Ebben a technikai sajátosságban nemcsak kortársai, Szőnyi István és Patkó Károly kísérletező múzeumi festészetének a hatását kell észrevennünk, hanem egy tudatos visszanyúlást is, részben a közelmúlt avantgárdjához, részben Gauguin és Cézanne festészetéhez, részben pedig a még távolabbi múltba, Rembrandtig, Frans Halsig, sőt Rubensig és Tizianóig. Sőt, ha hozzátesszük, hogy Aba-Novák ekkoriban a festészetet párhuzamosan művelte a rézkarcolással és a tusrajzok készítésével, akkor válik igazán érthetővé ennek a gyors, mégis rendezett, strukturált ,,gesztus-festészetnek a gyökere. Grafikai műveiben szintén több hagyományt ötvözött, az Olgyai-osztályt foglalkoztató rembrandt-i drámai fény-árnyékolást és a közelmúlt aktivista, expresszionista grafikáját, elsősorban Nemes-Lampérth József, Uitz Béla érzelemdús, feszültséggel telített, pszichologizáló alkotásait. Aba-Novákot azonban ekkoriban még nem a stílus megalkotása érdekelte. Elsősorban a kép szerkezetességét kutatta Cézanne, a kubizmus és az aktivizmus nyomán. Másfelől meg akart tanulni rajzolni, vagyis a műtermi analitikus stúdiumokra koncentrált, ahogy maga kifejezte - ,,A formát vizsgálom a legabszolútabb értelemben . Minden, ami a külvilágban a szeme előtt megjelent, elsőként formát, ám leginkább struktúrát, egyfajta eredendő, ősformát jelentett a számára, amit ki kell fejtenie az anyagból. Erre szolgált a rajz. A rézkarc és a festészet pedig arra, hogy mindezt heroikus kompozíciókba rendezze. Nem különbözött ettől portréfestészete sem, amelyben elsősorban a modellek arcának, testtartásának, ruhájának szerkezetét kutatta, nem a felszín mögött megbúvó személyiséget. A fény-árnyék hatásokat leginkább a formák artisztikus elrendezésére aknázta ki, amely a fénnyel kifejezhető plaszticitást is folyton felülírta. Fried Géza arcképe (1922), Kosztolányi Dezsőné fiával, Ádámmal című portréja (1923) vagy Dr. Kovács János arcképe, mind egyazon erőfeszítés eredménye, s ebbe a sorba illeszthető bele az aukcióra kerülő, eddig beazonosítatlan leány arcképe is. Ha nem is valamennyit jellemzi a sötét háttérből apróbb éles fényhatások révén kiváló alakképzés, a beállítás manierisztikus mesterkéltsége azonban igen, másrészt a szín- és fényjátékoknak, de még a formáknak is, látványos alárendelődése az általános képszerkezet mintázatának. Ez a Cézanne-tól egyre tovagyűrűző problematika, mely áthatotta az egész századelőt, Aba-Novák minden arcképén felfedezhető 1919-27 között. Az aukcióra kerülő Fiatal lány arcképén a cézanne-izmus befolyása ellenére klasszikus megoldásokkal is találkozunk. Ilyen például az arcot és a vállakat kiemelő feltűnő fehér gallér a sötét térben. S ilyen, hogy az oldalról érkező fény lényegében csak az arcot világítja be, a többi forma lágy félárnyékban marad. Aba-Novák ekkoriban alkalmazott színrendszere sem engedte, hogy üde és világos képi tér jöjjön létre. Ez csak 1925-től változott meg, amikor egy zugligeti villa kertjébe költözött át, s rendszeresen módja nyílt a szabadban dolgozni. Ekkor az élénk színek prizmatikus rendje váltotta fel a sötét műtermi színeket. Az aukcióra kerülő 1921-23 körüli képmás - mely leginkább költői hangulatával varázsolja el a szemlélőt - kiváló minőségű, jellegzetes darabja 1920-as évek eleji ,,kereső stílusának.

      Proveniencia: egykor Pleidell János festőművész tulajdonában

      Abigail Galéria

  43. Aba-Novák Vilmos - Lacikonyha (Parasztmulatság)
    1. Az 1930-as évekre ritka szerencsés konstelláció következett be Aba-Novák pályáján, amikor a szolnoki nyarakon egymásra talált a már 1913-as művésztelepi tanulóidőszakában megismert alföldi népélet témája az 1929-30-as Római Iskolás időszakában kidolgozott dekoratív-expresszív stílusával. Az intenzív színek által mozgásban tartott, bábfigurákká stilizált alakokat felvonultató színpadszerű képalakítás számára a tömegjelenetek bizonyultak a legalkalmasabb matériának.Így kerültek előtérbe a vásárok, búcsúk, szüreti mulatságok jelenetei. A kontrasztos színvilág és fénydinamika rendkívül alkalmas eszközzé vált a felfokozott érzelmek és a kaleidoszkópszerűen kavargó, egymásra torlódó alak-, forma- és cselekménydarabkák ábrázolásához. A dinamikus táncjelenetek mellett külön egységet alkotnak a lacikonyhás, kocsmázó képek. Az egész heti létfenntartó küzdelem után fellazult életöröm itt a passzivitással, evés-ivással ünnepli magát. A pihenés farsangját ülő parasztok sátorponyvák alatt, padokon szorulnak egymáshoz,vállt vállnak vetve, tömeggé tömörödve. A maszkszerű arcok és a gesztikuláló ezek pantomimje az evésen és iváson túl az évődés, udvarlás, adomázás, éneklés, főzés vagy pusztán a bámészkodás szituációit tolmácsolják. Ahol ennyi a portéka, ott minden látványosság, maguk a nézők is. Azonban a villogó színek, a mély árnyékok és az éles szögek a bábuszerű emberek duhaj mulatságát baljós féktelenséggel vegyítik. A paprikafüzérként felfűzött alakok sora marionettként ágál, mozdul, akár egy középkori haláltánc-jeleneten.

      A Parasztmulatságon is a középtér színpadára zsúfolt üldögélő alakok csoportját látjuk egy lacikonyha sátrában, amint mozgékony foltjuk a ponyvák síkjára vetül pergő filmként vagy vásári plakátként. A fekete sötétjéből előbújó, a szürkék hártyájából kibábozódó kék, sárga, piros színek élénkebbnek, de egyben túlszínezett álombéli vagy túlvilági látomásnak hatnak.A figurák és formák káoszában a sátor ácsszerkezete, oszlopai és gerendázata szabnak rendet.
      Az éles szögek, merőlegesek, eltolt tengelyek többszörösen keretezik a jelenetet, így szintén fokozzák a mozgásérzetet, mintha egymáson elcsúsztatott színezett üveglapokat látnánk. Kevésbé direkt, de épp ilyen meghatározó módon foglalt síkidomba a lacikonyhás társaság: alakjuk köré sarkára állított rombusz rajzolható az előtér sámlijának mintájára. A geometrikus és organikus tagolás, a síkszerű és plasztikus formák, a fények és árnyékok, a szürke és színes foltok, a keményváltások és puha átmenetek kontrasztjában rend és káosz küzdelme nyilvánul meg, ahogy tudat és ösztön harcol örökké az emberben is.

      MG

      Hátoldalon:
      2 db köszönőlevél dr. Halasy Nagy Endre főorvosnak a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójától, Pogány Ö. Gábortól a kép kölcsönzéséért (I. kelt: 1962. november 9., iktató szám: 863-160/1962; II. kelt: 1963. február 15., iktató szám: 863-913/1962)

      Proveniencia:
      egykor dr. Halasy Nagy Endre gyűjteményében

      Kiállítva:
      Aba-Novák Vilmos emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962, katalógus: 118.
      Aba-Novák Vilmos emlékkiállítása. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1963. november – december
      Aba-Novák. "A barbár zseni".Modern és Kortárs Művészeti Központ (MoDEM), Debrecen, 2008. április 21. – július 6.
      Vilmos Aba-Novák (1894-1941). Wystawa malarstwa, Centralne Biuro Wystaw Artystycznych, Varsó (Warszawa),1963. március – április
      Vilmos Aba-Novák (1894-1941). Národni Galerie, Palác Kinskych, Prága (Praha), 1963. május -június
      Vilmos Aba-Novák (1894-1941).Vychodoslovenská Galéria, Kassa (Kosice) 1963. július – augusztus

      Reprodukálva:
      Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1971, 49. kép
      Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság Könyvek, Budapest, 2008, 53. oldal

  44. Aba-Novák Vilmos - Körmenet
    1. rn

      rn

      Az igali Művészkolónia

      rn

       

      rn

      "Most Somogyban élek, Igalon, itt földszintes hegyek vannak, erdős dombok.nagy a por. Ez a karaktere a vidéknek.nekem ez igen tetszik: a por verekszika fénnyel, és színek, és színek megint"- számolt be Aba-novák Vilmos 1927nyarán írt levelében barátjának, az Erdélyben élő nagy Imrének (Idézi MolnosPéter 2006. 24.). Aba-novákot és a körülötte csoportosuló klasszicizáló nemzedék számos tagját látta vendégül1926-1928 nyári, kora őszi hónapjaibana somogyi dombság festői falvaiban aművészetkedvelő igali körorvos dr. Baumgartner Sándor és öccse, Oszkár,illetve a közeli Törökkoppányban dr. Németh Andor és felesége. A házigazdák biztosították a szállást és ellátást- megteremtve a gondtalan alkotás feltételeit -, amelyet a művészek egy-egyszemélyes jellegű dedikációval ellátottfestménnyel vagy grafikával köszöntekmeg. Az 1925-ös felsőbányai telep csaknem minden tagját itt találjuk, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Kelemen Emil,Fonó Lajos és Bánk Ernő spontán szerveződő művészkolóniájához csatlakozott Tarjáni Simkovics Jenő, a fiatalabbpályatársak közül pedig Barcsay Jenőt,Mattioni Esztert és Medveczky Jenőt istársaságukban találjuk. Többségük szerepel azon az archív fotográfián (Zwickl András 2001. 32.), amely Törökkoppányban készült 1927 szeptemberében.


      Festő témák és kísérletek

      A somogyi falvak festői részletei, valamint e táj lakóinak hétköznapjai ésünnepei váltak a kis kolónia tagjainak legfontosabb témáivá. A kompozícióktöbbsége Igalhoz köthető, emblematikusmotívummá vált a téglagyár, a homokbánya és a gémeskút, amelyek Aba-Novák Vilmos vagy Patkó Károly esetében szinte egész képsorozatokat alkotnak.De megjelennek képeiken a falu életéből vett jelenetek is: a mezei munkások,a kubikusok, a favágók, az állatvásároknyüzsgő forgataga és a vasárnapi templomjárók sokasága. nehezebben azonosíthatók a Törökkoppányban született alkotások, Aba-novák pontos címekkel meghatározott festményei jelentős segítséget nyújtanak a két helyszín korábban összemosódó motívumainakszétválasztásához. A törökkoppányipatakparton átívelő hidak, háttérben afalusi házakkal és a templom karakterestornyával több festményen és lavírozotttusrajzon is megjelennek.

      rn

      A táj különleges atmoszférájáról Aba-Novák tudósította Lázár Bélát, az ErnstMúzeum művészeti igazgatóját egy1927 júliusában Igalról keltezett levelében. "A vidék igen megfelelő: földszintes hegyek, enyhe dombvidék, tipikusanDunántúl, Somogy. Az élet is az: porbankérődzik itt az élet, és ez részemre új. Néhány vásznamon evvel foglalkozom.Csodálatos dolog az, hogy mint viaskodik az őszinte, egyenes fény a meleg, sőt forró porral. Valóságos színorgia, igen kicsi skálán. nem tarka, a por uniformizálja a színeket és mégis ugyanakkorfelbontja! (…) A munka vígan folyik, sajátgyártmányú festékeimmel. Úgy vagyok afestékkészítéssel, hogy azt hittem elvetem a festék gondját. Ez igaz, de ugyanakkor magamra vettem egy rakás festő festékgondját. Ebben aztán kitűnő társam, Fonó Fleischer Lajos kolléga kitűnő segítségemre van" (Idézi Molnos Péter2006. 24.). Aba-Novákék festékgyártóvállalkozása az 1920-as évek másodikfelében működött, első eredményeit máraz 1925-ös felsőbányai nyár alatt kipróbálhatták, majd a somogyi tartózkodássorán is saját festékekkel dolgoztak. A technikai kísérletezések ezekben azesztendőkben jelentősen hozzájárultak Aba-novák stílusának változásához,amely különösen az Igalon és Törökkoppányban készült képeken mutatható kiigazán.


      Körmenet és variációi

      A Virág Judit Galéria aukcióján szereplő, több mint fél évszázados lappangásután előkerült Körmenet Aba-Novák Vilmos művészi és technikai kísérletezéseinek egy reprezentatív darabjaként született meg 1927 nyarán Igalon. Aművész ez alkalommal a kis falu egy jelentős ünnepnapját választotta ábrázolása tárgyául, a kompozíció középpontjába helyezve a település centrumábanálló, középkori eredetű barokk templommagasba törő tornyát. A szakrális épületet sudár jegenyefák, két oldalon alacsony falusi épületek veszik körül, azelőtérben ünneplő ruhába öltözött falusiasszonyok, leányok és parasztemberekhaladnak a templom felé magasra emeltszínes zászlókkal. A művész számáraelsődleges motívummá a falusiak sokasága vált, beszédes testtartásukkal,mozdulataikkal, gesztusaikkal. A méltóságteljesen közelítő tömeg szélén nagyjellemző erővel ábrázolta a kitaszítottak, koldusok groteszk alakjait, balra pedig már-már saját szórakoztatására festette meg a falusi hétköznapokat felidéző lovas szekeret, csupán néhány vonallal jelezve a figurákat.Aba-novák 1926-1928 között készített merész, kísérletező jellegű alkotásainak elsődleges szereplőivé a sugárzó,mindent átjáró fény és az élénk színekváltak.Somogyban született képeinekmotívumai egyre inkább felolvadnak avakító fény és a vibráló színek hatására,néha szinte látomássá alakítva az egészen hétköznapi motívumokat is. 1927-ben készült Körmenet című képének tárgyai és figuráinak plasztikája szinteteljesen eltűnik, áttetszővé, transzparenssé válnak, már csupán a dekoratívkörvonalak jelzik ottlétüket. Különleges Aba-novák festményének felülete, faktúrája is, hiszen megelőlegezve a későbbi temperatechnikát szinte szárazon festett olajjal, sok helyen festőkéssel vastagon kente fel az anyagot, vagy egészen vékonyan, néhol magát a vászon fehér alapozását is láttatva. Képünk különleges példája a művészkísérletező periódusának művészi éstechnikai téren egyaránt. Akkor válikigazán izgalmassá, ha összevetjük a hasonló témájú alkotásaival, amelyek első változatait már 1925 nyarán elkészítette. A felsőbányai tartózkodás során születtek meg Aba-novák első nagyobbszabású népélet kompozíciói, közöttüka körmenet témájának variációi, különböző technikákban: festmények, rajzokés sokszorosított grafikák. A téma változatai az 1930-as évek közepéig követhetők nyomon Aba-novák életművében,adaptálódva aktuális törekvéseihez. Az1925-ben készített rézkarc-változatalapkompozíciója, klasszicizáló formanyelve, expresszív felfogása él tovább az 1930-ban már temperatechnikával elkészített, dekoratívan megoldott nagyméretű, az életmű egyik kimagasló darabjaként számon tartott épéletképén is.

      Zsákovics Ferenc

      rn

       

      rn

       

  45. Aba-Novák Vilmos - Cserépvásár körül
    1. Az Angliában fényes karriert befutó – mellesleg egy korai Kodak kamerával önmagát lelkesen filmeztető - László Fülöpön kívül a két világháború közötti évekből Aba-Novák Vilmos az egyetlen olyan magyar festő, akinek alkotói módszerét alaposan megismerhetjük egy szerencsésen fennmaradt, 1935-ös dokumentumfilm segítségével. A New York-i City College művészeti kurzusán rögzített felvétel tökéletesen alátámasztja azokat a kortárs beszámolókat, melyek Aba-Novákot virtuóz, „könnyűkezű” festőként írják le, aki a rendelkezésre álló képfelületet bravúros gyorsasággal, szédületes technikai lendülettel tölti meg jellegzetes, csattanó színfoltjaival és tökéletesre trenírozott ecsetjének fürge fintoraival. Szilágyi Sándor, a Gresham kör egyik legfontosabb műgyűjtője így emlékezett az általa személyesen ismert művészekre, arra a gyötrelmes vagy éppen könnyed küzdelemre, mely a művek megszületéséhez vezetett: „A legnehezebben Egry meg Berény dolgozott. Bernáth elmélyedve, Berény állandóan spekulálva: sok vázlatot is készített, képét számtalanszor átfestette. Aba-Novák rendkívül könnyen festett, megkezdte az egyik sarokban, aztán ment szépen sorjában, lesz, ami lesz.” Gerevich Tibor, a festő legjelentősebb mentora, a korszak kultúrpolitikájának első számú alakítója hasonló emlékeiről számolt be az 1942-es emlékkiállítás katalógusában: „Képeihez nagyobb tanulmányokat nem készített, csak vázlatkönyveiben s irkaszerű füzetek lapjain rögzítette meg elgondolásait; a kép maga a deszkán vagy kartonlapon született meg.”

      Az életmű általunk ismert része igazolni látszik a kortársak emlékeit: a murális munkákhoz készített vázlatokon kívül a táblaképek esetében csak mellékesnek látszó rajzi előkészületekről, de legtöbbször még azokról sem ad számot a fennmaradt emlékanyag. Mintha Aba-Novák valóban a végső fatáblán fűzte volna végleges csoporttá a korábban itt-ott ellesett, majd rajzok százain, ezrein rögzített, s így már szinte ösztönös tudássá érlelt formákat, mozdulatokat, emberi típusokat. Alkotás közben csak merített egyet kifogyhatatlan vizuális emlékraktárából, s egységes kompozícióvá szervezte a kaleidoszkóp korábban különálló darabkáit.

      Izgalmas véletlen, hogy az utóbbi években több olyan alkotás is felbukkant, mely ezt az egyértelműnek látszó alkotói metódust más megvilágításba helyezi. A korábban csak írott forrásból és egy kisebb méretű változatról ismert Trattoria monumentális vászna és a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Térzene alig egy éve felbukkant, jóval kisebb, de későbbi stílusfokot képviselő variációja mellett a most bemutatott festmény is arra int, hogy a vázlat-változat-variáció kérdéskör tisztázása Aba-Novák életművének vizsgálatakor is érdekes tanulságokkal szolgálhat. Különösen izgalmasnak látszik ebből a szempontból a nagy vízválasztónak tekinthető, 1930 körüli időszak. Ez volt ugyanis a nagy átalakulás korszaka, mikor a vászon alapról, a pasztózus, szinte reliefszerűen felvitt olajfestékről és a formák plasztikusságát hangsúlyozó modellálásról a római ösztöndíj hónapjai során Aba-Novák áttért a gyökeresen más festésmódot igénylő temperára, valamint a szürke közegből kivillanó foltok szőnyegszerűen dekoratív komponálására. Ez a metamorfózis természetesen nem rögtön, hanem egy rendkívül érdekes, átmeneti periódus során ment végbe, melyet éppen a korábban említett művek fémjeleznek a legjobban.

      A most bemutatott, Cserépvásár című kép rögtön a Rómából való hazatérést követően, Aba-Novák szolnoki „honfoglalása” idején készült. Talán ez az utolsó olyan munkája, mely a később kizárólagossá váló falemezzel szemben még vászonra készült, technikája pedig tökéletesen jellemzi a korszakhatárt: olajfesték és tempera egyaránt megtalálható rajta.

      A szolnoki Damjanich János Múzeumban őrzött későbbi, végső változattal szemben a szinte pontosan azonos méretű, feltehetően 1930-ra datálható alkotás kompozíciója egyszerűbb, levegősebb, az érett korszakra jellemző kaleidoszkópszerű zsúfoltság helyett a könnyen „feldobott” foltok elengedettebb ritmusa dominál. Bár a festmény jobb alsó sarkában látható szignó azt bizonyítja, hogy Aba-Novák befejezettnek tekintette művét, a kidolgozás során tudatosan megállt azon a fokon, amikor még a szabadon, lendületesen húzott körvonalak és az akvarellszerű nagyvonalúsággal felvitt színmezők az alakulás izgalmas folyamatáról, s nem a lezárt végeredményről adnak számot. A kép legnagyobb erénye páratlan dekorativitásán túl éppen ez: végigtekintve felületén végre bepillanthatunk Aba-Novák virtuóz alkotói módszerébe, részesei lehetünk azoknak a pillanatoknak, mikor a festői forma éppen megszületik.

      MP

  46. Aba-Novák Vilmos - Adriai halászváros (Porto dell\\Adriatico)
    1. Út az új stílus felé

      A római Collegium Hungaricum ösztöndíjasát, az 1929 januárjában az olasz fővárosba érkező Aba-Novák Vilmost nem a város barokk pompája, nem a toszkán quattrocento fényűző emlékei és nem is a kortárs olasz törekvések nyűgözték le: az elkövetkező hónapokban rá zúduló hatalmas emlékanyagból elsősorban az ókeresztény mozaikok és a trecento primitívjei indították el fantáziáját. A képek narratív csoportfűzése, a szőnyegszerűen kibomló, additív kompozíció, a ragyogó, tiszta kolorit és a táji részletek, az apró házakkal teleszórt dombok látványának alapformákra visszavezethető, szinte kubisztikus összhatása mind-mind nyomott hagytak frissen kibontakozó, új stílusában. A meddő kísérletezésekkel eltelt első néhány hónap után – a reneszánsz példák nyomán és talán Patkó Károly ösztönzésére – technikai téren is a változás mellett döntött: képeit 1930-tól kezdve temperával festette. Ez a lépése páratlan áldozattal járt, hiszen kortársai közül alig találunk valakit, aki a lassabban száradó, jól alakítható, szinte reliefszerűen cizellálható olajfestéket nála virtuózabban használta volna, aki a felületalakításban rejlő érzéki hatásokat jobban ki tudta volna aknázni. Aba-Novák célja azonban a szín végletes feltüzesítése mellett a nagy méretek, a fal meghódítása volt, s mindkettő felé az új médiumon, a temperán keresztül vezetett az út.

      Ihlető utazások

      Az Adriai halászváros az ösztöndíjas hónapok során festett alkotások többségéhez hasonlóan jól mutatja, hogy Aba-Novák számára a vidéki Itália atmoszférája, a tengeröblöket ölelő, pezsgő kikötők, a sziklákra kúszó középkori városkák hangulata és látványa jóval többet adott, mint Róma grandiózus, barokkos miliője. A távoli utazásokon átélt élmények inspiráló erejét hangsúlyozza 1930 júniusának végén fogalmazott levelében is: "A római barokk kultusz után Perugiában fellélegeztem. Utazásom – Perugia-Arezzo-Francavilla al mare-San Vito-Sanciano – olyan eredményes volt, amihez foghatót eddigi pályámon még nem éltem át. Ez csudálatos volt." E Patkó Károllyal közösen tett kirándulásokon születtek azok a rajzi vázlatok, melyeket Aba-Novák római, majd később budapesti műtermében fejlesztett kész kompozíciókká.

      Az Adria gyöngyszeme: Lussinpiccolo

      Aba-Novák olasz vedutáinak ihlető színhelyei általában nem azonosíthatók pontosan: alkotói módszeréhez hozzá tartozott, hogy egy-egy táblaképén nem konkrét táji részletek topografikus hűségű leírását adta, hanem több rajzi vázlatát „gyúrta” esszenciális, a táj karakterét tökéletesen kifejező kompozícióvá. A most vizsgált festmény hátoldalán azonban segítséget kapunk a téma azonosításához. A fatáblára írt sorok és a kép egykori tulajdonosának felragasztott cédulája egyaránt arról tudósít, hogy Aba-Novák az isztriai Lussinpiccolo idealizált részletét rögzítette képén. A horvátországi Losinj szigetén elterülő, ma Mali Losinj-nak nevezett város, mely 1860 körül az adriai térség egyik legjelentősebb tengeri-kereskedelmi központja volt, az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchiához, majd ezt követően 1948-ig Itáliához tartozott. Népszerűsége a turisták között a harmincas években is töretlen volt: a legszebb fürdőhelyeket összegyűjtő, 1934-ben kiadott Plages dItalie hosszan méltatja ideális éghajlatát, festői természeti környezetét és kiváló hoteljeit. Aba-Novák lussinpiccolói tartózkodásáról írásos forrásunk nincs, így feltételezhetjük, hogy csupán egy pár napos, rövid motívumgyűjtő látogatást tett a menetrendszerű hajójárattal Velencéből, Anconából vagy Triestből egyaránt megközelíthető, tengerparti városban.

      Aba-Novák egy olasz lovag gyűjteményében

      A festmény értékét a művészi kvalitás és a kiváló állapot mellett tovább emeli az a ritka erénye, mellyel a magyar műalkotások esetében fájdalmasan ritkán szembesülhetünk: pontosan rekonstruálható története. A fatábla hátoldalán olvasható, az egykori tulajdonos, Giovanni Finazzi fia által leírt információk szerint Aba-Novák 1934-ben, a velencei biennálén ismerte meg a lovagi címmel is kitüntetett, jeles olasz műgyűjtőt, aki rögtön meg is hívta a fiatal magyar festőt bergamói otthonába. A látogatás alkalmából Finazzi megvásárolta az Adriai halászváros című festményt, mely be is került a gyűjtemény 1942-ben kiadott monográfiájába, többek között Favretto, Segantini, Modigliani, De Chirico, Casorati, Morandi és Marquet alkotásai közé.

      MP

      Reprodukálva
      Collezione Giovanni Finazzi. Bergamo, 1942. 266. oldal.
  47. Aba-Novák Vilmos - Román tánc
    1.  Ajándék Dobrovolszky Andrástól 1975-ben
      MNG ltsz.: G.75.1/12

      Irodalom: Varga 1937. 160. (Rézkarc 42.); Gerevich 1942. o. n. R: 12.; -yz-: Aba-Novák emlékkiállítása. Szépművészet, 1942. 4. R: 4. tábla; 1942 Nemzeti Szalon Kat. R: XIV. tábla; B. Supka 1966. 29.; Murádin 1972. 23.; Murádin 1998. 91.; 1999 Bukarest Kat. R: 61.; 1999 Érsekújvár Kat. 16.

      Aba-Novák eksztatikus és vizionárius grafikái végül teljes mértékben függetlenedtek a vallásos tematikától. A Román tánc című rézkarcra - amelynek olajban megfestett változata is elkészült - ráillenek Elek Artúr sorai: \"Egy időben az expresszionisták módján a térbe hasított vonalakkal igyekezett a levegőt és mozgását érzékeltetni.\"9 A kozmikus erejű fényben fürdő alakokat azonban már nem vallásos átszellemültség ragadja magával, a féktelenül mulatozó parasztok Aba-Novák későbbi vurstli- és cirkuszjeleneteinek vaskos, bővérű figuráit előlegezik meg.Jegyzetek:9 Elek 1937. 203.
  48. Aba-Novák Vilmos - Felsőbányai Zazar-völgy
    1. Irodalom: Varga 1937. 160. (Rézkarc 46.)

      A következő évben, 1925-ben Patkó több budapesti festőt, köztük Aba-Novákot is a Nagybányához közel eső, hegyekben fekvő kis bányászvárosba, Felsőbányára csábított.1 A festői táj, a gyorsfolyású patakok, a vadregényes hegyvidék és a helybeli emberek mindennapjai nagy hatással voltak a Budapestről érkező művészekre, még pár évvel későbbi képeiken is előfordulnak itteni motívumok. Májustól egészen októberig Aba-Novák Vilmos és Kató mellett többek között Kelemen Emil, Bánk Ernő és Fonó Lajos töltötték itt a nyarat. Terveik szerint régi barátjuk, Nagy Imre, akivel az évtized elején együtt tanultak az Olgyai-osztályban, szintén csatlakozni akart hozzájuk, de mire Felsőbányára érkezett, addigra Aba-Novákék már hazautaztak.2 A kisváros szinte minden képen felbukkanó emblematikus motívumai - Nagybányához hasonlóan - a templomtornyok. Kelemen Emil több ábrázoláson is megörökítette a Felsőbányán dolgozó művészeket. Kisméretű festményén önarcképe mellett Patkó és Aba-Novák alakja látszik, egyik rajza pedig Tersánszky Józsi Jenő nagybányai művészéletet bemutató Félbolond című regényének egyik illusztrációjaként jelent meg, ezen Kelemen saját maga mellett Patkót, Aba-Novákot és Katót, valamint egy Markovics nevű férfialakot szerepelteti.

      Jegyzetek:
      1 Patkó szerepéről Kelemen Emil számolt be egy levelében Murádin Jenőnek (idézi: Kishonthy Zsolt-Murádin Jenő: Nagy Oszkár. MissionArt Galéria, Miskolc, 1993, 24.).
      2 Nagy Imre 1983. 119.

      Képek:
      1. FELSŐBÁNYA, 1925. Képeslap. Magántulajdon
      2. KELEMEN EMIL: Három festő Felsőbányán, 1925. MNG

       

  49. Aba-Novák Vilmos - Álló női akttanulmány
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1960-ban
      MNG ltsz.: F.60.126
      Irodalom: B. Supka 1966. R: 41.; Zsákovics 1995b. 60.

      1919-1920 táján - közös műtermében dolgozva - Korb, Aba-Novák és Patkó legfontosabb törekvése az emberi test szerkezetének tanulmányozása volt, formakísérleteik eredményeit kubisztikus felbontású aktkompozíciókban valósították meg. A nagyszabású, bibliai-mitológiai festményeket megelőző aktvázlatok és kompozíciós tanulmányok közül való Korb Erzsébet és Aba-Novák Vilmos egy-egy erőteljes, szénnel készült, szobrászi felfogású rajza, melyek jól mutatják kapcsolódásukat a megelőző periódushoz, az 1910-es évek avantgárd művészetéhez. Közvetlen analógiaként elsősorban Nemes Lampérth József nagyméretű aktfestményei, erőteljes tusrajzai és a klasszicizálóbb Kmetty János plasztikus megformálású, monokróm aktjai, illetve a Pécsi Művészkör tagjainak - Dobrovics Péter, Gábor Jenő - alkotásai kínálkoznak.

      Képek:
      27. NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF: Háttal álló akt, 1916. JPM

       

  50. Aba-Novák Vilmos - Törökkoppányi híd
    1. Irodalom: 2000 Ferenczy Kat. R: 21.

      A felsőbányai nyár azonban csak egyszeri alkalomnak bizonyult, Aba-Novákék a következő évben nem tértek vissza ide. A művészbarátok egy ideig Aba-Novákék zugligeti lakása körül festettek, majd 1927-ben a Somogy megyei Igalra látogatott le egy népesebb társaság. Az ide verbuválódó kis kolónia dr. Baumgartner Sándor orvos vendégszeretetének köszönhetően tölthette itt a nyarat, ősszel pedig a közeli Törökkoppányba költöztek át, ahová szintén a helyi orvos, dr. Németh Andor invitálta őket. A jellegzetes motívumok, az igali gémeskutak és kubikusok, a törökkoppányi híd és a napfényben fürdő falu hegyes templomtornya mindannyiuk képein megjelenik. Aba-Novák és Patkó mellett a felsőbányai nyár többi résztvevője - Kelemen Emil, Fonó Lajos és Bánk Ernő - is Somogyban dolgozott, és a társaság másokkal is kibővült. Közülük Barcsay Jenő és Medveczky Jenő a húszas évek elején az ún. Zsenimagazin, az epreskerti Stróbl-féle szoborosztály gipszraktárának a lakója volt, akárcsak Patkó Károly, kapcsolatuk valószínűleg innen datálódhat.

      Képek:
      3. PATKÓ KÁROLY: Somogyi falu, 1927. Lappang
      4. ABA-NOVÁK VILMOS: Falusi híd szekérrel, 1927. Magántulajdon

       

  51. Aba-Novák Vilmos - Harsányi Kálmán arcképe
    1. Vétel Szilárd Vilmosnétól 1967-ben
      MNG ltsz.: G.67.65
      Irodalom: 1924 Zürich Kat. R: o. n.; Elek 1930. R: 12. (o. n.); Gerevich 1942b. o. n. R: 7.; Varga 1937. 161. (Rézmetszet 4.); B. Supka 1966. 28.; Zsákovics 1995b. 60.

      A festmények mellett a grafikák között is találkozunk portrékkal, számuk azonban feltűnően csekély. A fiatal rézkarcolók önarcképei alapján azt gondolhatnánk, hogy a portré műfajában nemcsak magukat, hanem másokat is előszeretettel örökítettek meg, éppen ezért meglepő, hogy számarányukat tekintve mennyire háttérbe szorulnak az általuk készített arcképek, amelyek amúgy is elsősorban egymást ábrázoló grafikák. A korszak hírességeiről csak egy-két általuk készített portrét ismerünk. Nem tudjuk, vajon késztethette Aba-Novákot Harsányi Kálmán (1876-1929) költő és író arcképének rézbe metszésére, talán külső megrendelésre született meg a mű. 1923-ban, a portré készülésének évében a Nemzeti Színház nagy sikerrel mutatta be Harsányi Ellák című tragédiáját,9 amelyről a Nyugatban Kosztolányi Dezső írt kritikát. A méltóságteljes, szinte kőből faragott arc plasztikus fény-árnyék kontrasztjai Aba-Novák korai önarcképeiről ismerősek.

      9 Nagy Imre: Harsányi Kálmán. Szócikk in: Új Magyar Irodalmi Lexikon H-Ö. Főszerk.: Péter László. Akadémiai, Budapest, 2000. 834-835.

       

  52. Aba-Novák Vilmos - Mene
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1960-ban
      MNG ltsz.: G.60.51
      Irodalom: Elek 1925. R: 445.; (e. a.) (Elek Artúr): Grafikai kiállítás. Az Ujság, 1926. február 13.; Elek 1930. 14.; Ybl 1931. 146.; Elek 1937. 206.; Varga 1937. 159. (Rézkarc 38.); B. Supka 1966. 27.; Németh 1968. 70.; P. Szűcs 1982. 219.; Lyka 1984. R: 7.kép; P. Szűcs 1985. 420.; Szücs 1994. 31.; Szatmári 1994. R: o. n.; Szatmári 1998. 10.

      Aba-Novák más grafikáin is előszeretettel nyúlt vadul nyüzsgő tömegjelenetekhez, amelyeken az égnek lökött, gyakran az arcoknál is beszédesebb kezek állnak a kompozíció középpontjában. Egy kéz a főmotívuma a Mene, tekel, ufarsin című rézkarcnak, amely az Ótestamentumban szereplő káldeus király, Baltazár történetét meséli el: a közeli halálát megjövendölő égi kéz által falra írt jóslatot Dániel próféta fejti meg. Aba-Novák kitűnő érzékkel jeleníti meg az expresszív fény-árnyék hatásokra épülő, tragikus végkifejletbe torkolló vallásos témájú kompozíciókat, még egy vidéki körmenet is a krisztusi passió valódi drámájává válik.
  53. Aba-Novák Vilmos - Szakállas önarckép pipával
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1960-ban
      MNG ltsz.: F.60.121
      Irodalom: B. Supka 1966. R: 21.; 1976 MNG Kat. R: 3.; Kontha 1985. II. R: 68. kép; 1994 Nagykanizsa Leporelló R: címlap; Zwickl 1994b. 17.; Zsákovics 1995b. 60.; 1999 Polgár Galéria 25. Kat. 54.

      Az önarcképek a művészek valóságban is folytonosan átalakuló arcának különböző állapotait vonultatják fel. Így többeknél fordulnak elő szakállas önportrék, nemcsak Szőnyi vagy Varga Nándor Lajos, hanem Aba-Novák is ábrázolta magát szakállasan, aki 1923-as önarcképén egy speciálisan rá jellemző attribútummal, a pipával látható. A tusrajzot rézkarcváltozat követte, és a beállítás még egy három évvel későbbi festményen (katalógusunkban 146.) is megismétlődik. A rajz készülésének évében, 1923-ban az Alkotás Művészház nagyszabású Önarckép-kiállítással nyitotta meg kapuit, amelyen grafikáikkal többek között a Fiatalok és a rézkarcoló nemzedék tagjai, így Uitz és Kmetty, illetve Szőnyi és Aba-Novák is részt vettek.

      Képek:
      7. ABA-NOVÁK VILMOS: Barettes önarckép, 1920 körül. Lappang
      8. KMETTY JÁNOS: Önarckép, 1913. MNG
      9. SZŐNYI ISTVÁN ÖNARCKÉPÉT FESTI, 1920 körül. SZIE

       

  54. Aba-Novák Vilmos - Önarckép kalapban
    1. Vétel özv. Aba-Novák Vilmosnétól 1959-ben
      MNG ltsz.: F.59.139
      Irodalom: -yz--: Aba-Novák emlékkiállítása. Szépművészet, 1942. 4. R: 6. tábla; Zsákovics 1995b. 59.

      Az 1920-as évek első felében sajátos típust képviselnek a turbános, kalapos önarcképek, melyekhez a klasszikusok, elsősorban a nagy hatású Rembrandt alkotásai szolgáltak mintául. Az archaizáló önarcképek modernebb változata a kalapos önportré, mely Szőnyi István és Patkó Károly mellett Aba-Novák művei között is hangsúlyos szerephez jut. Aba-Novák nagyméretű, szenet tussal keverő technikával készült lapján heroikusan fogalmazta meg önarcképét. A plasztikus megformálású, monumentális hatású, néző felé forduló fej hasonló formában jelenik meg több ez időben készült olajfestményén is, kiegészülve a kezek beszédes játékával. Aba-Novák analizáló, kubisztikus felfogása szorosan kapcsolódik az 1910-es évek aktivista hagyományaihoz, Nemes Lampérth József és Kmetty János alkotásaihoz. Az önarckép és a hozzá kapcsolható korai grafikai munkák, különösen a portréábrázolások mutatják Aba-Novák szobrászat iránti érdeklődését. Szőnyihez, Nagy Imréhez hasonlóan vonzódott a plasztikához, gyakorlatban is foglalkozott mintázással, önarcképe mellett mestere, Olgyai Viktor portréját több változatban elkészített.


      Jegyzetek:
      10 F. Antal 1983. Olgyai 4.

      Képek:
      24. ABA-NOVÁK VILMOS: Önarckép, 1920. Magántulajdon

       

  55. Aba-Novák Vilmos - Kubikosok
    1. Ajándék Oltványi Imrétől 1936-ban
      ltsz.: 69.1.1.
      Irodalom: Sümegi György: Oltványi Imre mint gyűjteményalapító és műgyűjtő. Ars Hungarica, 1994. 1., 175.

      Aba-Novák és barátai a következő év, 1927 nyarát a Somogy megyei Igalon töltötték. Képeiken leggyakrabban verőfényben megjelenő, hol ünneplő, hol dolgozó emberek láthatóak, leginkább talicskás kubikusok, akiket Aba-Novák tusrajzokon és több olajfestményen is megörökített. A kompozíció vázát néhány vonal jelöli ki, a horizont és villanypóznák egyeneseit a ló vontatta kordék bukdácsoló hullámvonala ellenpontozza. Az emberalakok már nem tekintenek a magasba, a képfelület nagyobbik részét mégis a vázlatosan, elnagyoltan megfestett égbolt kavargó fényjelenségei foglalják el. A felhőket keresztülhasító napsugarak fénye ugyan nélkülöz mindenfajta jelképes konnotációt, de ezek a képek is azt példázzák, hogy \"Aba-Novák művészetének ereje mint vált fokozatosan immateriálisabbá, intellektuálisabbá. A formákban hangsúlyozott, régi brutális erőt magasabb rendű energiák váltották fel, amelyek felülkerekedtek a testeken. A világegyetem erői hatoltak kompozícióiba. Ezek varázsolják át legegyszerűbb, falusi, külvárosi képtémáit kozmikus víziókká.\"4
      Jegyzetek:
      4 Ybl Ervin jelentése [a Szinyei-díjak adományozása alkalmából]. MM 1928. 1. 63.
      Képek:
      3. ABA-NOVÁK VILMOS: Körmenet, 1927. Magántulajdon
      4. ABA-NOVÁK VILMOS: Mezőn, 1927 körül.Magántulajdon

       

  56. Aba-Novák Vilmos - Fatelep Építkezés
    1. Vétel özv. Valkay Ferencnétől 1960-ban
      MFM ltsz.: 60.2.1.
      Irodalom: B. Supka 1966. 40.

      1927-ben Aba-Novák több, hasonló témájú festményt készített. A hol téglagyárat, hol homokbányát ábrázoló képeken a megfeszített erővel dolgozó parányi alakok elvesznek a fényátjárta tájban, pár vonással felvázolt pálcikafigurájuk staffázs-szerűen jelzi az őket körülvevő környezet léptékét; a Fatelep című képen az előtérből a mélybe nyúló, rövidülő szálfák vezetik a tekintetet a kémények és az épületek tövében csillét toló figura felé. A négyzetes vagy álló formátumú képeken a kompozíció vonalas szerkesztettségét az atmoszférikus fényjelenségekkel ütközteti a művész: \"A testek plasztikája felolvadt az éterben, a vakító világosságnak nem állhatnak ellent a szigorúan elhatárolt formák, körvonalak. De Aba-Novák feszültséggel telített fényittassága nem szívja fel a színeket, sőt felfokozza ezek tüzét, zengőbbé, ragyogóbbá teszi a kékeket, zöldeket, sárgákat.\"5 Nem véletlen, hogy a KUT 1929. januárjában megrendezett kiállításán Aba-Novák egyik képe - a Somogyból és az Igal mellett harmadikként - Forma és szín címmel szerepelt.

      Jegyzetek:
      5 Ybl Ervin jelentése [a Szinyei-díjak adományozása alkalmából]. MM 1928. 1. 63.
       
      Képek:
      5. ABA-NOVÁK VILMOS: Óbudai téglagyár, 1927 körül.Lappang
      6. ABA-NOVÁK VILMOS: Bánya, 1927. Lappang

       

  57. Aba-Novák Vilmos - Fény
    1. Irodalom: B. Supka 1966. R: 11. kép; Szabadi 1996. 192. R: 193.

      \"A mindenható erővel behatoló fény lett Aba-Novák festői témája. Nem az impresszionizmus zsongó, vibráló napsütését, hanem a látományszerűen fölfokozott színfölvillanások kápráztató fénykévéit festi\" - írta a művészről Ybl Ervin az 1927-es Szinyei-jutalom elnyerése alkalmából.1 A méretét tekintve is nagyszabású Fény inspirációs forrása Felsőbánya volt, Aba-Novák a táj és a jellegzetes szalmakalapok motívumát onnan hozta magával, de a képet minden bizonnyal Budapesten fejezte be.2 Míg az eredetileg szintén Dajbukáték birtokában lévő mű fekvő formátumú rajzvázlata a figurákra koncentrál, addig a függőleges irányban megnyújtott festmény felső szféráját az izzó napkorong, és a belőle prizmaszerűen tördelt sugarakban szétáradó fény tölti ki. Ez a fajta fénykezelés kezdettől fogva jelen van a rézkarcoló nemzedék grafikai lapjain, elsősorban bibliai tárgyú kompozíciókon találkozunk vele, vallásos témájú festményen viszonylag ritkán és későn bukkan fel. A Fény készülésének évében megrendezett Egyházművészeti kiállításon lehetett látni Aba-Novák Szent Ferenc pályázatra festett képét, amelyen a madaraknak prédikáló szent átszellemült alakját árasztja el a napfény. \"Naturalista vagyok, de nem a betű, hanem a lényeg szempontjából. Földön járok, de a szemem a térben kutat, felfelé nézek\"3 - írta 1928-ban Aba-Novák.

      Jegyzetek:
      1 Ybl Ervin jelentése [a Szinyei-díjak adományozása alkalmából]. MM 1928. 1. 63.
      2 Supka Magdolna a festményt monográfiájában (B. Supka 1966. R: 11. kép) 1924-1925-re datálja. A mű stílusa, illetve Borghida Pál Aba-Novák munkamódszerére vonatkozó közlése alapján valószínű, hogy a művész a Felsőbányán készített vázlatok alapján a következő évben festette meg a képet: \"Aba Novák [Felsőbányán] kisebb alakú, nagyon szép, ragyogó színekben tartott képeket festett, amiket csak otthon, Pesten dolgozott fel nagyobb kompozíciókban.\" (Borghida Pál levele Murádin Jenőhöz, Temesvár, 1970, idézi: Murádin 1998. 90.).
      3 Aba-Novák Vilmos 1928-os önéletrajza (MNG Adattár 12571/59).

      Képek:
      1. ABA-NOVÁK VILMOS: Fény felé nézők, 1925. Magántulajdon
      2. ABA-NOVÁK VILMOS: Szent Ferenc, 1926. MNG

       

  58. Aba-Novák Vilmos - Gémeskút Itatás gémeskútnál
    1. Vétel Dr. Tompa Kálmántól 1968-ban
      ltsz: JPM ltsz.: 68.1.
      Irodalom: B. Supka 1966. R: 20.

      Az igali táj rendszeresen visszatérő motívuma a somogyi lankák előtt magasodó gémeskút. Ez a részlet majdnem mindegyik itt dolgozó művész képén megjelenik. Aba-Novák kisméretű festményén és Patkó rézkarcán állatokat itatnak.
  59. Aba-Novák Vilmos - Zugligeti részlet Kocsmaudvar
    1. Ajándék özv. Benkő Lászlónétól 1990-ben
      MNG ltsz.: 90.20 T
      Irodalom: 1996 Nyíregyháza Kat. 1.; Zsákovics 1999d. 138., 141. R: 138.; Zsákovics 2000a. 40. R: 40.

      A Szőnyi-kör tagjai számára továbbra is idegen maradt a nagyváros, képeiken elvétve jelenik csak meg egy-egy városi motívum. A mindennapok ábrázolásai sem a modern nagyvárosi életformához, inkább az egyszerű és hagyományos falusi élethez kötődnek. Szőnyihez hasonlóan 1924-1927 között Aba-Novákék is vidékies környezetben, a Zugligetben laktak. \"Egy öreg vendéglő oldalszárnyában\"6 egy földpadlós nyári konyha volt az otthonuk. A Zugligeti részleten valószínűleg ez a Budapestre bejáró kofák által látogatott Csillagvölgyi úti vendéglő látható.7 A bensőséges hangulatú festmény az igali stílusváltás, a kirobbanóan színes és kivilágosodó festéksávokra szabdalt képek előtt készült. Ismerjük tusvázlatát, és egy pár évvel későbbi, zömökebb formátumú, de világosabb és oldottabb felfogású temperaváltozatát is.
      Jegyzetek:
      6 Mattioni Eszter. (Pogány Ö. Gábor előszavával) Szekszárd, 1990. 16.
      7 Zsákovics 1999d. 138.

      Képek:
      4. ABA-NOVÁK VILMOS: Zugliget, 1930 körül. Lappang

       

  60. Aba-Novák Vilmos - Köszörűs
    1. Magángyűjtőtől 1949-ben
      IKM ltsz.: 64.200.1.

      Irodalom: 1962 MNG Kat. R: o. n.; 1963 Székesfehérvár Kat. R: o. n.; B. Supka 1966. R: 14. kép

      Az önarcképek és a bensőséges családi jelenetek mellett a többi kép is hétköznapi szituációban, általában valamilyen munka közben örökíti meg a különböző figurákat. Aba-Novák nagyméretű festményén a jelzésszerű közegben a szöcskeszerű, nyápic Köszörűs komikusan meggörnyedő alakja szétálló lábfejeivel a művész karikaturisztikus irányba tartó emberábrázolásainak újabb állomása. A valószínűleg Igalon megfestett motívummal Bánk Ernő egyik képén is találkozhatunk.
  61. Aba-Novák Vilmos - Konyha Konyhában
    1. Vétel a BÁV Szt. István körúti üzletéből 1958-ban
      MNG ltsz.: 58.32 T

      Ugyanebből az időszakból származik a Konyha, amely Aba-Novák korábbi műveihez képest szokatlanul összetett kompozíciós sémát mutat. Az átlósan egymás mögé helyezett téri elemek erőteljesen érzékeltetik a képmélységet, az asztal előtt ülő idős asszony felülnézetből látszik. Alakja nem kap sok fényt, arca árnyékba borul, ruhájának sötét foltja mögött az asztal csillogó lapját és a csendéletszerű részletet az ablakon beáradó ellenfény atmoszférikus hatásai lazítják fel. A művész az életképszerű jeleneteken a figurákat gyakran egyéníti, tudjuk, hogy a Lopótökkel című festmény tar fejű modellje a zugligeti Sumics szomszéd volt. Mögötte az asztalnál borozgató figurák ülnek, és ez a motívum Aba-Novák festészetének egyik legfontosabb vonulatát indítja el.
  62. Aba-Novák Vilmos - Uzsonna a nyári kertben Anya gyermeke
    1. Irodalom: Zsákovics 1999d. 138-141. R: 139.; Zsákovics 2000a. 40.

      Az önarcképek mellett továbbra is kitüntetett helyet foglalnak el a családtagokról készített ábrázolások. A fényárban úszó kerti jeleneten a zöld reflexszínek dominálnak, a kép a Fürdetéshez (katalógusunkban 113.) hasonlóan a család-tematikát folytatja, és a kompozíció mellvédszerű elrendezését követi, de beállítása az előző évi Kettős arcképről is ismerős lehet (katalógusunkban 138.). Aba-Novákék Judit lánya csak 1928-ban született meg, ezen a képen Kató a festőbarát Novotny E. Róbert Gergő fiát eteti, a festmény készülésének évében ők is a zugligeti nyár résztvevői voltak.
  63. Aba-Novák Vilmos - Pipás önarckép
    1. Ajándék özv. Benkő Lászlónétól 1990-ben
      MNG ltsz.: 90.19 T
      Irodalom: 1999 MNG Kat. R: o. n.

      Az 1925-ös felsőbányai nyarat követően Aba-Novák és barátai nem utaztak messzi tájakra, hanem Aba-Novákék zugligeti lakása környékén, a budai hegyekben festettek. Az ekkor készült Pipás önarckép az évtized elejéről származó grafikák beállítását ismétli meg, a korábbi önarcképek folytatója. A kellékek és a spontánnak ható, ám mégis kiszámított mozdulat előzményei mind megtalálhatóak a régebbről ismert képeken, a kolorit az egy évvel korábbi festmények lilás-rózsaszínbe hajló reflexeit mutatja (katalógusunkban 138. és 143.).
  64. Aba-Novák Vilmos - Ivók Borozók
    1. Irodalom: Szücs 1999a. 234. R: 235.

      A jelképessé növelt lakomaábrázolásokkal szemben Aba-Nováknál az evő-ivó társaság mindig - még a bibliai tárgyú kompozíciókon is (Mene, Tekel, Ufarsin) - földhözragadt, vérbő figurák gyülekezete. Az Ivók később is számtalanszor megfestett témája ezen a képen még sötét tónusú rőtbarna háttér előtt bontakozik ki, a sűrűn rovátkolt mélytüzű színfoltokba szinte belesüppednek a kártyázó-iddogáló férfiak ormótlan és groteszk alakjai.

      Képek:
      3. ABA-NOVÁK VILMOS: Lopótökkel, 1926 körül. Lappang

       

  65. Aba-Novák Vilmos - Női akttanulmány
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1960-ban
      MNG ltsz.: F.60.125
      Irodalom: B. Supka 1966. R: 52.; Zsákovics 1995b. 59.

      Szőnyinél merészebb Aba-Novák Vilmos bravúros rövidülésben ábrázolt aktja, amely korai, a szerkezetet és plasztikus értékeket hangsúlyozó, kubisztikus tanulmányainak sorába illeszkedik. Modellje ismét a művész élettársa, Kató, akinek erőteljes, szép arányú alakját igen sok rajz és festmény - köztük a festőbarátok alkotásai - őrizték meg.
  66. Aba-Novák Vilmos - Fésülködés Fésülködő nő; A művész felesége
    1. Irodalom: Lyka 1926b. R: 91.; B. Supka 1966. 37. R: 9. kép; P. Szűcs 1985. 420.; 1996 MNG Kat. 258.

      Aba-Novák az Aktkiállításon a Fésülködés című művét mutatta be. A kisméretű olajvázlaton még az előző évben készült Fürdetés című kép kompozíciójának hatása érvényesül, de a végleges mű messze eltávolodik a korábbi időszaktól, és az addigi festményekhez képest is jól érzékelhető a stílusváltás. A barnába ragadó, sötét monokróm tónusokat szétrepesztik a prizmaszerűen vibráló reflexek, a lila és rózsaszín, türkizzöld és bíbor árnyalatok atmoszférikus remegése azonban nem szünteti meg a testek plaszticitását. Erre a túláradóan érzéki és spontán festőiségre teljes mértékben ráillenek Kállai Ernőnek a magyar festészet \"temperamentumát\" jellemző sorai: \"Ha életérzésünk szenvedélyes vagy cselekvő teljességéből alkotunk, egyenesen mohó vágygyal öleljük a teret, és zsúfoljuk a plasztikát. Faktúránk, viruló színeink, erővel teljes formáink csak úgy dúskálnak a sűrű zamatos matériában, hús-vér ösztöneink eme pompázó festői testté válásában.\"10

      Jegyzetek:
      10 Kállai 1925. 17.

      Képek:
      12. ABA-NOVÁK VILMOS: Fésülködés (Vázlat), 1925. Magántulajdon

       

  67. Aba-Novák Vilmos - Kettős arckép A művész és felesége
    1.  Vétel Dajbukát Ilonától 1961-ben
      MNG ltsz.: 61.41 T
      Irodalom: 1942 Nemzeti Szalon Kat. R: I. tábla; Balog 1943. R: 30. kép; 1962 MNG Kat. R: 1. kép; B. Supka 1966. 37., 100. R: I. kép; 1975 Luzern Kat. R: o. n.; P. Szűcs 1985. 420.; Király 1986. 95. R: 2. kép; Turcsány 1986. 245.; Zwickl 1993. 211. R: 20. kép; Zwickl 1994b. 19.; Zsákovics 1999d. 140., 141. R: 141.; Zsákovics 2000a. 40.

      Az 1925-ös esztendő fordulópontot jelentett a Szőnyi-kör művészetének tárgyalását. Korb Erzsébet megfestette utolsó nagy kompozícióit, félbemaradt életművének legfontosabb darabjai a Műcsarnok Aktkiállításán posztumusz kerültek bemutatásra. Az Aktkiállításon részt vettek a Szőnyi-kör többi tagjai is. Patkó és Aba-Novák egy-egy Felsőbányán készített képükkel szerepeltek, de mindketten festettek itt egy-egy önarcképet is, amelyek jól tanúskodnak a műfaj átalakulásáról. Aba-Novák a Kettős arcképen - akárcsak Szőnyi egy évvel korábbi festményén (katalógusunkban 111.) - házasságuk évében feleségével együtt festette meg magát. Aba-Novák kékzubbonyos félalakja, háromnegyed-profilba fordított feje és mesterkélt kéztartása ismerős az önarcképekről, de távolról még Szőnyi 1919-es Önarcképének rajzoló figurájával is rokonságban áll (katalógusunkban 46.). A művész alakja mellett Kató jelenik meg, róla is ismerünk egy hasonló beállítású önálló arcképet: Fonó Lajos Felsőbányán festett portréján kezében ugyanúgy botot tart, de fején széles karimájú szalmakalapot visel. A Kettős portré harmadik szereplője egy kutya, Kelemen Emilék dobermannjának a kölyke, amely 1928-ig, Judit lányuk születéséig volt Aba-Novákéké, ekkor elajándékozták az ugyancsak Igalon dolgozó Mattioni Eszternek, aki egy évvel későbbi, ugyancsak férjével közös kettős önarcképén a Betyár névre hallgató kutyával látható.

      Képek:
      5. FONÓ LAJOS: Kalapos nő, 1925. Magántulajdon

       

  68. Aba-Novák Vilmos - Savonarola
    1. Vétel dr. Schilling Aladártól 1926-ban
      MNG ltsz.: 1926-1732
      Irodalom: MM 1925. 1. R: 46.; Elek 1925. 444., N. N.: A magyar grafika amerikai bemutatója. MM 1925. 8. 492.; MM 1926. 1. 36.; N. N.: Magyar grafikusok sikere külföldön. MM 1927. 6. 430.; Elek 1930. 14.; Varga 1937. 159. (Rézkarc 35.); Elek 1937. 206.; 1942 Nemzeti Szalon Kat. R: XIII. tábla; B. Supka 1966. 26-27. R: 32. kép; Németh 1968. 70.; P. Szűcs 1982. 219.; F. Antal 1983. 5. (Aba-Novák); Kontha 1985 I. 420. R. II. 185. kép; P. Szűcs 1987. R: 17. kép; Szücs-Zwickl 1994. 31.; P. Szűcs 1995. R: 106.; Kopócsy Anna: A Képzőművészek Új Társasága, a KUT első korszaka (1924-1926). Művészettörténeti Értesítő, 1997. 3-4. R.: 12. kép; Szatmári 1998. 10

      Éppen fordított a helyzet a Savonarola című rézkarcnál, amellyel Aba-Novák 1925-ben a Szinyei Merse Pál Társulat grafikai díját nyerte el. Itt egy valóságos történelmi figura a víziószerűvé fokozott jelenet főszereplője. A kompozíció sémája közel áll Szőnyi lapjáéhoz, a zárt térben, egy félköríves árkádív előtt rajzolódik ki Savonarola aszkétikus alakja - hasonló tartásban festi meg egy évvel később a madaraknak prédikáló Szent Ferencet (katalógusunkban a X. 2. kép). A gazdagság és a fényűzés ellen fellépő, hajlíthatatlan szigorral küzdő, majd elbukó és kivégzett domonkos szerzetes magával ragadó prédikációját a szószék alatt differenciálatlanul kavargó embertömeg hallgatja. A sötét, szinte összefüggő fekete felületekké sűrűsödő vonalhálóból kezek és arcok világítanak elő: az egyszerre groteszk és eksztatikusan átszellemült, majomarcú vagy halálfejszerű figurák Aba-Novák Vilmos pszichologizáló emberábrázolásának karakteres példái.
  69. Aba-Novák Vilmos - Körmenet II.
    1. Vétel a Nemzeti Szalon kiállításáról 1931-ben
      MNG ltsz.: G.68.15 (FK 2204)

      Irodalom: (e. a.) (Elek Artúr): Grafikai kiállítás. Az Ujság, 1926. február 13.; Varga 1935. R: o. n.; Elek 1937. 202.; Varga 1937. 159. (Rézkarc 37.); Gerevich 1942. o. n. R: 11.; 1943 Képzőművészeti Kat. R: o. n.; Varga Nándor Lajos: Vonal-művészet. Gondolatok a rajz és nyomtatott vonalvilág művészetéről. A szerző kiadása, Budapest, 1944. R: 261.; B. Supka 1966. 28-29.; Murádin 1972. 23.; 1977 Athén Kat. R: o. n.; 1996 MNG Kat. R: 465.; Murádin 1998. 91.; 1999 Bukarest Kat. R: 61.; Zsákovics 2001. R: 49.; 1999 Érsekújvár Kat. 16.

      Aba-Novák művészetében a felsőbányai tartózkodás jelentette azt a fordulópontot, amelynek köszönhetően végérvényesen egyszerű, hétköznapi emberek népesítik be kompozícióit. Rézkarcain a zsúfolt, mozgalmas jelenetek a paraszti élet különböző mozzanatait mutatják be, és ezek közül a vallásos témájú ábrázolások sem hiányoznak. A felsőbányai templomtornyok más képeken is felbukkanó látványa most a körmenetben özönlő emberek tömegével egészül ki. Reprodukcióról ismerjük a mű egy későbbi festményváltozatát is. Mivel Aba-Novák 1925-ös itt tartózkodásukat követően többé nem járt Felsőbányán, valószínűleg korábbi képei alapján festette meg újra a kompozíciót. Szabad, sőt önkényes motívumhasználatát más harmincas évek elején készült temperaképek is tanúsítják (katalógusunkban a IX. 4. kép).8

      Jegyzetek:
      8 Mivel a Zugliget (katalógusunkban IX. 4.) és a Felsőbányai körmenet (katalógusunkban IX. 5.) temperaképek reprodukciói a MM 1931-es évfolyamának 3. számában jelentek meg, az is lehetséges, hogy Aba-Novák ezeket a képeket római tartózkodása alatt festette. (A Felsőbányai körmenetet egyébként 1931 májusában az Új Szín is reprodukálta [I. 2. 65.]). A későbbiekben is gyakran találkozunk olyan művekkel, amelyeken belül különböző helyről származó motívumokat olvaszt össze a művész: domboldalban meghúzódó pincesort, bodajki Kálvária-dombot, felsőbányai templomtornyokat stb. (ld. B. Supka 1966. R: 35., 51. kép.

      Képek:
      5. ABA-NOVÁK VILMOS: Felsőbányai körmenet, 1930 körül Lappang

       

  70. Aba-Novák Vilmos - Felsőbánya
    1. Irodalom: Szabadi 1996. 194. R: 195.; 1996 MNG Kat. R: 454.

      Aba-Novák a völgyben megbújó bányászvárost és környékét szokatlan kivágatú, zaklatott hangvételű változatban is megfestette. A kompozíciós megoldás és az expresszív felfogás már egy korábbi, más helyszínen - Bodajkon - készült tusrajzon felbukkan. Az álló formátumú kompozíciót a középvonalnál valamivel feljebb húzódó horizont vonala osztja ketté, a hegyek oldalában fekvő település mindkét képen a távoli háttérben látható. A kompozíció sémája sokban megegyezik a Fürdőző nők (katalógusunkban 72.) című képével, az aktok azonban végképp eltűnnek a színről, a \"kulissza\", a táj és a növények lesznek a főszereplők. A stiláris váltás - amint azt Szőnyi Viaduktjánál láttuk - Aba-Novák esetében is a tájképeken érezhető először, példa erre a Fahordás című kép. Az itt megütött hang a nagyméretű Felsőbánya-festményen teljesedik ki, és most sikerül Aba-Nováknak az, amivel a korai sokalakos olajképeken sokszor hiába kísérletezett: a dinamikus és vázlatos grafikák festménnyé transzponálása. A tusrajzokról és rézkarcokról ismert szálkás rajzú, szétröppenő formákat, a mozgásban lévő foltokat olajban valósítja meg. Mindehhez a vibráló színreflexek izgalmas faktúrája társul: ez az út vezet tovább a következő évek festői problémáihoz.

      Képek:
      7. ABA-NOVÁK VILMOS: Bodajk, 1922 körül. Magántulajdon

       

  71. Aba-Novák Vilmos - Felsőbánya
    1. Vétel a BÁV 9. aukcióján 1963-ban

      ltsz: JPM ltsz.: 64.10

      Irodalom: 1995 Berlin Kat. R: 13.; 1996 MNG Kat. R: 460.; Várkonyi György: Modern Magyar Képtár I. (1890-1950) Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Pécs, 2001. R: 53. kép

      A Fahordás című festmény még feltehetően Tarján környékén készült, a következő évi felsőbányai tartózkodás pedig döntő fordulatot hozott Aba-Novák Vilmos festészetében. Az új környezet inspirálóan hatott a művészekre, és noha önarcképet, illetve nagyméretű aktkompozíciót is festettek, a legtöbb képen jellegzetes templomtornyaival a kis bányaváros vedutáját örökítették meg, amely még évekkel később is számos festmény hátteréül szolgált. A heroikus hangütésű tájképeken a kortalan aktok helyét fokozatosan hétköznapi, dolgozó emberek foglalják el. Az udvaron munkálkodó emberekkel kiegészített Felsőbánya című látképen még Aba-Novák korábbi koloritja érvényesül, a pasztózusan felhordott barnás földszínek az előző évi enteriőrökbe helyezett figurás jelenetek bársonyosan meleg tónusait folytatják; az épületek kubusos formáit pedig a szénaboglyák és a hegyek íves vonalai fogják közre.

      Képek:
      6. ABA-NOVÁK VILMOS: Felsőbánya, 1925. Lappang

       

  72. Aba-Novák Vilmos - Fürdetés Család
    1. Irodalom: 1962 MNG Kat. R: o. n.; B. Supka 1966. 36. R: 8. kép; P. Szűcs 1987. 37.; Zsákovics 1999d. 141. R: 140.

      1924 októberében Aba-Novák és Patkó - Feszty Masával együtt - közös kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Aba-Novák kollekciójának - az árak alapján legalábbis úgy tűnik - legjelentősebb darabja a Család volt, amely valószínűleg azonos a Fürdetés címen ismert nagyméretű festménnyel. A képen a művész élettársát, leendő feleségét látjuk, akit itt nem a szokásos módon, aktmodellként vagy portrészerűen fest meg. Kató két gyerekkel anyaszerepben jelenik meg a képen, de nem saját gyerekeivel, hiszen Judit lányuk csak 1928-ban született meg. Az anya gyermekével, illetve a család motívuma korábbi művein, elsősorban grafikáin is előfordul, de aktkompozíciók alkotóelemeként (katalógusunkban 18. és 24.), a lavórba nyúló nagyfiú pedig a rézkarcok karikaturisztikus figuráira emlékeztet. Aba-Novák a fekvő széles, nyújtott fekvő képformátumú Vasaló nő című képen is felhasználja az előteret mellvédszerűen elvágó asztalt. Az 1924-ből származó sötét képek barnás tónusúak, faktúrájuk - mint például az Eta mosdik (katalógusunkban 67.) képé - zsírosan pasztózus, még semmi sem utal a következő évi stílusváltásra.Prága 4.; 1963 Kassa 4.; 1976 BÁV 41. 5.; 1986 Szeged 3.

      Képek:
      9. ABA-NOVÁK VILMOS: Vasaló nő, 1924 körül. Magántulajdon

       

  73. Aba-Novák Vilmos - Park
    1. Ajándék Ernest Zmetáktól 1980-ban
      ltsz: GU ltsz.: M-79/99.
      Irodalom: Gazdík, Igor: Ernest Zmeták. Tatran, Bratislava, 1987. R: I. b. kép.; Molitor 1986. o. n. R: I. kép

      A Szőnyi-kör korai tájképeinek egyik csoportját éppen ez a geometrizálóan leegyszerűsített tömegeket hangsúlyozó ábrázolás-típus alkotja. Aba-Novák Vilmos tájképein kiemelt szerepet játszanak a hol súlyos, összefüggő tömbökből, hol szilánkosan széthasadó elemekből, héjszerű felületekből összeálló lombok. A Park című kép fényes foltjai a szoborszerűen kidolgozott aktok részletformáival mutatnak rokonságot: Aba-Novák - legyen szó emberi testről, drapériáról vagy tájról - a formák és anyagok egyneműsítésére törekszik. Ennek a látásmódnak ez előzményeit már Kmetty Jánosnál is megfigyelhetjük, akinek \"legfőbb szándéka volt, hogy a kompozíción belül a különböző tárgyakat, motívumokat egyanyagúvá változtassa\".1 Aba-Novák a következőket írja erről az időszakról: \"1919-ben télen kezdtem rajzolni és festeni autodidakta módjára. Mindent újra, elölről kezdve. Amit 1912-1924-ig a Rajztanárképzőben elsajátítottam - a Székely Bertalan-Lotz hagyománynak erőtlen csökevényei és némileg a nagybányai ideológia -, semmiképpen nem elégítettek ki. A formát vizsgáltam a legabsztraktabb értelemben. Szinte kacérkodtam a kubizmussal.\"

      Jegyzetek:
      1 Kovalovszky 1976. 18.
      2 Aba-Novák Vilmos Elek Artúrnak küldött önéletrajza, 1928. október 15. (MNG Adattár 12571/59)

      Képek:
      1. ABA-NOVÁK VILMOS: Komárom-Tarján, 1921. Lappang

       

  74. Aba-Novák Vilmos - Kosztolányi Dezsőné fiával
    1. Irodalom: Kat. 1962 MNG R: o. n.; B. Supka 1966. 36. R: 7. kép

      A Szőnyi-kör tagjai elsősorban családtagokat, illetve közeli barátokat festettek meg portréikon. Meglehetősen ritka, amikor megbízásra készítettek arcképet. Ezek közé tartozik a Kosztolányi Dezső feleségét és fiát ábrázoló festmény. A család elmondása szerint Aba-Novák az általa szintén portretírozott Dr. Kovács János révén került kapcsolatba Kosztolányiékkal. A megrendelés új feladatot jelentett a művésznek, a korábbi portrékkal, önarcképekkel (katalógusunkban 4. és 49.) összevetve feltűnik, hogy a portré - noha stílusával beleillik az ekkoriban készült művek sorába - összhatásában visszafogottabb és konvencionálisabb azoknál. A kompozíciót továbbra is az erőteljes fény-árnyék kontrasztok tagolják, a plasztikusan modellált formákat halvány színek lazítják. Kosztolányinét - aki Görög Ilona néven maga is író volt - Márffy Ödön is megfestette a tízes években. Ezen a képen anyaként, fiával Ádámmal látható, a kezében nyitott könyvet tartó, gondosan elrendezett ruhájú asszony méltóságteljes tartásával szemben komikusan hat a karfára ültetett, ünnepélyesen felöltöztetett gyerek, pisze profiljával és sematikusan megfestett merev végtagjaival.

      Képek:
      10. MÁRFFY ÖDÖN: Kosztolányiné arcképe, 1910-es évek. Magántulajdon

       

  75. Aba-Novák Vilmos - Fahordás
    1. Vétel a művésztől 1924-ben
      MNG ltsz.: 5963

      Irodalom: MM 1928. 7. R: 625.; 1987 Róma Kat. R: 25.; 1996 MNG Kat. R: 465.; 1999 Bukarest Kat. R: 104.

      A fenti típusok természetesen keveredhetnek egymással, és az egyes alkotók életművén belül az időbeli változások is jól megfigyelhetőek, mint például Aba-Novák Vilmos esetében. A művész Fahordás című képe 1924-ben az Ernst Múzeum XXX. csoportkiállításán vett részt, amely fontos állomás volt pályáján: ekkor lépett első ízben a közönség elé festményekkel (katalógusunkban Kronológia 221. oldal). Az eddig tárgyalt művek közül mindössze négy, a Golgotha (katalógusunkban 29.), az Eta mosdik (katalógusunkban 67.), illetve Eta fésülködik (katalógusunkban a IV. 12. kép) és talán a Fürdetés (katalógusunkban 113.) szerepelt ezen a tárlaton. Az 1924 előtt készült képeket - kis számban - először az 1942-es emlékkiállításon lehetett látni,6 és ezt követően sem fordultak meg gyakran kiállításokon, a húszas évek első feléből származó olajképek átfogó bemutatására egészen az 1962-es Magyar Nemzeti Galéria-beli életmű-kiállításig kellett várni.7 Ezeket a műveket ismerve nehezen hihető, hogy Aba-Novákot egészen 1924-ig kizárólag grafikusként ismerték, és Genthon még 1935-ben is a következőket írja róla: \"Aránylag későn, harmincéves korától kezdve festett rendszeresen olajképeket.\"8 Akkoriban úgy tűnt tehát, mintha csak első festő-kiállítása idején kezdett volna foglalkozni festészettel, pedig - mint láttuk - a művész már 1919-től folyamatosan és nagy számban készítette reprezentatív olajképeit. Aba-Novák 1928-as önéletrajzában így ír erről: \"A grafika fehér-fekete lehetőségei közepette a szín is érdekelt. Festettem. 1924-ben az Ernst Múzeumban mint festő bemutatkoztam.\"9 A késői bemutatkozás egyértelmű okát nem ismerjük, de valószínűleg a hivatalos és rendszeres képzésben nem részesült művész ekkorra érezte magát kellőképpen felkészültnek arra, hogy képeit nyilvánosan is kiállítsa. Aba-Novák 1924 körül festett képei még őrzik a formák - Berény Róbert 1911-es tájképéhez hasonló - kubisztikus tördeltségét, a Fahordás fáinak ágakhoz tapadó lombfoszlányai viszont egyre tépettebben merednek az ég felé. Aba-Novák stílusa fokozatosan megváltozik, a korábbi sima felületképzést egyre darabosabb, szaggatott, sőt rovátkolt ecsetvonások váltják fel; a monokrómiába hajló sötét tónusokat, egyre világosabb és melegebb színek váltják fel.

      Jegyzetek:
      6 Kivételként meg kell említeni, hogy az Új magyar piktúra 1900-1925 című könyvben Kállai által reprodukált kép (katalógusunkban a II. 4. kép) egy 1921 körül készült tájkép. 1925-ben Kállai már ismerhette Aba-Novák festői munkásságát, de nem tudjuk, hogyan szerzett tudomást korábbi munkáiról, és azt sem, hogy miként jutott hozzá a mű reprodukciójához.
      7 Az 1942-es Aba-Novák-emlékkiállításon az 1919-1923 közötti időszakból összesen hat - egyébként egyértelműen be nem azonosítható - festményt lehetett látni.
      8 Genthon 1935. 261.
      9 Aba-Novák Vilmos 1928-os önéletrajza (MNG Adattár 12571/59)

      Képek:
      5. BERÉNY RÓBERT: Kert, 1911. MNG

       

  76. Aba-Novák Vilmos - Vízözön
    1. Vétel Reichfeld Dénesnétől 1946-ban

      MNG ltsz.: 1955-4372 (FK 8168

      Irodalom: N. N.: Velence. MM 1925. 1. 53.; Varga 1935. 129.; Varga 1937. 158. (Rézkarc 25.); Gerevich 1942b. o. n. R: 9.; B. Supka 1966. 27.; 1978 Sárospatak Kat. R: o. n.; 1994 Nagykanizsa Leporelló o. n.; Zsákovics 1999c. 48.; 1999 Érsekújvár Kat. 16.

      Az összefoglaló alkotások közé tartozik Aba-Novák Vízözön című sokalakos rézkarca, melynek alaktanulmányait és kompozíciós vázlatait a korabeli tárlatokon is bemutatták. A művészt erősen foglalkoztatta ez a téma, hagyatékában a Fürdőző nők mellett ehhez a laphoz maradtak fenn legnagyobb számban tanulmányok, s a hasonló tárgyú olajvázlatok. Az ószövetségi téma alkalmas volt minél több, gazdagon variált pózokba állított aktfigurák tömeges szerepeltetésére. A klasszicizáló mesterek közül Aba-Novák kötődött legkevésbé a kánonhoz, a kifejezés érdekében gyakran fordult a torzítás eszközéhez. Segítségért fohászkodó figuráinak groteszk megformálása - mely a későbbi kompozíciók elsődleges szervezője lesz -, megnyújtott alakjuk, szinte deformált végtagjaik a jelenet drámaiságát fokozzák.
  77. Aba-Novák Vilmos - Keresztvitel
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1960-ban
      MNG ltsz.: F.60.119

      Irodalom: Pataky 1960b. 49. R: 168. kép; Körner 1963. R: 3. kép; B. Supka 1966. 27. R: 20.; Körner 1968. R: 104. kép; 1980 Békéscsaba Kat. R: o. n.; Szücs 1994. 31.; Szatmári 1998. o. n.; Zsákovics 1995b. 59.; Zwickl 1999c. 83-84. R: 59. kép

      Aba-Novák korai grafikáin gyakran találkozunk bibliai-mitológiai kerettémákba öltöztetett sokalakos kompozíciókkal. A számtalanszor feldolgozott mozgalmas tömegjelenetek közül a művész néhányat kisebb olajváltozatban is megvalósított, de ezeken kívül csak egy-két nagyobb befejezett művet ismerünk. A legjelentősebb darab, a Golgotha a Keresztvitel című tusrajz átalakított, kibővített változata. Aba-Novák a szűk kivágatú jelenetet kiszélesítette, a kép jobb oldalán homogén masszává összeálló embertömeg gomolyog, a háttér - a későbbi műveken is rendszeresen felbukkanó Kálvária-domb motívuma - előtt a kép közepén egy égnek emelt kezű fehér ruhás alak magasodik. Aba-Novák autodidakta festőként mindenek előtt a grafikákon kiérlelt eredményeket próbálta olajfestményeibe átplántálni, de míg portréin és páralakos aktképein meg tudta teremteni a rajzi értékek és az összefüggő nagy felületek, a vonalak és a tömegek egyensúlyát, addig a sokfigurás kompozíciók festménybe történő transzponálása nem sikerült maradéktalanul. A tusrajzok vibráló áttetszősége az olajképen eltűnik, az éles kontúrokkal megrajzolt emberalakok teste differenciálatlan tömeggé sűrűsödik. A vonalrajz helyébe lépő zárt formákból elvész a mozgalmasság és a dinamika, a vörösesbarna kolorit is csak fokozza a kompozíció élettelenségét. A figurák elnagyolt, sematikus megformálása és a színpadias jelenetezés Kmetty bibliai témájú képeivel mutat rokonságot emlékeztet, a Hegyi beszéd egyik változatán - akárcsak Gábor Jenő Orpheusán - szintén egy felemelt kezű figura a kompozíció központi alakja.

      Képek:
      17. KMETTY JÁNOS: Hegyibeszéd, 1913. MNG

       

  78. Aba-Novák Vilmos - Fürdőző nők Fürdőzők
    1. Vétel özv. Aba-Novák Vilmosnétól 1959-ben
      MNG ltsz.: F.59.138

      Irodalom: 1959 MNG Kat. R: o. n.; B. Supka 1966. 27., R: 64.; A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei. Szerk.: Solymár István. Corvina, Budapest, 1975. 160.; Zsákovics 1999c. 50. R: 50.

      Aba-Novák a szabadban fürdőző nőalakokról számos tusrajzot is készített. Akárcsak az ő aktjai, Patkó fényáztatta figurái is tépett lombú fák tövébe húzódnak. A rézkarcoló nemzedék tagjainak lapjait összevetve jól érzékelhetőek az egyes művészek stílusa közötti különbségek. Aba-Novák \"a grafika izomembere\",7 sokalakos aktkompozícióit fénynyalábok hasítják szét. A körvonalak kezdetben még nem képesek összepántolni az erővonalak varratainál ízesülő, sűrű rovátkolású síkokat, de a kerek idomú testek lassan festőivé oldott, fellazított tömbökké állnak össze.Jegyzetek:7 Elek Artúr 1937. 206.
  79. Aba-Novák Vilmos - Sírbatétel
    1. Ajándék Wertheimer Károlytól 1924-ben
      MNG ltsz.: 1924-1548
      Irodalom: Varga 1937. 158. (Rézkarc 21.); Bajkay 1992a. o. n. R: o. n.; Bajkay 1992b. 42.

      A drámai megfogalmazású halottsiratás, illetve sírbatétel-kompozíciók a bibliai történetet aktualizálták az első világháború idején. Az 1910-es évek aktivizmusával szemben azonban a következő évtized elején ezt egy víziószerűbb, a plasztikusságot fénnyel átlényegítő felfogás váltotta fel. Ennek a törekvésnek reprezentatív példája Aba-Novák Vilmos Sírbatétel című, hidegtűvel készült kisméretű, de monumentális erejű lapja. Sokalakos kompozícióihoz hasonlóan ezen a grafikán is a különleges fényhatások kiaknázásának az expresszivitás fokozásának lehetőségei foglalkoztatták. A boltív alól kiáramló fény és az előtér sötétbe burkolódzó drámai jelenetének erőteljes kontrasztja a halál és a majdani feltámadás ellentétét sugallja.
  80. Aba-Novák Vilmos - Proletárok
    1. Irodalom: B. Supka 1966. 25. R: 9.; Ferenczy Kat. R:13.

      A Proletárok című tusrajz Aba-Novák Vilmos korai akttanulmányait összefoglaló kompozíciók talán legjelentősebb darabja, alapvetően a korábbi Aktok tájban című festmény kibővített variációja.5 Korb Erzsébet és Patkó Károly sokalakos jeleneteihez hasonlóan szűk, színpadszerű előtérben, zsúfoltan, keresett pózokba merevedve láthatóak férfiak, nők és gyermekek. A figurák tördelt, kubisztikusan megformált, misztikus fénnyel telített háttér előtt jelennek meg, melyben a favágó megfeszülő alakjához a művész által nagyra tartott Hodler hasonló kompozíciója szolgáltatta az előképet. A szénnel alárajzolt, majd tussal, tollal megerősített, a plasztikai értékeket erősebb körvonalakkal és satírozással kiemelő rajz feltehetően egy tervezett nagyobb olajkompozíció vázlataként készült el.

      Jegyzetek:
      5 Supka Magdolna monográfiájában azt írja, a Proletárok címe magától Aba-Nováktól származik, és utal rá, hogy a művész több művének is ezt a címet adta. (B. Supka 1966. 100.)

      Képek:
      11. FERDINAND HODLER: Favágó, 1910. Magántulajdon

       

  81. Aba-Novák Vilmos - Eta mosdik
    1. Vétel Dr. Nagy Zoltánné Kovács Máriától 1964-ben
      MNG ltsz.: 65.22 T
      Irodalom: - é - 1924. 17.; Király 1986. 95. R: 1. kép; Zwickl 1993. 207. R: 21. kép

      A drapériákkal viaskodó vagy éppen szoborszerűen moccanatlan aktokkal szemben Aba-Nováknál a fürdés motívuma is hétköznapian reális marad, az Eta mosdik című kép hátoldalán a művész a modell személyét is megnevezi. Dr. Nagy Eta alakja egy másik, fésülködő nőt ábrázoló aktképen is felbukkan, mindkét festményen a korábbi, monokrómiába hajló, sötét enteriőrbe helyezett tömör testű alakok jelennek meg. Aba-Novákék követői közül a \"kismesterek\" körében többen is készítettek ilyen jellegű kompozíciókat, példa erre Tihanyi János Lajos mosakodó nőt ábrázoló tusrajza.

      Képek:
      12. ABA-NOVÁK VILMOS: Eta fésülködik, 1924 körül. Lappang
      13. TIHANYI JÁNOS LAJOS: Akttanulmány, 1927. Magántulajdon

       

  82. Aba-Novák Vilmos - Kompozíció Eremiták
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1975-ben
      MNG ltsz.: F.75.188
      Irodalom: B. Supka 1966. 23., 26.; 1994 Szeged Kat. R: o. n.

      Aba-Novák több rajzot készített a műhöz, ezeknek - így az olajváltozatnál nagyobb méretű szénrajznak is - a technikából adódóan vázlatosabb, dinamikus kompozíciója absztrakt mozgásformák erővonalainak lecsapódásaként hat. Ezek a lapok magukon viselik a tízes évek kuboexpresszionizmusának tanulságait, de mint azt Bortnyik Sándor Hatalakos kompozíciója mutatja, az aktivizmus agresszívan tettre kész figuráival szemben Aba-Novák csuhás-kámzsás \"remetéit\" befelé forduló, meditatív attitűd jellemzi.

      Képek:
      14. ABA-NOVÁK VILMOS: Eremiták (Vázlat), 1920. körül. Magántulajdon
      15. BORTNYIK SÁNDOR: Hatalakos kompozíció, 1918. MNG

       

  83. Aba-Novák Vilmos - Női aktok
    1. Aba-Novák fürdőző-törölköző nőalakjai, mint például a kétfigurás Aktok, Patkó monumentális aktjainak közeli rokonai, de fokozatosan bővülő kompozíciói egyre több figurát és kelléket vonultatnak fel. Kompozíciói így is sokkal valószerűbbek, mint Szőnyi vagy Patkó képei, megőrzik a műtermi szituáció beállítottságát, művi jellegét. Az 1921-ben készült Női aktok című képen az alakok - ugyanaz a modell megkettőzve -, a vörös drapéria, a letakart asztal és a falra tűzött papírlap esetleges együttesét nem külső keret, történet vagy cím fogja egységbe. Aba-Novák \"a tapintási érzék felkeltését\" állítja középpontba, és \"a nyugodt világításban megfigyelhető súlyos formákat, azok viszonylatait\"4 kutatja. A magabiztosan megkomponált képen ugyan a tömegek plaszticitása a legszembeötlőbb, a vaskos formákat azonban kezdi fellazítani a fény, és a sötét tónusokban ott vibrálnak a még rejtőzködő komplementer reflexek.Ennek a Szőnyi-körben oly kedvelt képtípusnak, a szobabelsőkben törölköző, öltöző-vetkőző aktos jeleneteknek mind közvetlen előzményeit, mind leszármazottait megtaláljuk a tízes-húszas évek magyar művészetében. A kecskeméti művésztelepen dolgozó Iványi Grünwald Béla és Perlrott-Csaba Vilmos egy-egy ilyen témájú festményét a Műcsarnok 1916-os Tavaszi tárlatán állították ki, és a Művészet folyóirat is reprodukálta őket, a korábban Kecskeméten is megforduló Dobrovics Péter Fürdés után című kompozíciója pedig a Fiatalok 1917-es második kiállításán volt látható. Az erőteljes fény-árnyék kontrasztokra épülő, monumentális hatású, gondosan komponált festmények készítik elő Szőnyiék aktkompozícióit, stílusuk hatásáról és továbbéléséről Paizs Goebel Jenő Fürdő nők című 1929-es festménye tanúskodik.

      Jegyzetek:
      4 Lázár Béla bevezetője. In: 1922 Ernst Kat. 3.

      Képek:
      7. ABA-NOVÁK VILMOS: Aktok, 1921 körül. Magántulajdon
      8. IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA: Szieszta, 1916 körül.Lappang
      9. PERLROTT-CSABA VILMOS: Modellek, 1916. MNG
      10. DOBROVICS PÉTER: Fürdés után, 1917.Moderna Galerija, Zágráb
      11. PAIZS GOEBEL JENŐ: Fürdő nők, 1929. SK

       

  84. Aba-Novák Vilmos - Önarckép
    1.  Aba-Novák 1920-ban készült árnyékba burkolózó Önarcképén nem gesztikulálnak aktivitásra utaló, felfelé mozduló kezek, a mellkas elé emelt kézfej passzívan lefelé fordul.4 Hasonló önarcképeket - például Kmetty egyik 1913-as festménye - ugyancsak találunk a Fiataloknál. A Szőnyi-kör önarcképeinek egyik előszeretettel alkalmazott kosztümkelléke a változatos fejfedők sora volt. A festőmesterség, a művészi hivatás egyik hagyományos attribútuma a barettsapka többeknél is felbukkan, Aba-Novák Barettes önarcképét a más műveinek létrejöttében is meghatározó Cézanne und Hodler című Fritz Burger-könyv inspirálhatta, képkötetében találkozunk Rembrandt és Joost van Cleef barettes férfiportréi nyomán készült rajzokkal. Szőnyi István ugyancsak lappangó önarcképét egy régi fényképről ismerjük, a felvételen a művész tükörbe nézve áll a festőállvány előtt.

      Jegyzetek:
      4 Emberábrázolásairól Aba-Novák Dr. Szekeres János közlése alapján a következőket mondta: \"a kéz és a kézjáték szerinte az arc jelentésének is legfontosabb magyarázója, mert az ember rejtettebb bensejéről ad hírt\". (B. Supka 1966. 24.).

      Képek:
      5. DOBROVICS PÉTER: Munkás (Önarckép), 1913. Moderna Galerija, Zágráb
      6. NAGY IMRE: Önarckép almával, 1925. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda

       

  85. Aba-Novák Vilmos - Pihenő a szabadban Budai hegyekben
    1. Vétel Reichfeld Dénesnétől 1946-ban

      MNG ltsz.: 1955-4370 (FK 8170)
      Irodalom: Bálint Aladár: Két művész kiállítása. Nyugat, 1922. II. 1243.; Aba-Novák 1923. o. n. R: 4. kép; Varga 1937. 158. (Rézkarc16.)

      Aba-Novák korai aktos kompozícióival párhuzamosan készültek, és némelyiküknek hátteréül is szolgálnak azok a tájábrázolások, melyek 1919-től kezdve a Fejér megyei Bodajkhoz és a Komárom megyei Tarjánhoz kötődnek. A monumentális hatású, hosszan elnyúló, hullámzó dombvonulatok formái kerülnek a festmények középpontjába, míg a grafikákon, tusrajzokon és rézkarcokon a táj mellett elsősorban a légköri jelenségek, az atmoszférikus változások lesznek a főszereplők. A táj alakzatai, a dombok, a növények szinte emberi alakot öltenek, és ezekkel az antropomorf természeti motívumokkal eggyé válnak az emberi alakok is. Egyfajta heroizmus jellemzi ezeket a tájakat, melyek egyik hatásos darabja a kortárs kritikust is megragadta: Aba-Novák \"emberi formákra iparkodik visszavezetni mindent. A fákat, a dombok kövér oldalát, a talaj hepehupás türemkedését. Mintha az eleven emberi test izmokra tagolt húsos szövete ismétlődnék meg a fák törzsein, a felduzzadt dombok, hegyek hátán. Nyilván a tudat alatt lappangó, onnan kirobbanó ősi érzések, indulatok térnek vissza a növény- és ásványvilág elemeit emberiesítő szándékban; az idő sötét feneketlensége tátong felénk e lapok láttára.\"6 A tájélmény aktualizálása valósult meg Golgotha című rézkarcán, melyen a biblikus jelenet szűkebb kivágatban, drámaibb szcenírozással jelenik meg.

      Jegyzetek:
      6 Aba-Novák 1923. o. n.

      Képek:
      12. ABA-NOVÁK VILMOS: Golgotha, 1922. MNG

       

  86. Aba-Novák Vilmos - Ádám és Éva
    1. Irodalom: Varga 1937. 157. (Rézkarc 4.)

      Aba-Novák Vilmos bibliai aktkompozíciója témaválasztásával szervesen kapcsolódik a pályatársak, elsősorban Patkó Károly alkotásaihoz. A bibliai-mitológiai kompozíciók többségéhez hasonlóan az első emberpár témája is jó alkalmat nyújtott a ruhátlan emberi testek ábrázolásához. Aba-Novák egyik legkorábbi sokszorosított grafikáján - melynek egészen finom rajzú előtanulmánya fennmaradt a művész hagyatékában - az előtérben merészen elhelyezett, plasztikusan megformált női akt, a középtérben hasonlóan modellált, álló férfialak jelenik meg, a felhők közül előtörő, erőteljes fénypászmákkal szabdalt háttér előtt. A kissé megnyújtott figurák arányai, a misztikus fénykezelés szorosan kötődik Korb Erzsébet 1921-1922 folyamán készült képeihez.
  87. Aba-Novák Vilmos - Élet
    1. Vétel Aba-Novák Judittól 1975-ben
      MNG ltsz.: F.75.189
      Irodalom: Magyar Nemzeti Galéria. Szerk.: Szinyei Merse Anna. Corvina, Budapest, 1993. R: 309. kép

      A szimbolikus ízű jelenetek olykor eksztatikus víziókká terebélyesedhetnek. Az Élet címet viselő kaotikus kompozíció és torz testű szereplői még nem tükrözik Aba-Novák jellegzetes rajzstílusát. Az Eremitákhoz hasonlóan itt is három különböző karakterű, jelképes alak jelenik meg, a gyermekét magához ölelő anya, a kísértetiesen világító szemekkel ránk meredő öregasszony, illetve a magába roskadó félmeztelen férfialak mögött táncolók és zenészek őrjöngő csoportja vonaglik. Az egymást átmetsző íves vonalakból összeálló kompozíció Szántó György kozmikus látomásaira emlékeztet, és szimbolikája is az expresszionizmus katartikus emberiség-ábrázolásaival rokonítja Aba-Novák rajzát.

      Képek:
      16. SZÁNTÓ GYÖRGY: Öröm, 1921. Magántulajdon

       

  88. Aba-Novák Vilmos - Golgotha
    1. Ajándék Szepesházy Kálmántól 1999-ben
      ltsz: DJM ltsz.: 99.4

      Aba-Novák korai grafikáin gyakran találkozunk bibliai-mitológiai kerettémákba öltöztetett sokalakos kompozíciókkal. A számtalanszor feldolgozott mozgalmas tömegjelenetek közül a művész néhányat kisebb olajváltozatban is megvalósított, de ezeken kívül csak egy-két nagyobb befejezett művet ismerünk. A legjelentősebb darab, a Golgotha a Keresztvitel című tusrajz átalakított, kibővített változata.
  89. Aba-Novák Vilmos - Kompozíció Eremiták
    1. Irodalom: B. Supka 1966. 26.; Aba-Novák 1997. R: 8.

      A többalakos figurális kompozíciók gyakran jelképes erejű jelenetekké tágulnak. Az 1922-es Golgotha című rézkarc jobb oldalán felbukkanó háromalakos csoport motívumát Aba-Novák már korábban és több változatban is feldolgozta. Az Eremiták megfestésében Aba-Novákot - Fritz Burger Cézanne und Hodler című könyvén keresztül - valószínűleg Ferdinand Hodler Eurhythmie című festményének reprodukciója inspirálta, amely - akárcsak a Proletárokon látható favágó előképéé - megtalálható az először 1917-ben kiadott mű képkötetében.7 A címadás hangzásbeli hasonlósága mellett erre utal a két mű kompozíciójának rokonsága is: Hodler \"kellemes ritmusú\" képe gazdagon redőzött köntösökbe burkolózó, változatos tartású férfialakokat ábrázol.

      Jegyzetek:
      7 Fritz Burger könyve (Burger 1917) 1919 körül kerülhetett Aba-Novák birtokába. (B. Supka 1966. 23.)

      Képek:
      13. FERDINAND HODLER: Eurhythmie, 1895. Kunstmuseum, Bern

       

  90. Aba-Novák Vilmos - Aktok tájban
    1. Vétel a BÁV Kossuth Lajos utcai fiókjából 1960-ban
      MNG ltsz.: 60.5 T

      Irodalom: 1989 Mannheim Kat. 178. R: 179.; Zwickl 1993. R: 18. kép; 1994 Szeged Kat. R: kat. 2.

      Már a korabeli kritikusok is utaltak a klasszicizáló nemzedék alkotásainak kettősségére, a régi mesterek követése mellett az 1910-es évek avantgárdjának örökségére, ami különösen Patkó Károly és Aba-Novák Vilmos korai festményein, grafikáin mutatható ki. Aba-Novák analizáló, a formát és szerkezetet kutató akttanulmányainak egyik első összefoglalásaként készült el Aktok tájban című, szinte monokróm kompozíciója, melynek ismert gazdagabb, több mellékalakos szénvázlata és rézkarcváltozata is. Aba-Novák dombos tájban megjelenő, szobrászi felfogású aktjai szorosan kötődnek az előző évtized aktivista hagyományaihoz, Uitz Béla és Nemes Lampérth József festményeihez, s talán még közelebbi a kapcsolat az 1920-as évek elején itthon tartózkodó, Aba-Novákkal baráti viszonyban álló, művészetére nagy hatást gyakoroló Kmetty János munkáival. A férfi, nő és gyerek hármas csoportja jelenik meg a húszas évek első felében hasonló stílusban alkotó lengyel Raymund Kanelba alvó családot ábrázoló kompozícióján is.

      Képek:
      8. ABA-NOVÁK VILMOS: Aktok tájban (Vázlat), 1921. Magántulajdon
      9. RAYMUND KANELBA: Család, 1925. Muzeum Narodowe, Wroc³aw

       

  91. Aba-Novák Vilmos - Csendélet
    1. Nemcsak a virágok, de már a gyümölcsök is eltűntek Aba-Novák csendéletéről, amely inkább szűkebb enteriőr-kivágatként értelmezhető, mintha a banális szituáció egy nagyobb figurális kompozíció kelléktárának kiragadott részlete lenne. A Neue Sachlichkeit lajstromozó-részletező szenvtelenségével szemben a hétköznapi tárgyegyüttesek felmagasztosításával találkozunk más, külföldi művészeknél is, mint például a Valori Plastici mozgalmához tartozó Giorgio Morandinál, vagy a lengyel Formisták tagjánál, Jacek Mierzejewskinél.

      Képek:
      21. JACEK MIERZEJEWSKI: Csendélet, 1919. Muzeum Narodowe, Krakkó

       

  92. Aba-Novák Vilmos - Hátakt Ülő akt; Akttanulmány
    1. Irodalom: Aba-Novák 1997. R: kat. 10.; Zsákovics 1999b. 130.; Zsákovics 1999f. 66.

      Aba-Novák másik nagy aktképén sem látjuk az arcot, a félig háttal ábrázolt modell teljesen elfordítja fejét a nézőtől. A festményen nem a hátaktokra általában jellemző széles és lekerekített formák, sima felületek érvényesülnek, hanem - akárcsak az előző képen - itt is a vaskos és élesen lehatárolt izomkötegek dominálnak. Az izmok geometrizálóan leegyszerűsített és plasztikusan tagolt tömege figyelhető meg a Fiatalok másik tagjának, Uitznak az egyik hidegtűlapján. A Szőnyi-kör alkotóinál az enteriőrben megjelenő aktok a redukált eszközök ellenére is különböző konnotációkat kapnak: a vörös drapéria a reneszánsz kompozíciókról jól ismert félrehúzott függönnyé válik, és noha a feltáruló látvány csak üres, világos felület, az ilyenkor megszokott tájháttér hiányát érezzük. A historizáló jelleg még jobban érvényeül a Szőnyi-kör többi tagjainál, Szőnyi hasonló témájú képei beállításukkal és díszletezésükkel hagyományosabb mintaképek felé mutatnak.

      Képek:
      13. UITZ BÉLA: Háttal ülő női akt, 1915-1916. Magántulajdon
      14. SZŐNYI ISTVÁN: Fekvő női hátakt, 1921. Lappang

       

  93. Aba-Novák Vilmos - Női akt Akttanulmány
    1. Ajándék Ernest Zmetáktól 1980-ban
      ltsz.: M-80. 100.

      Irodalom: B. Supka 1966. R: 4. kép; Molitor 1986. o. n. R: 1. kép; Mlynárik, Stefan: Az érsekújvári Művészeti Galéria. Művészet, 1988. 2. R: 41.; Zsákovics 1999b. 130.

      A Szőnyi-kör korai műveinek másik fontos vonulatát az aktábrázolások alkotják. A portrészerű vagy kosztümös félalakokhoz hasonlóan a ruhátlan figurák is megjelenhetnek tájban vagy drapériákkal tagolt üres műtermi térben. A képek egyik csoportjában az aktok tektonikus felépítettségükkel a tízes évek kuboexpresszionizmusára jellemző formálásmódot mutatják. Ez a típus elsősorban Aba-Nováknál található meg. Női aktjainak modellje 1921-től kezdődően élettársa és későbbi felesége, Vulkovics Katalin (Kató) lett, akinek dús idomú, erős alakja a hagyományos női szépségeszmény helyett a monumentális formák összhangját testesíti meg. Ez az új felfogás korábban elsősorban a Fiatalok tagjainál érvényesült, Kmetty idealizálástól mentes nőalakjai jól mutatják, hogy a festők nem barokkosan képlékeny hústömegek túláradóan érzéki megjelenítésére, hanem a nagy formák összefogott és szigorú rendjének megszerkesztésére törekednek. Aba-Novák festményein a testek hangsúlyosan plasztikus modellálása szobrászati asszociációkat ébreszt, aktjai Beck Ö. Fülöp előző évtizedben készült robusztus szobraival és reliefjeivel állíthatóak párhuzamba. Az átlós elrendezésű kompozíció jobb térfelén nehéz drapéria egyensúlyozza a monokrómiába hajló tompa földszínekből a világító erejű élfények által kihasított Női aktot, amelyet megcsavart testtartás feszít ívbe, a profilban ábrázolt fej eltűnik a felemelt kar árnyékában.

      Képek:
      11. KMETTY JÁNOS: Női akt, 1917. MNG
      12. BECK Ö. FÜLÖP: Fekvő nő, 1912. MNG

       

  94. Aba-Novák Vilmos - Hanák József arcképe
    1. 1922-ben Aba-Novák ismét egy festőkollégát, az akkor még csak 19 éves Hanák Józsefet festette le, aki egy évvel korábban kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Az Idrányi-portré óta eltelt három évben Aba-Novák stílusa megváltozott, az egyre oldottabb fénykezelés jóvoltából arcképein egyre inkább a festői értékek nyertek teret. Aba-Novák képein az időközben külföldre távozott progresszív művészek, a magyar avantgárd előző generációjának a hatása is érezhető. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után emigráló Berény Róbert műtermébe fiatal művészek költöztek be, ősztől Korb Erzsébet és Patkó Károly mellett Aba-Novák is itt dolgozott. A nála hét évvel idősebb Berény a Nyolcak második kiállításának évében festette Weiner Leó arcképét, a hasonló felfogású portrét több mint egy évtized választja el Aba-Novák művétől. Közelebb esik Aba-Novákék színrelépéséhez a Fiatalok működése, a Berénnyel egyidős Uitz Hevesy Iván-portréja nem sokkal korábban, 1918-ban készült. A húszas években Patkó, illetve Korb kiállításáról is beszámoló műkritikus háta mögött redőkben aláomló drapéria húzódik, a vaskos fej félig sötétbe borul. A beállításon túl mindhárom képben közös az elmélyedő, befelé koncentráló lelkiállapot, a lehajtott fejjel ellentétben a felhúzott-szétnyíló karok viszont - akárcsak Idrányinál - aktivitást sugallnak. Berénynél a széles, nagy foltok dominálnak, Uitz képét ritmikusan hullámzó formák tagolják, Aba-Nováknál az érzékenyen modellált felületek taktilis értékei kerülnek előtérbe, de a markáns fény-árnyék effektusok mindegyik esetben heroikussá növelik a figurákat.

      Képek:
      7. UITZ BÉLA: Hevesy Iván, 1918. JPM
      8. BERÉNY RÓBERT: Weiner Leó arcképe, 1911. MTA

       

  95. Aba-Novák Vilmos - Akttanulmány
    1. Ajándék Szepesházy Kálmántól 1999-ben
      DJM ltsz.: 99.

      Aba-Novák 1921 táján sok műtermi aktábrázolást festett, és ezeken a lehető legváltozatosabb beállításokat variálta. Az összefogott formákból felépített emberi test felfogása - ha távolról is - Nemes Lampérth nőalakjaival áll rokonságban. A falnak támaszkodó álló akt sötét tónusú zöldes-okkeres színei, a szélesen felrakott festékfoltok pasztózus traktálása párhuzamba állítható Nemes Lampérth 1916-os Női aktjával, de annak szuggesztív, ám érzelemmentes formaanalízisével szemben Aba-Novák képén a fénykezelés és a figura póza visszafogott pátosszal telíti az ábrázolást. Patkó pedig a gazdag fény-árnyék kontrasztokkal tagolt hátaktot már táji közegbe illeszti, és konkrét cselekvéssel értelmezi a figurát.

      Képek:
      15. NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF: Női akt, 1916 MNG
      16. PATKÓ KÁROLY: Hátakt, 1920. Magántulajdon

       

  96. Aba-Novák Vilmos - Idrányi Tibor arcképe
    1. Irodalom: B. Supka 1966. 23., 100. R: 1. kép; P. Szűcs 1985. 419.

      Szőnyi fotóportréjának öntudatos, ám mégis visszafogott póza jelenik meg Aba-Novák Vilmos háború után festett első karakteres képén, amelynek modellje szintén növendéktárs volt. Idrányi Tibor öltözéke jóval választékosabb Szőnyiénél, a Lavalliére-nyakkendő a festőszerep hagyományos attribútuma, az elegáns mellény és a fekete zsakett pedig a kitűnően hegedülő művész zenészi működésére is utalhat. Az 1919-ben festett képek közül Apja portréja még szecessziós ízeket hordoz, az Idrányi-arckép azonban meghozza a fordulatot, és már a későbbi képek stílusának irányába mutat.6 Korábbi festményein még a kompozíció síkszerű, dekoratív felfogása érvényesül, de fokozatosan a formák leegyszerűsítése és plasztikus tömegekké sűrítése kerül előtérbe. Az ez idő tájt közös műteremben dolgozó fiatal művészek gyakran álltak egymásnak modellt, és Idrányit - emlékei szerint7 - többen, köztük Szőnyi és Korb is, lefestették. Az ínséges időkben ugyanarra a vászonra gyakran több kép került, és ez a mű csak azért menekülhetett meg az átfestéstől, mert Idrányi üres vásznat ajánlott fel érte cserébe. Aba-Novák korai, monumentális festményei a sommázó formaadásra és az erőteljes fény-árnyék kontrasztokra épülnek. Ebben az időszakban gyakoriak az álló, sokszor kifejezetten keskeny formátumú képek, és a portrék között kezdettől fogva kiemelt szerepet játszanak a térdképek. Az előképek közül Ferdinand Hodler hatása Aba-Novák több korai művén felfedezhető, de a tízes években a Műcsarnokban is találkozhatott hasonló felfogású portrékkal, mint például Frank Frigyesnek az 1916-os Tavaszi tárlaton bemutatott, a Művészetben is reprodukált festményével. Az üres, semleges háttér világosabb síkja előtt magasodó sötét ruhás férfiportrék kifejező fej- és kéztartásukkal visszafojtott energiát, várakozó tettrekészséget sugároznak. Az ábrázoltak köre Aba-Nováknál is elsősorban a barátok, pályatársak, illetve családtagok köréből került ki, míg azonban Szőnyire a kettős arcképek-önarcképek maradtak jellemzőek, addig Aba-Novák modelljei műtermi közegben, egyedül maradnak.

      Jegyzetek:
      6 Apja arcképe, 1919. Olaj, vászon; 108 x 98 cm. Magántulajdon. A kép készüléséről: Nagy Imre 1983. 92.
      7 B. Supka 1966. 23.

      Képek:
      5. FERDINAND HODLER: Férfiportré (Gaston Carlin miniszter portréja), 1905 Kunstmuseum, Bern
      6. FRANK FRIGYES: Báró Schönau M. arcképe, 1915 körül. Lappang

       

  97. Aba-Novák Vilmos - Fürdőzők
    1. \n

       

      A fény felé fordulva

      A húszas évek közepén néhány esztendőre a napfény olyan hangsúlyt kap Aba-Novák művein, mely már-már a barokk művészet formai megoldásait és miszticizmusát idézi. A fény hirtelen uralma alá vonja a tárgyi valóságot, felolvasztja az addig súlyosnak, tömörnek látszó formákat, s a testetlen, önálló életre kelő szín válik a képek központi hatóerejévé. Ez az átalakulás három helyszínhez köthető: Zugliget, Felsőbánya és Igal táji környezete kínált az átmenethez szabadon alakítható vizuális nyersanyagot. Az itt született képeken a korábbi évek borongós, barnás tónusú, szinte monokróm színkezelése helyett fénnyel telített, lila, zöld, kék és sárga reflexekkel fellazított felületet látunk. A formák bár itt-ott megőrzik plaszticitá - sukat, de jóval kisebb hangsúlyt kapnak, mint a kaleido - szkópszerűen felszabdalt foltrendszer színes, vibráló remegése. Miként a most vizsgált festmény is illusztrálja, a virtuóz felületalakítás, a néhol reliefszerűen plasztikus, máshol vékonyan feltett foltok, az olajfestékbe rajzoló ecset kalligrafikus mozgása még sok tekintetben a megelőző évek világát idézi, de az ábrázolt formák határáról leváló, önálló életre kelő körvonal már az 1930 utáni új stílus remekműveiről ismerős. Az alapvetően az ég kékjére hangolt színvilágba néhol sárga, barna és mályvaszínű részletek, kékes-lilás reflexek hasítanak bele, miközben a szabadon hagyott alapozás és a fehér festékkel borított részletek az egész kompozíciónak fénnyel átitatott, levegős karaktert adnak.

      Az igali nyár színei

      A Cézanne-i tanulságokra építő, egy monumentális méretű változaton is megfestett Fürdőzők minden bizonnyal Igalon készült. 1926 és 27 nyarán népes festőtársaság tagjaként lelt itt ideiglenes otthonra Aba-Novák, a település művészetkedvelő körorvosának, Baumgartner Sándornak és testvérének, Oszkárnak a jóvoltából. A közösség magját az Aba-Novák körül csoportosuló festők alkották. Patkó Károly, Kelemen Emil, Bánk Ernő és Fonó Lajos mellett a fiatalabb generáció tagjai közül Barcsay Jenő, Mattioni Eszter és Tarjáni Simkovits Jenő is dolgozott e spontán szerveződő, három egymást követő nyáron keresztül működő művésztelepen. Az igali nyarak fontos változást hoztak Aba-Novák festészetében. A földközeli, mély zengésű kolorittal és reliefszerűen megmozgatott faktúrával festett korábbi képek helyett az itt született művek légiesebb, éteribb hangulatot árasztanak. Mintha az erős fény felszívta volna a telt színeket az ábrázolt formák felületéről, a testek plasztikája felolvadt, olyannyira, hogy sok esetben szinte csak a körvonal maradt utánuk: a tárgyak, motívumok áttetszővé, transzparenssé váltak, a határoló körvonal és a kitöltő szín adekvát kapcsolata megszűnt. Olyan képek, mint a Fürdőzők - mindent átitató és feloldó fénykezelésével, a látható valóságtól függetlenedő foltritmusával - Egry testetlenné szublimálódó alkotásait idézik fel. Jól látta ezt a festő új korszakának alkotásait elemezve művészetének egyik legavatottabb kortárs méltatója, Ybl Ervin: „A mindenható erővel behatoló fény lett Aba-Novák festői témája. Nem az impresszionizmus zsongó, vibráló napsütését, hanem a látományszerűen fölfokozott színfölvillanások kápráztató fénykévéit festi” – írta 1927-ben.

      A modernitás nagy t émája

      A műteremi miliőből száműzött, természeti környezetbe helyezett hangsúlyos aktok nem véletlenül váltak oly népszerűvé a legmodernebb irányzatok képviselői között. Az újat kereső művészek minden bizonnyal a közvetlen elődök elleni lázadás eszközeként is tekintettek erre a témára, hiszen a tájban feltűnő meztelen emberi testek látványa ellentétes minden hétköznapisággal, így élesen szemben áll az impresszionisták azon doktrínájával, hogy a festő célja ne legyen több a környező, mindennapi valóság puszta ábrázolásánál. A művészek újra komponálni akartak, nem pedig puszta fényképezőgépként rögzíteni környezetük véletlen-teremtette szituációit. Cézanne és a kubisták, de a Nyolcak és Nemes Lampérth képeinek tanulságait is felhasználó Aba-Novák a rá jellemző, hatalmas lendülettel vetette magát e témakörre a húszas évek folyamán. Árkádiai hangulatú festményein klasszikus beállítású, reneszánsz emlékeket idéző aktok tűnnek fel, ám mindez a festő korai munkáira jellemző, rendkívül sokrétű – néhány vonásában szintén Cézanne stílusára emlékeztető – felületalakítással jelenik meg. Ennek az időszaknak egyik legszebb példája a most vizsgált alkotás. Az ember és természet harmonikus együttélését, paradicsomi idillt sugárzó kompozíció az első látványélmény robbanó frissességével, a spontaneitás látszatát keltő ösztönös lendülettel került a vászonra. A nagy színfelületek és a fürge bekarcolások egyensúlya, a fénnyel telített és árnyékos részek harmóniája, az organikusan hajló, biztos kézzel meghúzott körvonalak és a foltok pergő ritmusa igazi remekművé avatja ezt a kompozíciót. Megunhatatlanul gazdag kép, melynek külön erénye, hogy izgalmas bepillantást ad a születés, a manuális alakítás minden fázisába: a festményt nézve szinte látjuk az ecsetet vezető kéz néhol lendületesen suhintó vagy éppen finoman lelassuló gesztusait, és halljuk a vásznon futó festőkés halk surranását.

      Molnos Péter

      \n
      \n \n

      Képtörténet

      \n

      Kiállítva:- Aba-Novák Vilmos emlékkiállítása, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1962. (Kat. 54. Fürdőzők)

      \n \n \n \n \n \n

  98. Aba-Novák Vilmos - Cirkuszban (Gazdag cirkusz)
    1. \n

       

      Pontosan 21 évvel ezelőtt, 1994 tavaszán, a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításon került utoljára a közönség elé Aba-Novák Vilmos egyik legrangosabb cirkusz témájú képe, a „Gazdag” cirkusz. Jelentőségét bizonyítja tekintélyes kiállítási listája, valamint az a sokatmondó tény, hogy a festő 1962-es emlékkiállításá- nak katalógusában ez a mű szerepel egyedül két oldalas, színes reprodukcióval. A múzeumi rangú, méretével is kiemelkedő kompozíció abból a szempontból is különleges, hogy legtöbb „társával” ellentétben története pontosan rekonstruálható: a festő műterméből a Fränkel Szalon 1936-os kiállítására, majd Jakobovits Béla ügyvéd birtokába került, hogy végül a BÁV 1967-es aukcióján rekord összegért, 30 ezer forintos leütési áron jusson Fellegi István színész és rendező pazar gyűjteményébe.

      A manézs vonzásában

      Bár már 1927-ből ismerjük egy – sajnos ma még lappangó – cirkuszképét, tagadhatatlan, hogy e téma csak 1930-tól, a római magyar akadémián eltöltött ösztöndíjas évek után vált igazán fontossá Aba-Novák számára. Az élet groteszk jelenségei iránt megmutatkozó vonzalma és festői stílusának alapvonásai vezethettek ahhoz, hogy érett korszakában oly gyakran fordult ihlető képötletért a manézs és a kerek, homokkal felszórt színpad világához. Áradó mesélőkedve, briliáns tömegmozgató képessége és nem utolsó sorban öniróniára hajlamos, a dolgok mélyén rejlő tragikomédiára érzékeny művészi attitűdje is abba az irányba „sodorta”, hogy a cirkusz szereplőit élete végéig újra és újra képeire fesse. Aba-Novák természetesen nem volt egyedül: az írókat, filmrendezőket és a festőket évszázadok óta valósággal lenyűgözte ez a világ. E sokszínű közösség, a benne rejlő vizuális és érzelmi töltés, a komikus és tragikus elemek örök keveredése ellenállhatatlan vonzerőnek bizonyult. A fellépők összeszokott, teátrális mozgása, a borzongató életveszély, a vándorcirkusz állandó utazása, a kötöttségektől mentes emberek iránti romantikus vonzalom mindig valami sajátos erotikával is megtöltötte a cirkusz világát. A manézs – a korabeli kávéházak női zenekaraihoz hasonlóan – ráadásul a fizetett szerelem jól ismert lelőhelye volt, az utazó társulatokra sok esetben szinte mozgó nyilvánosházakként tekintettek. Aba-Novák élénk vonzalmát a téma számos jellegzetessé- ge kiválthatta: a szürke, hétköznapi léttől élesen elváló ünnepélyesség, az életveszély borzongató közelsége, s persze a fény és árnyék, a színfalak előtti és a kulisszák mögötti világ beszédes ellentéte. A reflektorokba vigyorgó, fehérre festett bohóc-arc és a verejtékes felkészülés tragikus kettőssége, a felhőtlen szórakozás és a csillogó felszín mögött rejtőző profán és darabos valóság paradoxona. A cirkuszábrázolások legtöbbjén a hajlongó, álarcot viselő bohócok, a közönség szórakozását biztosító akrobaták és zenészek rejtett művész önarcképek is, a művész-lét kettősségét, ellentmondásosságát megjelenítő szimbólumok. Aba-Novák most bemutatott képe virtuóz módon egyesíti a közönség előtt feltáruló, a reflektorok fényétől megvilágított porondot és a zenekar mögött megbújó, jelenésükre váró szereplők rejtett mikrokozmoszát. A sugarasan elrendezett sátortartó rudak erre a csoportra irányítják a néző figyelmét: pihenő műlovarnők, groteszk zenebohócok tűnnek fel a zenészek kék süvegei alatt.

      A „Gazdag” cirkusz

      Míg a harmincas évek elején a hatalmas fellépő gárdát mozgató külföldi társulatok, például a legendás, máig működő Crone család vállalkozása adott témát Aba-Nováknak, addig az évtized közepétől kezdve szinte kizárólag magyar cirkuszok tűntek fel képein. Az ok prózai: a jelentős külföldi konkurenciát a sokkal kisebb magyar társulatok nem tudták önerőből semlegesíteni, így a Magyar Artisták Egyesülete javaslatára az idegenből érkező cirkuszok hazai működését a harmincas évek folyamán erősen korlátozták. A legyőzhetetlen díjbirkózó, a „bikaölő angolt”, Ciklopot is megfutamító Czája József társulata, a lovas produkcióival hírnevet szerző Donner-család, a félelmetes krokodilszámával sokkoló Koczka Lajos és az 1876-ban megalapított Gazdag Cirkusz így vált egyeduralkodóvá Aba-Novák cirkusz-sorozatának egyes alkotásain is. 1935-ben, a most bemutatott festmény megszületésének évében a Gazdag család üzemeltette az ország legnagyobb fedett cirkuszát. Hatalmas póznákkal alátámasztott sátruk alatt 3000 néző foglalhatott helyet, szórakozásukat 80 fős társulat, saját zenekar és lenyűgöző állatsereglet biztosította. Aba-Novák gyakran ült be előadásaikra, hogy a helyszínen készített rajzai alapján végül szolnoki vagy budapesti műtermében fesse meg végleges kompozícióit. Közülük egyértelműen kiemelkedik a most bemutatott alkotás: a Fellegi-gyűjteményből érkező „Gazdag” cirkusz Aba-Novák népszerű cirkusz-sorozatának egyik legjelentősebb darabja.

      Molnos Péter

      \n
      \n \n

      Képtörténet

      \n

      Kiállítva:- Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása, Fränkel Szalon, Budapest, 1936. március 1–30. (Kat. 4. Gazdag cirkusz – 1100 pengő) - Aba-Novák emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962. (Kat. 156. Gazdag cirkusz) - Vilmos Aba-Novák (1894–1941), Vichodoslovenska Galéria v Kosiciach, Kassa, 1963. (Kat. 48. Bohaty cirkus) - Vilmos Aba-Novák (1894–1941), Zacheta, Varsó, 1963. (Kat. 66. Cyrk Gazdag) - A Bizományi Áruház Vállalat 17. képaukciójának kiállítása, Budapest, 1967. december (Kat. 1. Gazdag cirkusz) - Aba-Novák Vilmos (1894–1941), Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1986. május–június (Kat. 17. Gazdag cirkusz) - Aba-Novák Vilmos (1894–1941) emlékkiállítása, Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 1994. március–június (Kat. 26. „Gazdag” cirkusz)

      \n \n \n \n

      Reprodukálva

      \n

      Reprodukálva:- Vilmos Aba-Novák (1894–1941), katalógus, Varsó, 1963. (o. n.) - A szolnoki művésztelep jubiláris kiállítása (1902–1977), katalógus, Szolnok-Budapest, 1977. (36. kép) - Aba-Novák emlékkiállítás, katalógus, előszó: B. Supka Magdolna, Szolnok, 1962. (o. n.) - B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos, Budapest, 1966. (31. kép)

      \n \n \n \n

  99. Aba-Novák Vilmos - A művész műterme
    1. 1919 őszén három fiatalember költözött a Tanácsköztársaság bukását követően emigráló festőművész, Berény Róbert kiürült műtermébe. Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Korb Erzsébet ebben a Városmajor utcai lakásban teremtette meg annak a közösségnek a csíráját, amely a háború utáni években Európa szerte uralkodóvá váló újklasszicista irányzat hazai elterjesztője lett, s melyet az utókor a mozgalom vezéralakjáról Szőnyi-körnek nevezett el. Néhány stilusjegy, a barnás, szűk regiszteren megszólaló kolorit, a tömör, plasztikus formálás és a klasszikus igényű, reneszánsz emlékeket keltő komponálás e társaság valamennyi tagjának művészetében uralkodó vonássá vált. A közös stíluseszményből fakadó látszólagos egyöntetűség azonban nem jelenti azt, hogy ne különíthetnénk el az egyes alkotókra speciálisan jellemző hangsúlyokat, egyéni karaktervonásokat. Éppen az olyan festmények, mint a most bemutatott alkotás bizonyítja, hogy Aba-Novák Vilmos a Szőnyi-kör, sőt a teljes magyar újklasszicista generáció tagjai közül a legszorosabban kötődött az analitikai kísérletekkel, elvont szín- és formaproblémákkal foglalkozó kubizmushoz, valamint legfontosabb inspiráló elődjük, Cézanne művészetéhez. 1922 körül készült képein, elsősorban monumentális hatású akt- és tájkompozícióin az organikus, egymásba olvadó részletformák, finom tónusátmenetek helyett a szigorúan lehatárolt, szinte geometrikus idomokká stilizált, kristályszerűen egymásra épülő felületek, szigorú tektonikus rend látványa dominál. „A formát vizsgáltam. Szinte kacérkodtam a kubizmussal.”  – írta 1928-ban, visszaemlékezve korai korszakának művészi ideáljaira. A kétségkívül számbeli túlsúlyban lévő figurális művek mellett a húszas évek első felének másik jellemző műfaja a tájkép. A kezdetben szüleinél, a budai Zsolt utcában, majd Pesten egy Kálmán utcai szobakonyhában lakó Aba-Novák tájábrázolásai ebben a periódusban legalább négy helyszínhez köthetők. A Fejér megyei Bodajkon egykori háborús tisztiszolgájának családja látta gyakorta vendégül, a Komárom megyei Tarjánba pedig parasztházat bérelve telepedett le időlegesen. Ismerjük olyan alkotását, amely Zebegényben készült, s fennmaradt egy 1923 nyarán kelt, későbbi feleségéhez, Vulkovic Katóhoz írt levele, melyet a Pásztóhoz közeli Mátraszöllősön adott fel. E korai tájképeket, így a most vizsgált festményt is monumentalitásra törekvő festői formálás és kompozíció jellemzi. Az expresszív fénytüneményként világító égbolt, a stilizált, kubisztikusan formált fák és az alapidomokra redukált épület, valamint a föld kemény, prizmaszerűen tagolt domborulatai kaleidoszkópszerű formakavalkáddá állnak össze a vásznon. Az ábrázolt formák lüktetését tovább élénkíti a faktúra belső ornamentikája, a szaggatott, egymással párhuzamosan felvitt rövid ecsetvonások Cézanne-képeit idéző, vibráló rendszere. Aba-Novák Vilmos Fák sárga épülettel című képe a festő legjobb, korai korszakának egyik kiemelkedő darabja, amely mindennél jobban bizonyítja, hogy a magyar festészet későbbi nagy mesélője fiatal éveiben milyen fontos tanulságokat talált Cézanne és a kubisták művészetében.

      MP

       

  100. Aba-Novák Vilmos - Szolnoki vásár
    1. Aba-Novák Vilmos 1929-30 között római ösztöndíját töltve érkezett el művészetének kopernikuszi fordulatához, mikor is nem csupán új anyaghasználatra, technikára tért át a fatábla és a tempera alkalmazásával, de ezzel egy időben teljesen új képépítési módszert dolgozott ki magának, mellyel néhány éven belül hatalmas életművet épített fel. 1931-ben publikált Vallomásában hívta fel a figyelmet a kor új művészi követelményére, nevezetesen, hogy a képen ábrázolt ,,tárgyi forma helyett, melyet a fény tett láthatóvá s így a fény által érzékeltettek is a festők, a képforma kezd mint igény fellépni . Ez a képforma nem más, mint a geometrikussá egyszerűsített felületi struktúra és a vele párhuzamosan a képen alkalmazott színharmónia szintézise. Aba-Novák szerint, a korszerűség azt követelte, hogy a látványt elvontabban, a részletek összevonásával, szerkezetesen jelenítse meg a festő. Ez az elvontság azonban Aba-Novák festészetében soha nem tudott uralomra jutni, mert számára az életben megszerzett tapasztalat, a hétköznapi lüktetésbe alámerülés legalább olyan fontossággal bírt, egy témát felvázolásánál, vagy amikor emberi cselekvést kívánt ábrázolni, mint a nehezen kidolgozott képi struktúra. A nyüzsgő-zajos, eleven motívumokra tulajdonképpen nem is Rómában talált rá, hanem már onnan hazajőve, Szolnokon 1930 után, és a Csík megyei Zsögödön, festő barátja, Nagy Imrénél tett látogatásakor 1935-ben. 1930 nyarától Aba-Novák egyre több időt töltött a Szolnoki Művésztelepen, ahova először még főiskolásként, 1913-ban látogatott el, hogy ott Fényes Adolftól olajfestést tanulhasson. 1930-tól évenkénti ott tartózkodása rendszeressé vált, szerepelt a Szolnoki Művészeti Egyesület tagjainak kiállításain, legjobb barátai közül többen, mint a Pólya testvérek és Chiovini Ferenc is itt alkottak. Az alföldi tanyák, népszokások, a piacok hatására új életképei sajátos színekkel és népies ízekkel gazdagodtak. A Szolnokon festett táj- és népéletképeiből 1932-ben reprodukció-albumot állított össze, melyet a gyomai Kner nyomda adott ki Huszonnégy kép címmel. Tamás Henrik galériájában és a Fränkel Szalonban is folyamatosan bemutatásra kerültek az itt készült életképei. Ezek a szolnoki életképek néhány téma variációi, melyek közül több még az 1926-27 körüli, a Somogy megyei Igalon készült festményein merült fel először. Ilyen a kubikusok, az állatvásár, az állatok itatása gémeskútnál, a körhinta és a vallásos körmenet, míg a kimondottan Szolnokhoz kötődő témák közül kiemelendő a lacikonyha, a búcsú és vásár, az ebédelő aratók és a vándorcirkusz témája. Ebbe a sorba illeszkedik az aukcióra kerülő festmény is, mely a szolnoki vásárt mutatja be, felvonultatva a vásárosok és a vásárra érkezők különféle csoportjait. Ennek a mozgásban lévő sokadalomnak az ábrázolásában Aba-Novák - ha stilisztikailag nem is - sokszor nagyon hasonlóan járt el, mint szolnoki művésztelepi kollégái, akik számára ez a vidéki piac a bruegheli karakterek mellett épp a mozgásvariációk, a játékos összevisszaság megfigyelését tette lehetővé. Képeiken a paraszti kultúra még mint valami őszinte, tiszta, az urbánus civilizációtól meg nem rontott életközösség jelenik meg, melyet érdemes egyfajta művész-etnográfusként megfigyelni és leírni.

      Aba-Novák festészete épp Szolnok hatására vált epikussá, elbeszélő jellegűvé, ,,minden képe úgyszólván fejest ugrik az életnek embertől, állattól nyüzsgő, kellős közepébe , a ,,zsibongó fórum demokratikus szellemű művészete ez - írta róla egy kritikusa. ,,Akármihez nyúlok, abból novella kerekedik - mondta magáról a művész. Az aukcióra kerülő kép is arról tanúskodik, hogy milyen sokféle gesztus, forma és szokás megfigyelésén keresztül jut el végül az ilyen összegző kompozíciókig. Az összebeszélő asszonyok vagy a szekéren utazók csoportja, a botra támaszkodó pásztor alakja, a korsók sora, a forró napsütés ellen védő sátrak és napernyők, valamint az állatok mozdulatai, mind sok rajztanulmány nyomán fogalmazódott meg, s vált itt egy-egy gyors ecsetmozgás, befejezetlen kontúr, teret érzékeltető folt képében szintézissé. Aba-Novák számára ezek az élményszerűen megfogalmazott jelenetek azonban önmagukban nem állnának meg, ha a struktúrát és a színdinamikát kiemelő korszerű előadásmód nem társulna melléjük. Az 1936-os Fränkel-beli kiállításhoz írt katalógusban Kállai Ernő fogalmazott úgy, hogy ,,az egyik képen a szekérnek támaszkodó paraszt szemlátomást élénken diskurál ugyan a feléje forduló menyecskével. De még sokkal élénkebb az a festői terefere, amely a paraszt hátán folyik, a különböző színfoltok között, amelyekből alakja összetevődik. [...] Ez a színfoltok közt szerteszét villodzó, széttarkálló eszmecsere vagy csetepaté messzi túllendül az ábrázolt dolgok alakján, és olyan tisztára festői utalásokkal szövi keresztül-kasul az egész képet , ami az elvont képi szerkezetre, a színek önálló erejére tereli a néző figyelmét. A művészi feladat Aba-Novák számára épp ebben a kettősségben rejlik. A kép ne legyen egyszerű utánzata a tárgyi valóságnak, ugyanakkor pusztán öncélú, önmagába záruló elvont festészet se legyen. A festői fogások, a technikai jelenlét mellett, vagy azon keresztül a valóság sokfélesége mutatkozhasson meg. E képes eposzban kisebb közösségek (mint a vásárosok, cirkuszosok, kubikusok) élete a maga sokszínűségében rajzolódik ki.

  101. Aba-Novák Vilmos - Album 12 rézmetszettel
    1. 50 db példány készült Gerevich Tibor előszavával.

      I. Szakállas önarckép (19,5x19,5 cm)
      II. Fürdőzők (19x19,5 cm)
      III. Fésülködők (18x22 cm)
      IV. Felső-bányai táj (19,8x19,8 cm)
      V. Megváltás (27,2x19,7 cm)
      VI. Székely Aladár arcképe (25,7x20,2 cm)
      VII. Harsányi Kálmán arcképe (31x26 cm)
      VIII. Tízparancsolat (20,2x28,3 cm)
      IX. Vízözön (33x41 cm)
      X. Kaszálók (Nagybánya), (32x43,4 cm)
      XI. Körmenet (35,2x45,4 cm)
      XII. Román tánc (Felső-bánya), (31,8x46,7 cm)

  102. Aba-Novák Vilmos - Önarckép
    1. Kiállítva:
      - Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest-Damjanich Múzeum, Szolnok, 1962. katalógus: 11.
      - Aba.Novák Vilmos. Csók István képtár, Székesfehérvár, 1964. augusztus–szeptember, 1964. katalógus: 1.
      - Negyven kép, három festő, egy gyűjtő. Dürer Terem, Gyula, 1993. június–július, katalógus: szám nélkül
      - Aba-Novák a "barbár zseni". MODEM, Debrecen, 2008. április 21. – július 6. katalóguson kívül

      Kiállítva és reprodukálva:
      - Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918–1928. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2001. szeptember 27. – 2002. január 27. katalógus: 49.

      Reprodukálva:
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság Könyvek, Budapest, 2006. 12. kép

  103. Aba-Novák Vilmos - Kosztolányi Dezsőné fiával, Ádámmal
    1. 1923-ban, a festmény születésének évében Aba-Novák Vilmos még kevéssé ismert alkotó. A húszas évek elején, bepótlandó a besorozás miatt felfüggesztett főiskolai tanulmányait, a rendszeres képzés hiányát, Olgyai Viktor tanítványaként újra beiratkozik a Képzőművészeti Főiskolára. Nagyobb kollekcióval első ízben 1922 őszén az Ernst Múzeum grafikai tárlatán lép közönség elé, festőként pedig ugyanitt két év múlva mutatkozik be. 1923-ban Kosztolányiék őt kéri fel a kettős családi arckép megfestésére. Ismeretségük meglehet, hogy évekkel korábbra nyúlik vissza, hiszen a festő gyermekéveit a várhegy lábánál fekvő Logodi utcában tölti, ugyanott, ahol a tízes évek végén a Kosztolányi-család is otthonra lel. De Kosztolányi Dezső egyébként is érdeklődött a képzőművészetek iránt. Felesége visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy külföldi utazásaik során nagy figyelemmel járta be a nevezetes képtárakat, rajongott Greco, Goya, Botticelli festészetéért, a hazai művészek közül pedig Gulácsy Lajos művészetének különös hangulata ragadta meg leginkább, “könyvtárába megszerezte a japán és kínai festők, a legújabb és a régi nagy mesterek reprodukcióit, és szobrokból, épületekből is gyakran mentett át verseibe formát, hangulatot." A Szegény kisgyermek panaszai ünnepelt költőjének portréját 1914-ben Tihanyi Lajos, az avantgarde Nyolcak festőcsoport tagja készíti el. (A mű csak reprodukcióból ismert.) Aba-Novák művészete Kosztolányi számára sem lehetett ismeretlen, hiszen első tárlatáról a Nyugatban Bálint Aladár is beszámol. Itt kiállított irodalmi ihletettségű, biblikus témájú rézkarcai (Pieta, Sírbatétel, Golgotha), markáns klasszicizáló formavilágukkal a kiüresedett avantgarde agóniájából valóban egyfajta művészeti újjászületés, megújulás ígéretét hordozták. Kettejük hosszú életű személyes kapcsolatának bizonyítékaként fellelhető Kosztolányi Dezső hagyatékában Aba-Novák Vilmosnak egy női aktot ábrázoló tollrajza is, valamint a festő, Kosztolányi halálakor küldött részvéttávirata. (MTA Ms. 4628/181)

      A kettős portré modelljei a költő felesége és a festmény elkészülésének idején nyolc esztendős kisfia, Ádám. Schlesinger Ilona (1885-1967), akivel 1913 májusában kötött házasságot Kosztolányi, gyermeke megszületéséig Harmos Ilona és Görög Ilona néven több fővárosi színházban (Magyar Színház, Belvárosi Színház, Vígszínház) lépett fel, később a húszas évektől számos folyóiratban jelentek meg elbeszélései, írásai. “Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,/ az életemmel járkálsz, ha velem vagy" – írja élete hűséges társáról 1924-ben a Bús férfi panaszainak költője. Ilona valóban Kosztolányi legfőbb múzsája, támasza, segítője, társa. “Valósággal megesz, bekebelez, mint a vad népek a totemüket, s most én is beléköltöztem, az ő lényének megnövekedett részévé váltam… Olyan nélkülözhetetlenné és magától érthetődővé válik számomra, mint a levegő, amely körülvesz, vagy mint valami bódítószer, amelyet megszokik az ember… Már valósággal az ő szemével látok, az ő fülével hallok. Amit látok és hallok, elmondom neki, s ő megírja" – idézi fel két évtizedes kapcsolatukat Kosztolányiné két évvel a költő halála után kiadott életrajzában. 1915-ben született kisfiát, Ádámot, Kosztolányi valósággal bálványozza, nagy gonddal és figyelemmel neveli, figyeli, dédelgeti, legkedvesebb játszópajtását, legfőbb örömforrását, nagyreményű utódját számos versében megszólítja: “Új másikom, ki régit visszabűvölsz,/ kis reggelem./ Jer, hadd köszönjem néked, hogy enyém még/ az élet,/ mert folytatódik és minden megújul/ tevéled" – írja említett 1924-es versciklusában, melynek egyik legfőbb ihletője a boldog családi nyugalom.

      Kosztolányi legkedvesebb múzsáinak, a hitvesnek és a gyermeknek állít emléket Aba-Novák Vilmos festménye is. Ilona kettős szerepben jelenik meg a képen: gyermekével az oldalán mint anya, valamint jobbjában nyitott könyvvel mint írónő. Vörös fotelba süppedt nyugalmas testtartásának, érett asszonyi szépségének dinamikus ellenpontját a kisfiú eleven mozdulata, elfordított tekintete teremti meg. Elhelyezésük fesztelen, de bensőséges kapcsolatot sugároz, amelyet Aba-Novák a két eltérő arányú alak mesteri összehangolásával ér el. A kettős arcképet Aba-Novák 1925 előtti műveinek választékos színvalőrökkel plasztikussá tett monumentális formanyelve jellemzi. Ezekben az években festészetének legjellemzőbb műfaja az aktábrázolás mellett a portré. Korai, festőművész barátait ábrázoló képmásai (Gosztonyi Gyula, 1914 k.;  Idrányi Tibor, 1919; Hanák József, 1922;) és önarcképei alkalmat adnak az új klasszikusan tömör festői látásmód és az elmélyült lélekrajz ötvözésére. Hasonló erényekkel bírnak az 1923-ban készült Kosztolányi-portré legközelebbi párhuzamai is, Dr. Kovács János 1921-ben született portréja és az Aba-Novákot feleségével megörökítő, 1925-ben született Kettős arckép.

      Mivel Kosztolányi Dezsőné és fia arcképe a család megrendelésére készült, a mű hosszú ideig nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Első alkalommal 1962-ben, a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett Aba-Novák Vilmos életmű-kiállításán kerül bemutatásra. A kettős portrét ezt követően B. Supka Magdolna a festőről szóló monográfiájában is szerepelteti.

      Kiállítva:
      Aba-Novák emlékkiállítás. MNG 1962. Kat. sz.: 28. (Repr.)
      Aba-Novák Vilmos (1894-1941). Móra Ferenc Múzeum, 1986. május – június, kat. 2.

      Irodalom:
      B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 36., 7. kép
      Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Budapest, 1990. (2. kiadás)

       
       
       
  104. Aba-Novák Vilmos - Vasárnapi ebéd
    1. Reprodukálva:
      - B. Supka Magdolna: Aba Novák Vilmos. Corvina Kiadó, Budapest, 1971. 40. kép
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság Könyvek, Budapest, 2006.
      lappangó képek: 66.

  105. Aba-Novák Vilmos - Dudás
    1. Aukcionálva:
      - BÁV 96. aukció, 243. tétel

      Proveniencia:
      - Az 1930-as évek elejétől az 1960-as évekig Sugár Aladár, majd örököseinek a tulajdonában

      Kiállítva:
      - Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1931. február, katalógus: 46.
      - Aba-Novák Vilmos (1894-1941) emlékkiállítás. Nemzeti Szalon, Budapest, 1942. március, katalógus: 16. (Olasz dudás címen)
      - Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest – Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1962. július-december, katalógus: 70.

      Reprodukálva:
      - Molnos Péter: Aba-Novák. Népszabadság Könyvek. Népszabadság Zrt., Budapest, 2006.
      31. (Férfi dudával címen)

  106. Aba-Novák Vilmos - II. Szilveszter és Asztrik apát
    1. A kép vázlat a városmajori plébániatemplom apszis képéhez.

  107. Aba-Novák Vilmos - Székely vásár
    1. Aba-Novák vásárképei közül ez a legtágasabb, legmonumentálisabb, az esemény teátrális szépségét is leginkább összefoglaló mű. A nagy lapályt a távolabbi hegyek előterében ellepik az ekhós szekerek. A borvizes kancsókat körülveszik az agyagszínű korsók. A kézmívesség, az anyag és a kedves formák dícsérete ez a kép, a főszereplője a szomjat oltó edény. Nem vetélkedő árusítás helye ez, a portékát kínálni nem kell, nyugodtak, szélesek a mozdulatok, az árusok tartása méltóságteljes, pantomimszerűen stilizált ritmus, komolyság jellemzi a hangulatot. A felhők testesek, fehérek az éles tiszta hegyi levegőben. Felragyognak a székely népviselet ünnepélyes piros-feketéi és a férfiak harisnyanadrágjának fehér posztója. Mint valami lassú tánc ritmusára ringnak az előtér csoportjai, s táncuk kígyóvonala a hattyúfehér templomig vezet.
      MNG

  108. Aba-Novák Vilmos - Csíkszeredai vásár
    1. "Aba-Novák minden képe úgyszólván fejest ugrik az életnek embertől, állattól nyüzsgő kellős közepébe. Legszívesebben oda, ahol az a legnépesebben és legtarkábban csődül egybe" - írta Kállai Ernő 1936-ban. Megjegyzése találó a Csíkszeredai vásárra is, melynek több változata ismert. A madártávlatból komponált esemény rutinosan komponált képpé formálódik. A festő telhetetlen mesélőkedvvel vezeti tekintetünket az egyre kisebbekké váló szalmakalapokon át a horizontot lezáró kettős templomtoronyig. Aba-Novák a kép minden tenyérnyi darabját lüktető "életességgel" telíti. A harsány színfoltokban vibráló sokadalomból csak föl-fölvillan egy-egy jelenet, de nem kap hangsúlyt az áthatolhatatlan, lármás tolongásban. A szekereik és portékáik között szinte elvesző vásározók a piactér bármely sarkából nézve ugyanezt az esetleges látványt nyújtanák.
      MNG

  109. Aba-Novák Vilmos - Kártyázók
    1. Aba-Novák Vilmos 1929 januárjától ösztöndíjasként 14 hónapon át dolgozik Rómában. Az itáliai élmények, a korareneszánsz és az olasz újklasszicizmus művészetének hatására festészete alapjaiban újul meg. Korábbi finom színtónusait fémes törésű, erős színkontrasztok váltják fel, erőteljesebben hangsúlyozva a formák szerkezeti vázát. Hazatérése után festett új képeit 1931 februárjában mutatja be az Ernst Múzeum kiállításán. “meggazdagodott az élet megismerésével, új motívumok kincseivel, palettája megbővült, az olajfestést felcseréli temperával, hisz látományai felfokozódtak, más színt nyertek, képzelete játékos örömmel csapongóbb lett" – foglalja össze a katalógus bevezetőjében benyomásait Lázár Béla. Aba-Novák itthon új iskolát teremtő látásmódja radikális szakítást jelent a századelő magyar, nagybányai festészetének lírai hangvételével. Mindenkori tárgyához való viszonya egyfajta hűvös távolságtartás, amelynek számára a néhol groteszkbe hajló irónia éppúgy eszköze mint a patetikus monumentalitás.

      A harmincas évek elején, mikor új stílusának legérettebb darabjai születnek, témaválasztásában kiemelt szerepet kap a népéletkép. A népi zsáner a huszas évekre lassanként kiüresedő műfaját Aba-Novák újszerű látásmódja modernizálja. Ami tárgyaiban elsősorban megragadja, az a vidéki élet színpompás felszíne, a falusi vásárok, körmenetek mozgalmas ünnepnapjai. A városi ember kívülállásával, ugyanakkor kimeríthetetlen mesélőkedvvel bontja biztos kézzel felvázolt néhány karakterre, anekdotikus epizódra a nyüzsgő látványt. “Érdekes nézni az arcok játékát, a kezek-lábak mozgását, mert Aba-Novák mesterien, elevenül ábrázolja őket, sokszor csak egy-egy odavetett vonással, hogy úgy mondjuk: az ecsetnek egy-egy fürge fintorával, nem minden íze nélkül a humornak, karikaturisztikus tréfának" – írja Kállai Ernő Aba-Novák népéletképeit elemezve.

      Indulására meghatározó erővel bír Fényes Adolf, akinek tanítványaként 1913-tól tölt néhány nyarat a szolnoki művésztelepen, a magyar életképfestészet alföldi központjában. Bár későbbi Iglón töltött nyarai során is fest néhány impresszionisztikus, fénytelített falusi életképet, saját hangjára a római tanulmányút alatt talál rá. Itt kezdi meg nagyméretű olajképét, a Trattoriát (reprodukálva: Magyar Művészet, 1931, 16). Fordulópont ez festészetében, mert e képpel való küzdelmei során ébred rá, hogy a kívánt színhatásokat csak temperával érheti el, másrészt az olasz kocsmajelenetben lel rá arra a színtérre, amely cirkusz- és vásárképei mellett jellemző helyszínét adják későbbi zsánerképeinek. A Trattoria kocsmajelenetének leszármazottja ilyenformán A Kártyázók is, mely jól illeszkedik Aba-Novák a harmincas évek elején a szolnoki művésztelepen festett életképeinek sorába. Ezek közös jellemzője a viszonylag kis – 40 x 50 cm körüli – méret és a tempera fára való alkalmazása. Az 1932-1933 körül készült, néhány alakos, gyakorta belső térben ábrázolt jelenetek képünkkel tárgyában is rokon darabjai a Kártyázó komédiások, Hamiskártyás, Kurtakocsma, Maxwell cirkusz, Ebéd II, Muzsikus cigány ebédje és a Vak muzsikusok. A térmélység megteremtését is szolgáló székek konstruktív tömegei az említett képek legtöbbjén feltűnnek. Az ötszereplős jelenet kártyapartijának történéseit néhány jól eltalált testtartással és gesztussal érzékelteti. A Kártyázók alakjainak együttesét a képszéleken erős vörös-sárga és mélykék színfoltok élénkítik. Aba-Novák virtuóz technikával vázolja fel a részleteket is, ennek meggyőző bizonyítéka az előtéri székre állított, néhány biztos vonással megformált borosüveg.

      Kiállítva:
      Aba-Novák Vilmos. Műgyűjtők Galériája, Budapest, 1997. kat. sz.: 35. (Reprodukálva)

      Irodalom:
      Aba-Novák Vilmos és Pátzay Pál gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1931. (Lázár Béla bevezetőjével)
      Aba-Novák Vilmos: Vallomás. Magyar Művészet. 1931, 129-136.
      Kállai Ernő: Aba-Novák újabb képei. In: Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Frankel Szalon, Budapest, 1936. 1-4.
      Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962.
      B. Supka Magdolna. Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966.

       
       

       

  110. Aba-Novák Vilmos - Körhinta
    1. A festmény kompozíciós képlete egyszerű: a ponyva alatt kavargó embercsoportot a háttér egyforma, papírmasészerű házai keretezik. Az esti égbolt kékeslilájába szokványos templomtorony símul. A figurák méltóságuktól megfosztott, arc nélküli emberek. A mozdulatok és gesztusok ismétlése, azonossága adja a jelenet pikantériáját. Az ünnepi alkalom zajosságától megilletődött kamaszlányok és ifjó menyecskék, mint szemérmes elsőbálozók, mulatságosan uniformizálódtak: nyársatnyelt tartásuk, párhuzamosan ölükbe ejtett kezük, egymás mellé és mögé sorakozott fejkendőjük fehér háromszöge a távoli házikók monotóniáját ismétli. Ebbe a patyolatfoltba a busa fejű, idomtalan, majomkülsejű kikiáltó lopódzik be. Aba-Novák emberábrázolásának e ragyogó példányát a manipulátorok sunyisága teszi torzzá.
      MNG

  111. Aba-Novák Vilmos - Dr. Jajczay János arcképe
    1. Jelezve jobbra fent: Aba-Novák 31. Hátoldalon felirat: Aba-Novák, Jajczay János arcképe, Roma 1930.

  112. Aba-Novák Vilmos - Idrányi Tibor arcképe
    1. Szőnyi fotóportréjának öntudatos, ám mégis visszafogott póza jelenik meg Aba-Novák Vilmos háború után festett első karakteres képén, amelynek modellje szintén növendéktárs volt. Idrányi Tibor öltözéke jóval választékosabb Szőnyiénél, a Lavalliére-nyakkendő a festőszerep hagyományos attribútuma, az elegáns mellény és a fekete zsakett pedig a kitűnően hegedülő művész zenészi működésére is utalhat. Az 1919-ben festett képek közül Apja portréja még szecessziós ízeket hordoz, az Idrányi-arckép azonban meghozza a fordulatot, és már a későbbi képek stílusának irányába mutat.6 Korábbi festményein még a kompozíció síkszerű, dekoratív felfogása érvényesül, de fokozatosan a formák leegyszerűsítése és plasztikus tömegekké sűrítése kerül előtérbe. Az ez idő tájt közös műteremben dolgozó fiatal művészek gyakran álltak egymásnak modellt, és Idrányit - emlékei szerint7 - többen, köztük Szőnyi és Korb is, lefestették. Az ínséges időkben ugyanarra a vászonra gyakran több kép került, és ez a mű csak azért menekülhetett meg az átfestéstől, mert Idrányi üres vásznat ajánlott fel érte cserébe. Aba-Novák korai, monumentális festményei a sommázó formaadásra és az erőteljes fény-árnyék kontrasztokra épülnek. Ebben az időszakban gyakoriak az álló, sokszor kifejezetten keskeny formátumú képek, és a portrék között kezdettől fogva kiemelt szerepet játszanak a térdképek. Az előképek közül Ferdinand Hodler hatása Aba-Novák több korai művén felfedezhető, de a tízes években a Műcsarnokban is találkozhatott hasonló felfogású portrékkal, mint például Frank Frigyesnek az 1916-os Tavaszi tárlaton bemutatott, a Művészetben is reprodukált festményével. Az üres, semleges háttér világosabb síkja előtt magasodó sötét ruhás férfiportrék kifejező fej- és kéztartásukkal visszafojtott energiát, várakozó tettrekészséget sugároznak. Az ábrázoltak köre Aba-Nováknál is elsősorban a barátok, pályatársak, illetve családtagok köréből került ki, míg azonban Szőnyire a kettős arcképek-önarcképek maradtak jellemzőek, addig Aba-Novák modelljei műtermi közegben, egyedül maradnak. Képek: 5. FERDINAND HODLER: Férfiportré (Gaston Carlin miniszter portréja), 1905 Kunstmuseum, Bern 6. FRANK FRIGYES: Báró Schönau M. arcképe, 1915 körül. Lappang Jegyzetek: 6 Apja arcképe, 1919. Olaj, vászon; 108 x 98 cm. Magántulajdon. A kép készüléséről: Nagy Imre 1983. 92. 7 B. Supka 1966. 23.

      • Kiállítva: 1962 MNG 8.
      • Irodalom: B. Supka 1966. 23., 100. R: 1. kép; P. Szűcs 1985. 419.
        MNG
  113. Aba-Novák Vilmos - Akt tanulmány
    1. Aba-Novák 1921 táján sok műtermi aktábrázolást festett, és ezeken a lehető legváltozatosabb beállításokat variálta. Az összefogott formákból felépített emberi test felfogása - ha távolról is - Nemes Lampérth nőalakjaival áll rokonságban. A falnak támaszkodó álló akt sötét tónusú zöldes-okkeres színei, a szélesen felrakott festékfoltok pasztózus traktálása párhuzamba állítható Nemes Lampérth 1916-os Női aktjával, de annak szuggesztív, ám érzelemmentes formaanalízisével szemben Aba-Novák képén a fénykezelés és a figura póza visszafogott pátosszal telíti az ábrázolást. Patkó pedig a gazdag fény-árnyék kontrasztokkal tagolt hátaktot már táji közegbe illeszti, és konkrét cselekvéssel értelmezi a figurát.

      Analógiák:
      NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF: Női akt, 1916 MNG 16.
      PATKÓ KÁROLY: Hátakt, 1920. Magántulajdon

      Proviniencia:
      Ajándék Szepesházy Kálmántól 1999-ben
      Kiállítva: 1962 MNG 13.
      1997-től DJM állandó kiállítás
      DJM ltsz.: 99.2
      MNG

  114. Aba-Novák Vilmos - Hanák József arcképe
    1. 1922-ben Aba-Novák ismét egy festőkollégát, az akkor még csak 19 éves Hanák Józsefet festette le, aki egy évvel korábban kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Az Idrányi-portré óta eltelt három évben Aba-Novák stílusa megváltozott, az egyre oldottabb fénykezelés jóvoltából arcképein egyre inkább a festői értékek nyertek teret. Aba-Novák képein az időközben külföldre távozott progresszív művészek, a magyar avantgárd előző generációjának a hatása is érezhető. 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után emigráló Berény Róbert műtermébe fiatal művészek költöztek be, ősztől Korb Erzsébet és Patkó Károly mellett Aba-Novák is itt dolgozott. A nála hét évvel idősebb Berény a Nyolcak második kiállításának évében festette Weiner Leó arcképét, a hasonló felfogású portrét több mint egy évtized választja el Aba-Novák művétől. Közelebb esik Aba-Novákék színrelépéséhez a Fiatalok működése, a Berénnyel egyidős Uitz Hevesy Iván-portréja nem sokkal korábban, 1918-ban készült. A húszas években Patkó, illetve Korb kiállításáról is beszámoló műkritikus háta mögött redőkben aláomló drapéria húzódik, a vaskos fej félig sötétbe borul. A beállításon túl mindhárom képben közös az elmélyedő, befelé koncentráló lelkiállapot, a lehajtott fejjel ellentétben a felhúzott-szétnyíló karok viszont - akárcsak Idrányinál - aktivitást sugallnak. Berénynél a széles, nagy foltok dominálnak, Uitz képét ritmikusan hullámzó formák tagolják, Aba-Nováknál az érzékenyen modellált felületek taktilis értékei kerülnek előtérbe, de a markáns fény-árnyék effektusok mindegyik esetben heroikussá növelik a figurákat. Képek: 7. UITZ BÉLA: Hevesy Iván, 1918. JPM 8. BERÉNY RÓBERT: Weiner Leó arcképe, 1911. MTA

      Kiállítva: 1962 MNG 22.; 1963 Varsó 5.; 1963 Prága 5.; 1963 Kassa 5.
      MNG
  115. Aba-Novák Vilmos - Női akt (Akt tanulmány)
    1. A Szőnyi-kör korai műveinek másik fontos vonulatát az aktábrázolások alkotják. A portrészerű vagy kosztümös félalakokhoz hasonlóan a ruhátlan figurák is megjelenhetnek tájban vagy drapériákkal tagolt üres műtermi térben. A képek egyik csoportjában az aktok tektonikus felépítettségükkel a tízes évek kuboexpresszionizmusára jellemző formálásmódot mutatják. Ez a típus elsősorban Aba-Nováknál található meg. Női aktjainak modellje 1921-től kezdődően élettársa és későbbi felesége, Vulkovics Katalin (Kató) lett, akinek dús idomú, erős alakja a hagyományos női szépségeszmény helyett a monumentális formák összhangját testesíti meg. Ez az új felfogás korábban elsősorban a Fiatalok tagjainál érvényesült, Kmetty idealizálástól mentes nőalakjai jól mutatják, hogy a festők nem barokkosan képlékeny hústömegek túláradóan érzéki megjelenítésére, hanem a nagy formák összefogott és szigorú rendjének megszerkesztésére törekednek. Aba-Novák festményein a testek hangsúlyosan plasztikus modellálása szobrászati asszociációkat ébreszt, aktjai Beck Ö. Fülöp előző évtizedben készült robusztus szobraival és reliefjeivel állíthatóak párhuzamba. Az átlós elrendezésű kompozíció jobb térfelén nehéz drapéria egyensúlyozza a monokrómiába hajló tompa földszínekből a világító erejű élfények által kihasított Női aktot, amelyet megcsavart testtartás feszít ívbe, a profilban ábrázolt fej eltűnik a felemelt kar árnyékában. Képek: 11. KMETTY JÁNOS: Női akt, 1917. MNG 12. BECK Ö. FÜLÖP: Fekvő nő, 1912. MNG

      GU ltsz.: M-80. 100.
      Ajándék Ernest Zmetáktól 1980-ban
      Kiállítva: 1962 MNG 12.; 1963 Varsó 2.; 1963 Prága 2.; 1963 Kassa 2.; 1980-tól
      GU állandó kiállítás; 1994 Szeged 3.
      Irodalom: B. Supka 1966. R: 4. kép; Molitor 1986. o. n. R: 1. kép; Mlynárik,
      Stefan: Az érsekújvári Művészeti Galéria. Művészet, 1988. 2. R: 41.;
      Zsákovics 1999b. 130.

      MNG

  116. Aba-Novák Vilmos - Hátakt (Ülő akt; Akt tanulmány)
    1. Aba-Novák másik nagy aktképén sem látjuk az arcot, a félig háttal ábrázolt modell teljesen elfordítja fejét a nézőtől. A festményen nem a hátaktokra általában jellemző széles és lekerekített formák, sima felületek érvényesülnek, hanem - akárcsak az előző képen - itt is a vaskos és élesen lehatárolt izomkötegek dominálnak. Az izmok geometrizálóan leegyszerűsített és plasztikusan tagolt tömege figyelhető meg a Fiatalok másik tagjának, Uitznak az egyik hidegtűlapján. A Szőnyi-kör alkotóinál az enteriőrben megjelenő aktok a redukált eszközök ellenére is különböző konnotációkat kapnak: a vörös drapéria a reneszánsz kompozíciókról jól ismert félrehúzott függönnyé válik, és noha a feltáruló látvány csak üres, világos felület, az ilyenkor megszokott tájháttér hiányát érezzük. A historizáló jelleg még jobban érvényeül a Szőnyi-kör többi tagjainál, Szőnyi hasonló témájú képei beállításukkal és díszletezésükkel hagyományosabb mintaképek felé mutatnak. Képek: 13. UITZ BÉLA: Háttal ülő női akt, 1915-1916. Magántulajdon 14. SZŐNYI ISTVÁN: Fekvő női hátakt, 1921. Lappang

      Kiállítva: 1962 MNG 14.; 1997 Műgyűjtők 10.
      Irodalom: Aba-Novák 1997. R: kat. 10.; Zsákovics 1999b. 130.; Zsákovics 1999f. 66.

       

  117. Aba-Novák Vilmos - Csendélet
    1. Nemcsak a virágok, de már a gyümölcsök is eltűntek Aba-Novák csendéletéről, amely inkább szűkebb enteriőr-kivágatként értelmezhető, mintha a banális szituáció egy nagyobb figurális kompozíció kelléktárának kiragadott részlete lenne. A Neue Sachlichkeit lajstromozó-részletező szenvtelenségével szemben a hétköznapi tárgyegyüttesek felmagasztosításával találkozunk más, külföldi művészeknél is, mint például a Valori Plastici mozgalmához tartozó Giorgio Morandinál, vagy a lengyel Formisták tagjánál, Jacek Mierzejewskinél. Képek: 21. JACEK MIERZEJEWSKI: Csendélet, 1919. Muzeum Narodowe, Krakkó
      MNG
  118. Aba-Novák Vilmos - Aktok tájban
    1. Már a korabeli kritikusok is utaltak a klasszicizáló nemzedék alkotásainak kettősségére, a régi mesterek követése mellett az 1910-es évek avantgárdjának örökségére, ami különösen Patkó Károly és Aba-Novák Vilmos korai festményein, grafikáin mutatható ki. Aba-Novák analizáló, a formát és szerkezetet kutató akttanulmányainak egyik első összefoglalásaként készült el Aktok tájban című, szinte monokróm kompozíciója, melynek ismert gazdagabb, több mellékalakos szénvázlata és rézkarcváltozata is. Aba-Novák dombos tájban megjelenő, szobrászi felfogású aktjai szorosan kötődnek az előző évtized aktivista hagyományaihoz, Uitz Béla és Nemes Lampérth József festményeihez, s talán még közelebbi a kapcsolat az 1920-as évek elején itthon tartózkodó, Aba-Novákkal baráti viszonyban álló, művészetére nagy hatást gyakoroló Kmetty János munkáival. A férfi, nő és gyerek hármas csoportja jelenik meg a húszas évek első felében hasonló stílusban alkotó lengyel Raymund Kanelba alvó családot ábrázoló kompozícióján is. Képek: 8. ABA-NOVÁK VILMOS: Aktok tájban (Vázlat), 1921. Magántulajdon 9. RAYMUND KANELBA: Család, 1925. Muzeum Narodowe, Wroc3a

      MNG ltsz.: 60.5 T
      Vétel a BÁV Kossuth Lajos utcai fiókjából 1960-ban
      Kiállítva: 1962 MNG 26.; 1962 Szolnok; 1963 Székesfehérvár 2.; 1973 Berlin;
      1978 Tata; 1989 Prága 1.; 1989 Mannheim 69.; 1994 Szeged 2.; 1994 Szolnok;
      1994 Nagykanizsa; 1998 Róma 2.
      Irodalom: 1989 Mannheim Kat. 178. R: 179.; Zwickl 1993. R: 18. kép; 1994
      Szeged Kat. R: kat. 2.
       
  119. Aba-Novák Vilmos - Golgota
    1. Aba-Novák korai grafikáin gyakran találkozunk bibliai-mitológiai kerettémákba öltöztetett sokalakos kompozíciókkal. A számtalanszor feldolgozott mozgalmas tömegjelenetek közül a művész néhányat kisebb olajváltozatban is megvalósított, de ezeken kívül csak egy-két nagyobb befejezett művet ismerünk. A legjelentősebb darab, a Golgotha a Keresztvitel című tusrajz átalakított, kibővített változata.

      DJM ltsz.: 99.4
      Ajándék Szepesházy Kálmántól 1999-ben
      Kiállítva: 1924 Ernst XXX. 105.; 1962 MNG 21.; 1963 Varsó 6.; 1963 Prága 6.;
      1963 Kassa 6.; 1997-től DJM állandó kiállítás
  120. Aba-Novák Vilmos - Kompozíció (Eremiták)
    1. A többalakos figurális kompozíciók gyakran jelképes erejű jelenetekké tágulnak. Az 1922-es Golgotha című rézkarc jobb oldalán felbukkanó háromalakos csoport motívumát Aba-Novák már korábban és több változatban is feldolgozta. Az Eremiták megfestésében Aba-Novákot - Fritz Burger Cézanne und Hodler című könyvén keresztül - valószínűleg Ferdinand Hodler Eurhythmie című festményének reprodukciója inspirálta, amely - akárcsak a Proletárokon látható favágó előképéé - megtalálható az először 1917-ben kiadott mű képkötetében.7 A címadás hangzásbeli hasonlósága mellett erre utal a két mű kompozíciójának rokonsága is: Hodler "kellemes ritmusú" képe gazdagon redőzött köntösökbe burkolózó, változatos tartású férfialakokat ábrázol. Képek: 13. FERDINAND HODLER: Eurhythmie, 1895. Kunstmuseum, Bern Jegyzetek: 7 Fritz Burger könyve (Burger 1917) 1919 körül kerülhetett Aba-Novák birtokába. (B. Supka 1966. 23.)

      Magántulajdon
      Kiállítva: 1997 Műgyűjtők 1.
      Irodalom: B. Supka 1966. 26.; Aba-Novák 1997. R: 8.