Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Perlrott Csaba Vilmos keresett alkotó
    Perlrott Csaba Vilmos
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Aba-Novák Vilmos (1894-1941)

Életrajz

festő és grafikus.
Budapest, 1894 - Budapest, 1941

Aba-Novák Vilmos középfokú tanulmányait a budai reáliskolában végezte, 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, rajztanárképző szakra, ahol Révész Imre tanítványa volt. Ekkortól használta az Aba előnevet is. Ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott 1913 nyarán.
1918-ban szerezte meg rajztanári oklevelét, 1919-1924 között tanársegédként dolgozott a Műegyetemen. 1919-1920 folyamán Berény Róbert Városmajor utcai műtermében együtt dolgozott Korb Erzsébettel és Patkó Károllyal. 1921-től 1924-ig továbbképzős művésznövendék volt a Képzőművészeti Főiskola Olgyai Viktor vezette Grafikai Tanszéken. 1922-ben rendezte első grafikai kiállítását az Ernst Múzeumban. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa. 1921-23 nyarán Nagybányán járt.
1923-ban tagjává választotta a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete, ekkortól rendszeresen részt vett itthon és külföldön rendezett kiállításaikon. (Nyolc rézkarca 1923-ban a Magyar Műkiadó Rt. gondozásában jelent meg, melyekről illusztrált katalógus is készült). 1925-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte Savanarola c. rézkarcával. 1924-től 1927-ig a Zugligetben élt és dolgozott. 1924-től részt vett a KUT, majd a Munkácsy-Céh tárlatain. 1925 nyarán Patkó Károly, Kelemen Emil és Bánk Ernő társaságában Felsőbányán festett, ebben az évben feleségül vette élettársát, Vulkovics Katalint. A Szinyei Társaság ösztöndíjával 1926-ban franciaországi tanulmányutat tett. Ez évben rézkarcait Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő és Szőnyi István alkotásaival együtt állították ki a Magyar Rézkarcnyomó Műhelyben. 1927-1928-ban többek között Patkóval, Tarjánival, Kelemennel, Barcsay Jenővel és Mattioni Eszterrel a Somogy megyei Igalon és Törökkoppányban töltötte a nyarat. 1927-ben gyűjteményes kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban, még ebben az esztendőben Fonó Lajos vegyészmérnökkel megalapította a Norma Festékgyártó Üzemet, mely 1931-ig működött.
1929-től 1931-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, ettől az időtől kezdve folyamatosan részt vett a Velencei Biennálékon, az ún. római iskola egyik jellegzetes képviselője volt. Itáliában az olajfestésről áttért a temperatechnikára, olaszországi képeiből 1931-ben gyűjteményes tárlata nyílt az Ernst Múzeumban. 1928-ban elnyerte a Szinyei Társaság nagy aranyérmét, és a társaság tagjává választották. Ebben az évben megszületett lánya, Judit. 1928-tól a Belvárosi Szabadiskola tanára volt, majd 1930-1937 között művészeti magániskolát vezetett Budapesten. Az 1930-as évek folyamán több nyarat töltött a művésztelep tagjaként Szolnokon, illetve 1935-től Nagy Imre meghívására Erdélyben, Csíkzsögödön. Ott készült cirkusz- és nép-életképeit többször bemutatták a Fränkel Szalon tárlatain. 1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe.1932-ben a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert, ezévben jelent meg Huszonnégy kép című önálló albuma, melyben temperafestményeit reprodukálták.
1931-től kezdve több egyházi és állami megbízású monumentális feladatot kapott (a szegedi Szent Demeter-kápolna falképe, 1931; a jászszentandrási templom freskói, 1933; a szegedi Hősök kapuja boltozata, (1945 után lemeszelték) 1936; a városmajori templom mennyezete és szentélye, 1938; a székesfehérvári Szent István-mauzóleum, 1938-1939). 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert.
1935-ben New Yorkban járt, kiállított a Silbermann Galériában és a pittsburghi Carnegie Institute-ban. 1936-ban a Milánói Triennálé magyar pavilonjának dekorációját készítette. 1937-ben a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Magyar-francia kapcsolatok című monumentális pannóit készítette el. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, hivatalosan támogatott művész volt. Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben az Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Halála után, 1942-ben jelent meg válogatott rézkarcait és rézmetszeteit tartalmazó 12 lapos albuma.
 

Lexikális referencia

Magyar: Magar Festők Grafikusok Adattára: 11, Művészeti Lexikon: I/12
Külföldi: Benezit: 1/3, Vollmer: 1/2